Szombaton volt a szülinapom, amit ugye meg kellett ünnepelni. Pont kapóra jött, hogy aznap volt a St. Paul's Carnival, ami arról szól, hogy a zösszes néger kijön olyankor az utcára, barbecue-znak, piálnak, árulnak minden szart, rengeteg koncert meg partyhelyszín van a St. Paul's negyedben, pontosan ott, ahol korábban laktam Deninél, illetve most a szélén lakom. Szóval ez egy ilyen utcai fesztivál.

Na meló után páran elkezdtünk iszogatni a lakásban. Itt volt Alberto meg a barátnője, egy olasz csaj a nyelvsuliból meg Alberto francia haverja. 11 körül letoltuk az arcunkat a fesztiválra, hogy megtaláljuk az olasz csoportot, nem sikerült, akkor elkezdtük keresn ia spanyolokat, őket sem találtuk, szóval úgy döntöttünk hogy akor keresünk valami partyhelyszínt azt tombolunk. Hogy hogynem, egy dnb helyszínen kötöttünk ki, ami nappal játszótér meg parkoló, és ott bandáznak rajta a fekák, most pedig egy nagy party volt az egész. Ez egyébként látható a videón is amit rittyentettem nektek. Movie Makerrel nyesegettem össze, szóval enjoy:

Na egy idő után ezen helyen találkoztunk a spanyolokkal, szóval innentől együtt buliztunk egészen addig, amíg le nem kapcsolták a valamikor a zenét. Ekkor átvonultunk valami pub közelébe. Na itt történtek az érdekes dolgok. Először is megesik a zemberrel, hogy elfogy a söre, ilyenkor elindul utánpótlás után. Szóval bementem a pubba, de észrevettem, hogy nyitva van a pinceajtó. gondoltam megnézem mi van odaletn. Hát a raktár volt odalent. Mivel kelet-európai vagyok, gyorsan valami töményet próbáltam keresni, de mivel nem volt, kénytelen voltam sört meg cidert lopni: kettő a farzsebekbe, kettő a kézbe, aztán gyorsan föl és ki a pubból. A pia utánpótlást sikeresen megoldottam. Másodszorra már nem siekrült ugyanez a művelet, mert a biztonsági őr nem engedett le a pincébe. Na aztán menetközben, ahogy bandáztun kaz utcán, az egyik spanyol gyerek előhúzott valami kis zacskót a zsebéből fehér porral, aszonta dugjam bele a kisujjamat, azt nyaljam le. Jó mondom, de miarák ez, aszongya MDMA, azaz extasy. Na persze, hogy kipróbáltam, viszont semmi hatása nem volt. Valszeg annyira be voltam baszva, hogy nem osztott, nem szorzott. Beszéltem itt valami brit gyerekkel is, aki a bezsélgetés közepén fogta magát és megfejelt. Fogalmam sincs hogy miért kaptam, de a szerencsém az volt, hogy hozzám képest egy fáking dwarf volt a kis köcsög, szóval csak a számat érte el, nem az orromat, tehát megúsztam egy enyhe szájbedagadással az incidenst. Persze ekkor továbbáltunk mert nem kellett a balhé. Ha jól emlékszem hamarosan hazafelé vettük az irányt Polaco-val, aki egyébként spanyol és Félixnek hívják, de úgy néz ki mint egy lengyel, ezért kapta a Polaco becenevet. Na ennyi, otthon aludtam pár órát, aztán mentem dolgozni a Bhs-be, ahol is végérvényesen rájöttem, hogy bebaszva dolgozni a legjobb, mert az valahogy jót tesz a customer service-nek.

A sztori az, hogy átállítottam a WiFi jelszót, mert gyakran furcsán belassult a net és furcsa eszközök lógtak rajta. Szépen kiírtam a konyhába az új jelszót, és ha parájuk van akkor nekem szóljanak. Na a ház egyharmada szépen megoldotta az új jelszó megadásást a második harmadnak kicsit segíteni kellett, mert nem volt elég csak beírni a jelszót, hanem kicsit trükközni kellett. De a lényeg, hogy ugye ott volt a papíron, ha gáz van, szóljanak, segítek. Namost Rocco is szólt egyszer valamikor hajnalban, kezében szorongatta a papírt, amit írtam, hogy most ez mi? Mondtam mi van, elmagyaráztam mit kell csinálni. Azt persze gyanítottam, hogy Rocco még azóta is net nélkül van, mert nem mondtam, hogy mit kell trükközni, hogy jó legyen a net, de gondoltam majd szól. Na erre ma betévedtem a nappaliba, azt nézem, hogy a router meg a modem eltűnt, mondom ez hova lett? Fölmondták a spanyolok a netet, merthogy utaznak vissza, vagy mi? Hát nem, Rocco igazi olasz megoldást talált arra, hogy legyen netje. Ahelyett, hogy a WiFivel meg a jelszóval szarakodott volna, inkább tutira ment és izomból oldotta meg a problémát: fogta a routert meg a modemet, kábelestül kivezette az első emeleti ablakon az egészet föl a másodikig és egyenesen be a szobájába az ablakán, ott meg jól bedugta a vezetéket a laptopjába. Mikor hazajött, összefutottunk, mondom neki látom megoldottad a WiFi problémát, de ha kell segítek beállítani a jelszót. Aszonta jó ez így, ő már megoldotta. :)

Sok érdekes dolog nem történt a Stonhenge óta. Hétfőn-kedden dolgoztam, aztán a keddi nyelvsuli után hazajöttem, összefutottam Roccóval, az olasz szakáccsal, aki épen a pubba indult. Kérdezte megyek-e vele. Mondom, ja why not? Kérdezte szoktam-e drogozni, há mondom néha fű, párszor kokain, ennyi. Aszondja, na gyere. Fölmentünk a szobájába azt ott állt az asztalon a kokó, betoltunk két csíkot azt irány a pub. Jó helyre kerültem. :)

Na aztán másnap reggel frankón belázasodtam, fájt a torkom, azt azóta beteg vagyok. Itt jojózik bennem ez a szar baci. A láz elmúlt, a torokfájást majdnem legyűrtem már teljesen, de most kicsit köhécselek, este meg már a szemem is be volt gyulladva, de most nappal jobb volt. Most már jó lenne végre meggyógyiééni mert ki kellett hagynom pénteken egy durva bulit. Spanyol búcsúbuli volt ugyanis, merthogy szállingóznak haza a gráciák egyesével. Mr Wolf-sban volt megint valami hepaj, előtte it bebaszott a fél bristoli spanyol kolónia, aztán letakarodtak a buliba. Én itthon maradtam gyógyulni meg aludni, meg másnap dolgoznom is kellett korán, szóval sajna szkippeltem a bulit, pedig megígértem, hogy megyek, dehát nem. Nade az afterparty is itt volt, beállított ide nemtomhány, de valszeg kurvasok spanyol éjjel háromkor, és egészen délután háromig nyomták az aftert. Gitároztak, énekeltek, doboltak, meg tapsikoltak. Mindezt nyitott ablaknál, reggel még a landlord is idejött, hogy miafasz van itt, végül abban maradtak, hogy jól van gyerekek, bulizzatok, csak ne menjetek ki az utcára, meg a tetőre, mer az nem jó. Aludni annyira nem lehetett jól tőlük, dehát leszarom, ez ilyen.

Na aztán most hétvégén Bhs-eztem, remek volt, bár most már asszem megszoktam. Elmondom milyen ez a munkahely. Olyan, hogy a levest azt nap végén elrakjuk másnapra, reggel meg elővesszük a hűtőből, hogy újra felmelegísük. Na Helen az csont nélkül beletöltötte abba a kék vödörbe a levest melegíteni, amibe előző nap a konyhát takarítottam. A másik ilyen viccs dolog, hogy ugye csekolni kell a kaják hőmérsékletét és írogatni helyes kis lapra, hogy bizonyítható legyen, hogy nem azért halt meg az angol öregasszony, mert hideg volt a fish and chips with peas és elszaporodtak benne a bacik, hanem akármi másért. 68 fok fölött kéne lennie, egyszer beírtam ilyen 65-öket, Helen jön, átnézni, azt kijavítja őket 70 valahányra. Na ennyit a méricskélésről. Következő alkalommal kb hasra beírtam a számokat, azt csá. Egy másik elegáns dolog, mikor visszük le a szemetet, és elegánsan végigtoljuk a fél áruházon a csattogó, zörgő kocsikat teli szeméttel, mert az áruház másik oldalán van a lift...

Ja, és ma így emlékeztünk Jacko-ra a mosogatószobában:

Tegnap éjjel kimentünk a spanyolokkal meg 3 kocsival a Stonehenghez, mert a tegnapi este volt a legrövidebb az évben és ilyenkor happening van a Stonhengenél. Megnyitják a látogatók előtt, nem csak a kerítés mögül lehet nézegetni, hanem be lehet menni és fl lehet mászni rá. Ilyenkor összegyűlik rengeteg, különféle ember és együtt jammelgetnek, hippiskednek és várják a napfelkeltét. Nagyon sokan voltak és a britek atom precízen megszervezték a dolgot. Rendőrök pöpecül irányítgatták a forgalmat meg egyenként parkoltatták az autókat ingyé, mindenki kapott szemeteszsákot is, szóval igazi profi szervezés.

Én atom fáradt voltam mert dolgoztam a remek Bhs-ben, odafelé a kocsiban aludtam. Aztán megérkeztünk, előkerültek a piák, betoltam egy kétliteres cidert és egyből jobban lettem, mert az előző 3 sör nem hatott. Kitört belőlem a partyfotós és csináltam 519 képet meg videót, annak persze több mint a felét kidobtam, ilyen ez.

Egyébkén nagyon zsír volt, és tényleg mindenféle ember együtt bulizik az ottani dzemmelgetésekre. Voltak hullahoppos lányok, skótdudás, capoeriások meg minden. Fél négy körül érkeztünk meg és reggel kilenc után indultunk el visszafelé Bristolba. Úgy hogy én aznap 10:30-tól dolgozok. Még esélyem is lett volna beérni a Bhs-be, ha rögtön kidobnak, amint odaérünk Bristolba, csak ott bukott el a dolog, hogy frankón eltévedtünk és végül 13-ra értem csak be dolgozni. :) Szerencsére nem lett belőle para.

Szóval nullát aludtam, melóztam, úgyhogy most kb megfürdök, eszek azt lefekszem aludni. ti meg nézzétek a képeket. Videók is vannak, abból vagy felrakok majd párat, vagy összevagdosok valamit, csak az idő. Egyébként van egy-két édekes... :)

Na beszartok, olyat mondok. Ma dolgoztam a pasty shopban és Annie is melózot, egy ilyen tipikus, szőke, fehér bőrű, kicsithúsos, kis 19 éves brit csaj. Az a klasszikus fajta. Beszélgettünk mer már régen láttuk egymást, szóba került a dnb meg az elektronikus zene meg a party-k. Kérdezte hogy milyen nagynevű dj-ket ismerek, hát mondom nem olyan sokat, csak párat. Aszongya Roni Size-ot ismered (kb. a dnb keresztapja)? Mondom ja. Aszondja: a barátom apja. Mondom miafasz, néztem rá nagy kerek szemekkel. Idejövök érted szutykos kis kelet-európaiként, ide, ahol számtalan elektronikus zenei műfaj őshazája van, köztük a dnb-jé, és akkor azzal szembesülök meló közben, hogy két lépés választ el Roni Size-tól.

Meg van az első brit hangoverem. Azt kell mondjam, ugyanolyan, mint otthon, szóval ezért nem érdemes idejönni. A sztorja meg az, hogy tegnap angoltanfolyam után beltünk pubozni kicsit az angolosokkal, aztán húztam haza, hogy elcsípjem a spanyolokat, hogy elmenjek velük a spanish partyra. Jelentem, sikeresen abszolváltam az első komoly bebaszásomat és rájöttem, hogy részegen is lehet angolul beszélni, de csak egy bizonyos szintig. Szóval ez a spanyol party ez annyi volt, hogy egy pub-clubszerű izében volt egy élőzenés flamenco-zenekar fellépés, aztán meg dizsi. A flamenc jóvolt, két dologra jöttem rá: egyrészt a ritmusa valami kibaszot bonyolult, ráadásul nem csak egyféle van, hanem sokféle, szóval ember legyen a talpán aki tudja követni. Ezek a spanyolok állandóan tapsolnak a zenére, persze gyakran összevissza, de hát nekem se menne jobban. A másik dolog meg az, hogy az egy kurvajó dolog, hogy a spanyol fiataloknál kúl dolog elmenni egy flamenco partyra és bulizni a tradicionális zenéjükre.

Na szóval iszogagattam láncban, bulizgattunk, aztán 2:30-kor villanyfelbaszás és nép hazaküldés. Mondom miafasz? Szarország. Persze a spanyolokkal nem lehet kibaszni, egyből szerveződött egy afterparty egy lakáson, szóval a maradék arc az felnyomult egy lakásba és ott volt a levezetés. Reggel 6 után keveredtünk haza Pilivel meg Rocio-val. Ezek tudnak inni meg bulizni. Az éjszaka folyamán találkoztam egy angollal, akivel közöltem, hogy ő nem olyan drabális nagy fasz, mint az angolok nagyrésze, mert képes volt érdeklődni a magyar kultúra iránt. Egyébként télleg jó arc, valami dj, vagy mi, meg partyszervező, aztán majd fölhív, ha legközelebb lesz valami bulija.

Ja meg csináltam két partyvideót is, hogy legyen mire emlékezni, meg megosztani veletek, de hát ugye középszar lett, ahogy az ilyenkor várható, szóval inkább megtartom magamnak.

Exkluzív, ropogós, ma reggeli videó a bázisról:

Na ma kicsit összeismerkedtem a spanyol kolóniával. Pontosítanám a lakókat. Van 4 spanyol csaj (Paula, Pilar, Rocio, Saray), egy spanyol srác (passz), egy feka (Steve), meg az új angol gyerek (John). Asszem többen nem laknak itt, de bármelyik pillanatban bármi kiderülhet.

Na szóval ma Paulával lementünk egy sörre egy közeli pubba, ott találkoztunk egy másik spanyol ismerősével. Ott eldumálgattunk, aztán elindultunk haza, aztán az ajtónál találkoztunk a family (ők így hívják egymást) második felével, akik éppen egy koncertről jöttek vissza. Na aztán a nappaliban még vígadtunk egy kicsit, jött még 3 spanyol srác is. Csajoztam kolbásszal is, szóval elővettem a magyar cholito-mat (a spanyolok így hívják a kolbászt), amit otthonról küldtek anyukáék és tálaltam. Egyből szerelmes lett belém az összes spanyol csaj, ez teljesen nyilvánvaló. Bristol tele van egyébként spanyollal. Az itteniek tök jó arcok, meg minden. Egy baj van, hogy két hét múlva visszarepülne Spanyolba, és ha jól értettem csak az egyik srác fog itt maradni, csajok uzsgyi. Sajnálom, mert Steve annak ellenére, hogy gecire nyomja a néger spanolást mindenkivel, kicsit a maga világát éli, az új angol srácot meg próbáljuk beinvolválni, de eddig mindig kimentette magát. Na majd betöröm én. Meg hamár ezek a spanyolok elmennek, remélem jó arcok kerülnek a helyükre, akikkel lehet szocializálódni, mert ezekkel aztán lehet az tuti. Holnap megyek velük spanyol partyra, jövő héten megnézzük a Banksy kiállítást a Bristol Museumban, ami kicsit odabasz, szóval ezt nagyon várom. Na meg lesz itt sok búcsúbuli meg minden szar. Meg kb. akármi, mer ha azt mondod, hogy menjünk partyzni akkor megyünk partyzni, kb. ennyi. Nem mint az angolok baz.

Konklúziónak talán annyi, hogy a legjobb dolog, ami történhet veled Angliában, ha nem angolokkal kerülsz össze. Szóval Angliában minden jobb...

Na írok, mer most már van időm. Múltkor ott hagytam abba, hogy kocsmázás az angolosokkal aztán házibuli a leendő lakótársaimmal. Az angolos kocsmázásból annyi lett, hogy elmentem egy másik angol csoport egy pubba egy röpke sörre, mert a mieink közül sokaknak nem lett végül jó az időpont, de átraktuk csütörtökre. A házibuli pedig le lett fújva, mert mindenki bepunnyadt.

Szerdán nemtom mit csináltam, de csütörtökön átköltöztem az új helyre, aztán egyből rohantam angolra, az óra után pedig eljutotunk az angol csoporttal a Commercial Room nevű pubba. Olyan igazi tradicionális brit pub-feeling volt, nem mintha tudnám mi az, de mondjuk olyannak képzelem mostantól. Ittam lengyel sört, mert Tomek szerint az jó. NEm volt rossz, de kifejezeten jó se. Olyan, mint a magyar világos sörök, csak kicsit erősebb és bubisabb. A következő már a jól evált ale sörök közül került ki, amelyikből annyi féle van, mint a szemét, és az ára is olyan. 1,5-2,5 között mozognak, és ha belegondolok, akkor ez olyan 450-800 forint, pont mint otthon egy Drehert, vagy valami trendi 3 decis szar lime-mal az üveg nyakában, hogy ne száljanak bele a legyek. Szóval gyerekek, itt kurva olcsó a sör, és mocskosul jó mindegyik. Szóval az van, hogy Angliában minden jobb.

Nade visszatérve a költözésre. Napköben papíroztam az ügynökséggel, kitakarítottam a szobát, áthordtam pár cuccot, aztán délután még Deni eldobott kocsival meg a többi cuccal, szóval rendes volt. Igazából a lakás kurva jó. Van benne hét szoba, két fürdőszoba, az egész nemrég lett felújtva, tiszta meg minden. Van zuhany, és nem kell kapcsolgatni a bojlert, hogy legyen melegvíz, hanem beállsz a zuhany alá és van. Nagyon durva érzés. A többiek az egy kurva nagy internatiaonal brancs. Van 3 spanyol csaj, 2 olasz srác (vagy egy spanyol és egy olasz, ezt most nemtom) meg egy guyanai feka. A 3 csajjal eddig futólag találkoztam, néhánnyal tudtam beszélni pár szót, a fekával viszonylag sűrűn összefutok. Na, az nagyon laza gyerek, úgy ejti a junóvádámínt, hogy egyből drogot akarsz tőle vásárolni. Egyébként halál jó gyerek, bírom a búráját. Ma este a barátnőjével ment valami hipháp partyba, de mondta, hogy jövő hétvégén nyomhatunk valamit. Há mondom nyomjunk, azt majd kiderül nyomunk-e vagy nem.

Eddig egyébként kurvára nem találkoztam sokat a többiekkel, mer ugye csütörtökön angol meg pubozás, utána este csak az egyik olasz sráccal futottam össze meg egy másik olasz haverjával. Mindkettő szakács, és elég szarul beszélnek angolul, de megoldottuk a kommunikációt. az mondjuk kemény volt, mikor mondtam, hogy Hungary, rákérdeztek bizonytalanul, hogy az ugye Európában van? Pénteken 21 után értem haza, kurvára senki nem volt itthon, mer mindenki elment bebaszni, ma megint meló volt, 19 után ismét üres a lakás, csak a feka pajtásom volt itthon. mondjuk a spanyol csajok elutaztak Londonba, azér is csendesebb a ház, az olasz biztos valahol kódorog. Gondolom azért vannak itthon is, mert azért szeretnék velük néha találkozni. :)

Na, ma meg melózta, hágy jó szar munka ez a Bhs éttermezés. Semmi customer service feelinged nincsen, az egész ilyen depresszív, múltból ittmaradt szar, ahol a brit népek aljával tudsz találkozni. Van "Not too much" Julie, aki folyamatosan pofázik, és a vendég előtt mondja, hogy ne olyan sok chipset rakjál a tányérjára, mer az költség. Az a durva, hogy most már próbáltam tőle kérdezni, de rájöttem, hogy kurvára nem megy neki ez a kétirányú kommunikáció, mert gecire nem a kérdésre válaszol. Szóval föl kell tenni párszor, hogy megkapd a választ. Na, aztán van "All right" Helen, akinek minden második mondtata az, hogy "all right". Már az első félórában gecire elkezdett idegesíteni, de aztán elkezdtem totózni, hogy mikor fogja mondani, hogy "óráj", szóval megoldottam a szórakozást is valahogy. Aztán van "Haa" Aron, egy fiatal srác, akitől ha kérdezel valamit, és nem érti, olyan igazán parasztosan mondja, hogy "haaaa"? Van még Foster, egy feka, ő jó gyerek, van egy másik feka is, az is jó gyerek ,meg van Patrick, az is feka, és az is jó gyerek. Ezek a fekák már csak ilyenek. Van egy angol csaj, kurvára nem kommunikatív, van egy másik is, az kommunikatív, de csak távolról látom, mert midnig más részlegen dolgozik, van egy feka csaj, az tök jófejnek tűnik, valami tudományos genyát tanul, nem értettem pontosan, de majd lesz neki Masters-e is. Na ennyit a melóról, úgyis kell holnap is mennem.

A házról majd csinálok egy jó kis MTV Cribbs videót, ahogy szoktam, majd ha lesz időm valamikor nappal. Szerintem szerda lesz a napja. Na csá van.

Reggel Ninával meglátogattuk a lakásközvetítő ügynökséget. A depositot sikerült lealkudni 300-ra, szóval első körben fizetek depositit meg egyhavi lakbért előre, ami 600, utána már csak havi 300-at. Szemben a mostanival, ami kb. 214-re jön ki havi bontásban. Mindehhez keresek majd olyan 600 fontot legalább a két melóból havonta. Ebből elverek még 150-et havonta, az azt jelenti, hogy 600-450=150, azaz ennyi plusz zsém lesz havonta, amit nem kajára, nem alkoholra és bulizásra költök. Ez így kurva jól hangzik, csak legyen is így.

Nade visszatérve a rentre. Szóval deposit lealkudva, egyből alá akartak velem íratni minden szart, meg hogy holnap költözzek be, montam ácsi van, meg meggondolás, szóval holnap visszatelefonálok, amint végigolvastam a minden szart, amit alá kell majd írnom, meg beszéltem Denivel, meg utaltam át magamnak egy kis fontot a magyar bankszámlámról a cashflow biztosítása érdekében. Na ez mind megvolt, eldöntöttem, költözök, mondtam Ninának is, holnap meg hívom az ügynökséget, hogy csütörtökön papírozunk meg beköltözök.

Egyébként meg jó társaságnak tűnik az ottani, annak ellenére, hogy csak egy csajt láttam 3 másodpercig közülük :): egyrészt nemzetközi fiatalok, persze van angol is köztük, másrészt meg szombaton, mikor néztem a szobát, Nina mondta, hogy azért van kupi, mert előző nap buli volt (Nina nem látott még igazi angol kupit, kurva nagy rend van abban a lakásban, az a helyzet). Aztán ma meg azt mondta, hogy holnap is lesz egy buli, szóval ha gondolom, akkor csatlakozzak. Mondom naná, a nyelviskolás kocsmázás után megpróbálok beugrani, ha nem lesz túl későn vége. Szóval ha ezt a tempót tartják a heti két partyval az ottaniak, na az pontosan megfelelő lesz nekem. Ráadásul a Stokes Croft az pont az az út, ahol éjszakai élet van. Kb. 3 méteres körzeten belül van 3 club meg 5 pub, tehát nem kell félni.

Ja meg hogy legyen egy kis "Angliában minden jobb" is, elmondom azt a sztorit is, hogy kimostam a H&M-ben vásárolt pulcsimat, azt jól összement, így ma visszavittem a rákba, közöltem, hogy ez így nem oké. A fickó egyből azt kérdezte, hogy kéred vissza a pénzt? Nem trükközött levásárlással meg ilyenekkel. Mondjuk néztem, hogy a falra ki is volt rakva, hogy 28 (!) napon belül kicserélik a ruhát vagy visszaadják a pénzt. Hát igen, Angliában minden jobb. Nade ezért nem volt ilyen egyszerű a sztori, mert elment, visszajött, és mondta, hogy nem tudja kicserélni mert hordva volt, ezt nem tudják újra eladni. Há mondom baz, én azt értem, de most eladtak egy szar terméket, ami összemegy a mosásban, ez minőségi probléma, nem viccből jöttem pénzt vissza kérni, hanem mert szart adtatok el. Kicsit még itt cívódtunk, aztán odajött egy ott dolgozó csaj, kérdezte hogy mi van, megnézte a pulcsit, aztán mondta, hogy oké, pénz vissza. És végül csak visszaadták. Milyen jó lesz ez majd sörre.

Na ennyi van. Holnap nyelsulis kocsma, aztán házibuli a leendő lakásomban a leendő lakótársaimmal. Csak el ne kiabáljam... :)

A tegnapi sokk után ma már felkészült elmével mentem dolgozni, szóval így agyat átállítva nem volt olyan vészes. Beletörődtem, megtört a szocializmus. Rezignáltan sütöttem a fried egget és lapátoltam a chips-et a fish mellé. Vasárnaphoz méltóan iszonyat punnyadás volt. Így belegondolva nem is rossz hogy azért fizetnek, hogy lajhártempóban néha imitáljak valami munkát, a maradék időben meg ácsorogjak. Szóval kibírható ez a heti két nap, egyelőre úgy tűnik. Na persze, amint lesz jobb meló, nem habozok lepattanni.

Reggel felhívtam Ninát, a német csajt, aki kiköltözik a lakásból, ahova én be akarok, és közöltem, hogy oké, kell a szoba. Holna preggel találkozunk nála, elmegyünk az ügynökségre, és megpróbáljuk lealkudni a depositot 400-ról legalább 300-ra. Ja, és nagyon remélem, hogy nincs agency fee, mer akkor tuti csúnyán felhúzom a szemöldökömet és közlöm, hogy ez esetben be is kaphatják.

Konklúzió mára: a második meló elviselhető, költözni meg úgy néz ki, hogy fogok. És remélem a Jobbik igazi nagyhatalommá teszi Magyarországot, mire visszatérek az őshazába.

Ma volt az első napom a Bhs-ben. Hát te atyaúristen, ez valami nagyon kemény kultursokk. Az egész nap gyönyörűen indult: szakadó esőben elgyalogolni munkába, úgy hogy már reggel úgy keltem föl, hogy atom fáradt voltam. Bementem, összegyűlt a kis új csapat, introduction, papírozás, minden, átöltözés, aztán ki a küzdőtérre melózni.

Nem hittem el, hogy 2009-ben, az Egyesült Királyságban, a Primarkon kívül létezik szocializmus, pedig de. Ez a Bhs már akkor gyanús volt, mikor először bementem beszélni a restaurant managerrel, de persze kellett a meló. Ez a shop egy teljes időutazás, ha a staff részébe is belelát az ember: 20 évet vissza és mondjuk a Skála Metroban vagy a Corvin Áruházban találod magadat. Igazi kopott, szutykos folyosók, régi konyhai berendezések, műszál kosztümös restaurant manager meg ilyen szerencsétlen sorsú dolgozók. Kiállsz a pultba, jönnek az alsó-középosztálybeli angolok, és kérik a fish and chipset borsóval meg paradicsomos babbal. Meg sütöd nekik reggelire a tojást meg a bacont a szutykos, 20 éves lapon, ami köré oda van égve a múlt nyári zsír, hús meg minden. Közben az ott dolgozó 40-et verdeső nő folyamatosan mondja hogy mi hogy merre, de kurvára nem értesz belőle semmit, mer össze-vissza térül fordul, meg közbe zúg a koszos rácsokon keresztül a 20 éves légkondi is, plusz az akcentus ugye. Aztán van a másik, akinek valami eszelős mosoly van folyamatosan az arcán, és minden második mondata az "órááájt". Aztán van a harmadik srác, aki vagy 150 kiló, van neki összesen van 40 dioptriája a szeme előtt. Ja meg van a 40-es, kopasz, buzi shop manager, aki néha feltűnik, gesztikulál egy sort, meg beszél is, de arra nem tudsz figyelni a sikkes mozdulatok miatt.

Na most oda beálltam a pultba reggel és mint akinél a redőny le. Az agyam védekező pozícióba kapcsolt, semmi információt nem akart befogadni, csak így bambultam és így próbáltam mímelni a munkát. Úgy örültem az egyórás ebédszünetnek mint nemtommi. Húztam kia rákba kajálni egyet. A délutáni műszakban már kicsit fölócsúdtam, de iagzából olyan szinten nem érzem magaménak ezt a zegészet, hogy az hihetetlen. Igaz, hogy szerencsétlen sorsú emberekkel vagy körülvéve egy ilyen igénytelenségben konzervált helyen, de mondjuk legalább nem köcsögök akikkel dolgozol, mert segítőkészek, meg minden. Csak olyan szinten nyomasztó az egész, hogy egyszerűen nem lehet kibírni és azonosulni vele. Annyira 20 évet vissza Magyarországra, a szocialista nagyáruházba fíling, hogy az nem vicces, hanem mellbevágó élmény. Egyszerűen nem tudom hova tenni. Már délben azon gondolkoztam, hogy mit hazudjak, hogy holnap ne kelljen mennem dolgozni, de végül kibírtam a nap végéig. És holnap is megyek. Gyilkos lesz. Amint kerítek valami másik melót, nem fogok habozni a fölmondással.

Viszont ami jó, hogy ma este megnéztem egy rentet. Tökre a város központba van, kb 5 perc onnan a meló gyalog, mindezt csak havi 300-ért, amiben benne van minden számla. (Ez igazából egy kurva jó ajánlat.) Ehhez adnak 2 angol, 2 spanyol és 2 olasz huszonéves lakótársat meg két fürdőszobát egy igényes, tiszta lakásban. Kurva jó ajánlat, és nagyjából holnap reggel kellene rábólintanom, hogy költöznék befelé. Kicsit neccesen fog kijönni így nagy hirtelen a havi albérlet meg a deposit, ami 600 font, de igazából kivitelezhető. És ha ez a két állásom meg lesz, akkor simán megélek és bebaszni is lesz pénzem. Csak kell egy kicsit trükköznöm a cash-flow-val az elején.

Kedden ugye megvolt az első óránk, ma peig a második. Kedden és csütörtökön nyömöm 18-20 között, 5 héten keresztül. Hatfős csoport van, meg a tanár ugye, Kat. Van egy lengyel srác, Tom, aki 3 éve él it a feleségével és hotelben rendezvényeken felszolgál. Van egy brazil csaj, Marie, aki single mom (Balu látom az arcod:)), aztán van egy nem jó spanyol csaj, aki házas, biokémián phd-zett, és van egy gecijó spanyol csaj, Rebecca, meg van egy szlovák csaj, aki tud magyarul meg németül is. Namost nyelvileg az van, hogy sajnos én tudok a legjobban angolul, a többiek többé-kevésbé. Az óra az végülis jó, meg úgy elvagyunk csak kicsit a szintem alatt van, úgy érzem. Feladatokat töltögetünk, meg beszélünk is, meg ilyesmi, de mondjuk nekem erre a felaatkitöltősdire annyira nem lenne szükségem, csak pofázásra, de elviselem.

Hátfőn délután a szlovák csajjal sétáltam hazafelé egy darabig. Mondjuk magyarul beszéltünk, mer neki az volt a könnyebb, szegény kicsit gyötrődik, meg állandóan mentegetőzik, hogy neki ez az angol beszéd nem megy. Abban maradtunk, hogy kéne összehozni egy csoportos kocsmázást, úgyhogy a mai órán ezt szépen meg is beszéltük a csoporttal, szóval jövő hét kedden, óra után irány a pub. Királyság.

Ma pedig Marie-vel mentem haza egy darabig aztán jól kibeszéltük vele is a briteket, csakúgy mint kedden a szlovák csajjal. Még csak azt sem mondhatom, hogy kelet-európai módjára ment a panaszkodás, mert Marie ugye brazil. Viszont azt kell mondjam, hogy nem csak én szopok itt a britekkel. A szlovák csaj is mondta, hogy a férje egy éve itt van, angolokkal dolgozik, és igazából melón kívül nem sokra mentek egymással, meg hogy nem érdeklődőek egyáltalán. Aztán ma pedig Marie mondta ugyanezt, hogy vanna kitt valami barátai, akik kb minden este lemennek a pubba, és még 5 hónap alatt egyetlen angol barátot sem sikerült szerezniük. Meg személyes tapasztalata neki is az, hogy úgy kedvesen mosolyogva megkérdezik, hogy honnan van, mikor megtudják hogy brazil, látványosan megörülnek, de itt meg is áll az egész. Szóval ős is találkozott ezzel a brit érdektelenséggel. Najó mindegy, nem sírok itt tovább. Inkább elmondom, hogy ma kicsit más útvonalon sétáltam hazafelé, és útközben három kurvát láttam, szóval ha valaki jönni akar, akkor már tudom hova viszem el kurvázni, mert azt is lehet.

Na, ez ilyen idehányós bejegyzés lesz. Először is van egy képem a lotmentről. Azaz Deni kertjéről, amit kb két forintért bérel a counciltól. Ottan kertészkedik rajta ő is:

Aztán vannak itt ilyen furcsaságok is az Ángélusoknál. Az egyik ilyen, hogy ezek néha sorban állnak a buszmegállóban az első ajtóhoz. Képzled el, hogy látsz egy buszmegállót, az emberek meg sorban állnak a semmire. Először néztem, hogy ezeknek mi bajuk van, aztán esett le, hogy a buszhoz állnak sorba. A másik dolog ami a napokban hirtelen feltűnt, hogy itt nincsenek emósok. Itt mindenki ugyanúgy néz ki, viszont mindenki ugyanolyan trendi. Kigyúrt, tetovált  buflákot is kb eddig ha kettőt láttam, szilikonmellet meg egyet sem.

Akadnak viszont Vicky Pollardok. Ők ilyen brit specialitás, valami nagyvásorba szakadt, alsó társadalmi réteghez tartozó fajta, tipikusan nők, akik Lonsdale vagy Kappa vagy valamilyen melegítőben flangálnak, és van 10 kiló arany az ujjaikon meg a nyakukban. Ehhez jellegzetes tájszólás társul többynire. Azért csak többnyire, mert nekünk is van egy Vicky Pollard törzsvendégünk a pasty hopban, az viszonyalg normálisan beszél, meg nem is bunkó, csak külsőre egyszerű. Biztos valami nemesebb fajta Vicky Pollard.

Ami még nagyon furcsa, hogy nagyon vegyes környékek vannak. Az egyik utca gettó, de a másik már elitebbnek néz ki. Meg olyan is van, hogy egymás mellett állnak sorban a lepukkant házak négerrel, vagy a szépen rendben tartott házak, jólszituált fehérekkel. Szóval így tök nem értem, itt nincs annyira gettósodás.

Egtyébként meg valami nincs rendben velem. Tegnap délután elkezdett fájdogálni a fejem, estére ez jól felerősödött. Néha van ilyen, ilyenkor lefekszem aludni, és másnapra elmúlik. Na lefeküdtem, kurvára nem tudtam elaludni, aztán eladludtam, de felébredtem, fájt megint mint az állat, aztán valahogy elmúlt, viszont akkor meg aludni nem tudtam, szóval kb 5-6 körül aludtam el megint. 11 után fölkeltem, fejfájás elmúlt, bár a nyomát még kicsit éreztem. Megreggeliztem, szüttyögtem a laptoppal, aztán hirtelen elkezdett megint fájni mint az állat, Deni adott egy paracetamolt, az kinyírta, de most meg ilyen eléggé zagyva az agyam tőle, kb mint aki be van baszva, vagy nemtom. Nemtom mi ez a szar, de remélem nem disznónátha.

Na megyek nyelvsuliba, mer ma is van. Arról is írok nektek majd bővebbe valamit. Na jók legyetek és igyatok sokat!

Na srácok, tegnap buktam 90 fontot, mert el kellett intéznem a munkavállalási regisztrációmat a hivatalba, mert az kelet-európai szutykoknak kötelező. Próbáltam elegánsan elfelejteni, de rám szóltak, szóval meg kellett csinálnom. Aztán vettem pulcsit meg zoknit is, találkoztam Nikivel meg öcsével is, sőt még nyelvtanfolyamra is beiratkoztam, ami ismét 160 fontomba fájt 5 hétre. Kedden meg csütörtökön 18-tól tehát angolozok, és ma este kezdek.

Kínomban tegnap megszólítottam egy kínait a szaunában. Ennek az a sztorija, hogy mikor még voltam a kínai fodrásznál, akkor ugye kínai vágta le a hajamat. Aztán erősen gyanús volt, hogy az a kínai, meg aki a konditerembe jár az nem kettő, hanem egy. Szóval most elhatároztam magam és rákérdeztem, és tényleg ő az, Robert a fodrász. Beszélgettünk egy kicsit, oszt ennyi. Legalább kínai barátaim lesznek. :)

Egyébként meg regisztráltam a Coucsurfre, ami ilyen utazós külföldieknek való közösségi oldal, és jól csatlakoztam a Bristol csoporthoz, szóval velük majd szépen összejárogatok. Most szombaton lesz egy piknik, oda le kéne tolni az arcomat, ha éppen nem kell melóznom.

Melóügyben meg várom a a baguette shopos fickó telefonját, hogy mehessek neki próbamunkára, hogy ne kelljen elkezdenem dolgozni most szombaton a Bhs éttermében.

Na ennyi van. Egyébként megjött a nyár. Durva, több napja lehet pulcsi nélkül kimenni az utcára. De lesz itt még szar idő, szemernyi kétségem nincs. Na most megyek, veszek valami füzetet, amibe lehet írkálnom az angol tanfolyamon. Meg cipő is kéne. Shoppingolós hét van.

Tegnap délután felhívott valami csaj és mondta, hogy van munka, állásinterjú holnap lenne reggel, a cég a The Klub nevezetű akármi. Mondom jó, ott leszek. 10 másodperc múlva jön az sms és az ímél egyszerre benne precízen az infók, hogy hova és mikor kéne mennem. Aztán nagyon nem vágtam, hogy ez most milyen pozíció tulajdonképpen, szóval elkezdtem megnézegetni a jelentkezéseimet, meg megguglizni a céget, aztán kezdett nagyon gyanússá válni, hogy ide én nem jelentkeztem, és hogy a The Klub egyedül a ripoffreport.com-on van fönt, mint egy újabb sales and marketing lehúzós ügynökség. Akkor visszahívtam őket, hogy akkor mi is ez a munka, mi a pozíció megnevezése? Mondtak valami Sales and Marketing Trainee, kértem, hogy adjanak bővebb infót, hogy mi ez a munka, mondta a csaj, hogy küldi mélben. Na azóta is küldi, engem meg azóta is várnak a ma reggeli állásinterjún...

Aztán ráküldtem egy sms-t Dallas-ra, a baguette shopos fickóra, hogy mikor mehetek próbamunkára. Ma sikerült neki visszírni (britek...), hogy majd hívni fog, hogyha megnyitotta az új boltot jövő héten. Remélem jövő héten letudom a próbamunkát és még a hétvége előtt megkapom az eladói állást ott, mielőtt elkezdenék dolgozni a Bhs-ben, hogy utolsó pilanatban, igazi jófej módjára le tudjam mondani.

Ma fölhívtam Nikit, hogy megkérdezzem, mikor kéne beiratkoznom a nyelvsuliba, hogyha jövő hét kedden akarok kezdeni. Kinyomott, gondoltam dolgozik. Hamarosan visszahívott, kérdezte hol vagyok, meg furcsa volt a hangja, elég zaklatottnak tűnt. Mondom itthon de mi baj van? Aszondja kirúgták, mert most járt volna le az egy éves próbaidőtartama, és utána fizetésemelés járt volna meg nehezebb is elküldeni egyik pillanatról a másikra. Szóval megszopatták... Hétvégén vagy hétfőn összefutunk aztán kibeszéli magából.

Ma megnéztem egy rentet is, elég szutyok volt, egy lengyel gyerek egy spanyol csaj meg valami néger csaj lakott benne. Elég szedett-vedett társaság, szóval felejtős. Van még pár látogatandó, azokat megpróbálom összeszervezni lassan, de nem strapálom magam. Ha lesz valami jó lépek, ha nem maradok.

Az a baj, hogy semmi érdekes nem történik, csak ez a melóügy meg rentügy, ezt meg kurva unalmas állandóan leirogatni, meg titeket sem érdekel nyilván, szóval ezért nem írok. Viszont most szembe jutott, hogy azért hétvégén volt részem egy kis Jamaica feelingben. Jöttem haza melóból 18 óra körül, elértem a sarki néger dílerkocsmához. Na az olyan volt, hogy a kereszteződés tele négerrel, de csak azzal, mindenhova kipakolva a barbeque-zós hússütőhordók, pár kocsiből nyitott ajtóknál dübörög a reggie. Szóval rendeztek maguknak egy kis bbq party-t a kereszteződésben. Nem mertem kamerázni pedig jól elfért volna a blogon meg emléknek se rossz. :)

Azt hiszem véglegesedett a „kapja be a faszt az összes brit” attitűdöm. Egyre határozottabban kezdem azt hinni, hogy ezek tényleg igazán önző köcsögök valójában és a csak a felszínen adják a jófejt. Megjött ugye Josh szombat este. Deni még előtte olyanokkal etetett, hogy már várja, hogy találkozzon velem meg ilyenek, de már akkor azt gondoltam, hogy jópersze, majd meglátjuk. És asszem igazam lett. Itt van Josh szombat este óta, na azóta kb. háromszor beszéltünk két mondatot, azt is én kezdeményeztem. Ha hozzám érkezne valami kelet-európai idegen lakni, csak próbálnék valamit beszélni vele, mert úgy érdekelne azért hogy kiafasz meg miafasz, mit keres az országomban, meg a lakásomban.  Ha együtt kéne élnem vele, biztos megpróbálnék vele jól kijönni, kicsit megmutogatni a helyi életet, ilyesmi. Bár lehet ez csak azért van, mert én egy elmaradott, paraszt, kelet-európai országból jövök és ez egy ilyen fejlett társadalomban, mint a brit nem szokás… A vicc az, hogy a barátnőjével többet beszéltem eddig, mint Josh-sal. Bár ki tudja, lehet az is csak a jófejt adja, én már végképp nem tudok semmit. Azt hiszem megérett az első kultursokk: nem tudom mit higyjek el a briteknek és mit nem.

Ja és bréking nyúz, most mondta Deni, hogy Josh hazahozott egy maláriát Dél-Amerikából és tegnap este óta kórházban tartják, de hamarosan jöhet haza.

Meló ügyben az van, hogy visszahívtak Marriottból, ahová szobaszervizest keresnek. Bementem, beszéltünk hétfőtől csütörtökig kéne nekik valaki 18-23 között. Mondtam, hogy beszélnem kell a shop manageremmel pénteken, úgyhogy abban maradtunk, hogy szombatra eldöntöm, hogy tudok-e dolgozni vagy nem. Igazából a baguette shopra játszom, mert az mégiscsak jobb lenne, napközben, normális időben eladni, és akkor az esték szabadok lennének, mehetnék gyurodába meg nyelviskolába. Várom, hogy hívjon a fickó (tegnapra vagy mára ígérte), hogy mi van, mehetek-e próbamelóra vagy nem. Délután tuti ráírok kegy sms-t. Egyébként ezt a Marriottot asszem nem fogom elvállalni annak ellenére, hogy magasabb az órabér. Ugyanis holnap fogom magam és beiratkozok Nikiékhez nyelvsuliba, ami kedden és csütörtökön van 18-20 között, és az pont üti a Marriottot.

A pasty shopban megint órákat faragnak le, mert kurvára nem megy a bolt. Szeptemberben nyitnak egy kioskot, szerintem ezt a boltot bezárják a rákba, és marad a kiosk szeptembertől. Szóval valszeg 18 helyett olyan 15 órákat tudok majd dolgozni itt.

Összesítve az van, hogy maradok a pasty shopban, és dolgozok, amennyit tudok. Emellé remélem összejön a baguette shop valami értelmes óraszámmal. Ha azt a melót nem kapom meg, akkor még mindig ott van a Bhs-ben az éttermes meló, amit jövő hét szombaton kezdenék hétvégenként. Marriottot meg nem vállalom el. Jó hogy van miből válogatni csak most már örülnék valami konkrét, stabil helyzetnek, hogy végre ne kelljen már ezzel a melóval foglalkozni csak bemenni a dolgozóba mikor be kell, azt dolgozni.

Költözésből nem hiszem hogy lesz valami, hacsak nem találok valami tényleg olcsót tényleg jó társasággal mer én már abban sem bízom, hogy bérelni lehet magadnak jó társaságot. Josh-os esetből kiindulva simán megvan az esély arra, hogy a másik helyen is ugyanúgy leszarják az embert, arra meg tök fölösleges több pénzt kifizetni a mostaninál, meg depositot letenni. Szóval nézegetek albikat, ha van valami ígéretes, azt szemrevételezem, és csak olyanba ugrok bele ami tuti jó, egyébként nem erőltetem ezt a mindenképpen költözés dolgot. Fogom magam, beiratkozok nyelvsuliba, hogy jövő hét kedden elkezdhessek egy öthetes általános angol kurzust, rögtön utána meg egy üzleti angolt, ennek a kettőnek pont vége lesz augusztus közepére, akkor hazajövök vagy csak két hétre vagy véglegesen, ezt még nemtom. Igazából akar a halál ebben az országban maradni, minden attól függ, milyen szinten leszek akkor angolból. Szóval az tuti, hogy augusztusban jövök, és akkor iszunk sokat.

Na írok mer sírás van.

A héten voltam állásinterjún megint. Most nyitnak egy új baguett shopot a mostani dolgozótól kb 100 méterre, oszt kell nekik részmunkaidős eladó. A fickó angol, elbeszélgettünk, mondta hogy magyar vagyok, ez jó. Kérdeztem, ugyan miért? Mert már dolgozott magyarokkal és azok hardworkingek meg minden. Abban maradtunk, hogy kedd körül hív, mert addigra derül ki, hogy mikorra sikerül összeraknia az új boltot, és akko megyek próbamunkára, ami 2 óra, és akkor majd jól eldönti, hogy kellek neki, mer úgyis. Szóval szerintem ez bejövős lesz, nagyon remélem. És akkor nem kell az éttermes cuccot csinálnom, hanem dogozok a pasty boltban meg a baguette shopban oszt csá. Nade majd kiderül.

A mostani helyen meg az van, hogy hullanak az angolok, mer mind puhapöcs, hiába a jó munkaerő az akárhonnan jöhet a bolygórol, csak ne angol legyen. Úgy indult, hogy voltunk heten: 1 francia shop manager, 1 marokkói meg 1 angol shop supervisor, 4 angol, 1 szlovák meg 1 magyar sales assistant. Na ebból maradt a francia, a marokkói, a szlovák, a magyar, egy angol shop supervisor, meg elfekvőben egy angol sales assistant, aki nem minden héten dolgozik. Szóval ennyivan, a briteknek annyi, a külföldi munkaerő lerohanja őket. Bazmeg azér szánalmas, hogy a saját országukban a szutykos külföldi jobb teljesítményt nyújt mint egy helyi. Ennek az országnak lőttek.

Na aztán ma este hazajön Josh, Deni fia. Ma délelőtt itt volt a barátnője, Anna (szigorúan két n-nel ;)) bemutatkoztunk, tök jó arcnak tűnik, beszélgettünk pár szót, mondta, hogy na majd lesz vasárnap valami dárenbéz buli, arra dudoroghatnánk. Há mondom jó persze, de hát meglátjuk, a múlt heti sörözésből se lett semmi, kezdem egyre inkább biztosra venni, hogy ez a brit ilyen kétszínű, szaros, felszínen vigyorgós, de azalatt mindenkit leszarós népség. Szóval nem kiabálom el, kiderül. Mindenesetre világ legjobb dolga lenne itt maradni ebben az olcsó lakásban oszt jól összehaverkodni Josh-sal meg a holdudvarával, aztán belemenni az éccakába.

Meg az is jó dolog, hogy brutálmennyiségű pasty-t hozok haza minden nap, ha én zárok. Kitapasztaltam, akár 16 is belefér két carrier bagbe, de 12 alatt sosem állok meg. Már nem fér be a fridge freezerbe a cucc, szóval mondtam Deninek, hogy találhatna mégegyet az út szélén, mert a mostanit is úgy szerezte. Kajára sem kell költeni annyit, tolom az arcomba a mexikói babot pasty-val aztán jön vissza az izom, ahogy kell: 78 kiló vagyok, szóval visszajött 4, maradt 1. És ez volt az első nap, hogy kabát nélkül ki lehetett menni az utcára, mer eddig még sosem volt meleg. Ez ilyen szarország, múlt héten 4 napon keresztül úgy nézet ki az idő, hogy 10 perc eső, 10 perc szélvihar, 10 perc jégeső, 10 perc szélvihar, 10 perc eső...

Ja ez meg egy olyan ország, hogy itt kb minden hónapban van egy bank holiday (most hétfőn van az aktuális), azaz munkaszüneti nap, de senki sem tudja, hogy miért munkaszüneti, csak úgy nem kell dolgozni azt kész. Ebből is látszik, hogy Anglia a világ legjobb országa.

Na majd írok valamit pár nap múlva, hogy milyen ember ez a Josh, meg végre sikerült-e eljutni egy buliba vagy legalább kocsmába, netán összeszedni valami társaságot vagy nem. Esetleg bebaszni, minden csajnak megmutatni a seggemet hazafelé (mooning, itt így hívják, ezért már érdemes volt idejönni), megcsavargatni az összes drogdíler jobb mellbimbóját az utcában, aztán kihányni a negyedikről.

U.I.: Az utolsó mondat csak _egyesek_ miatt volt benne.

Na mondom mi van, mielőtt még elfelejtem.

Hétfőn voltam Bhs-ben hétvégi éttermi munkára interjún. 13,5 órát tudnék dolgozni szombat-vasárnap, elfogadtam, június 6-án kezdek.

Aztán délután Dragon Grill konyhai kisegítő: esténként kéne dolgozni, ráadásul bezárva egy konyhába, inkább az étterem, szóval erre nemet mondtam.

Szerdán Marriot Hotelben szobaszervizesnek kerestek embert, azok alkalmankénti esti vagy reggeli műszakok lennének, jó hosszú interjú volt a fickóval, de szépen adtam alá, amit kell. Majd kiderül, mi lesz, aszonták két hét múlva hívnak, hogy kellek-e vagy nem.

Pénteken a cipőboltos interjú jó rövidre sikerült: mondta a nő, hogy 4 órára keresnek embert, és abban maradtunk, hogy ez kevés lesz.

Konklúzió: ha június 6-ig nem fut be valami jobb, akkor a Bhs-ben fogok hétvégente konyházni meg embert kiszolgálni az étteremben. Hétközben meg nyomom a pasty shopos melót, ami mellé még befigyelhet pluszban egy-két műszak a Marriot Hotelben, ha kellek nekik. Egy így meg lesz 30 óra Marriot nélkül is, amivel a 350-es álomalbit ki tudnám fizetni, és akkor nullára jönnék ki. Csakhogy. Időközben gondolkoztam, hogy ugye jó lenne egy nyelvsuli, ami 150 font, meg nem ártana elintézni a Home Office regisztrációt sem, nehogy megbasszák mindkét munkáltatómat, mert akkor az már együtt nem biztos, hogy jó lenne. Ez plusz 90 font. Szóval ezt nem annyira tudnám kikazdálkodni, max ha fölélem itt minden maradék fontomat. Ami nem biztos, hogy jó biznisz. Ráadásul időközben változott a hozzáállásom a költözéshez is. Az van, hogy egyrészt találtam egy albit, ami majdnem olyan mint a 350-es, csa kez 260-ból kijön havonta. Ami mondjuk 100 font, pont ara elég, hogy bulizzak és költsek kedvemre. De időközben az is felvetődött, hogy esetleg itt maradok szeptemberig, merthogy maradhatok. Jövő héten úgyis hazajön Deni fia, Josh, és akkor talán ővele lehet szocializálódni. Plusz ma lehet megyek kocsmába két sráccal, akiknél albit néztem, és mondták, hogyha gondolom, akkor hívjam őket, és megmutogatják Bristolt. szóval írtam nekik, és visszaírtak, hogy meglátják, ma hívnak. Na, ebből nemtom mi lesz, de ha kocsma, akkor jó.

Szóval állás végülis van, albi téren meg kivárok. Szerintem a 350-est elfelejtjük, ha nagyon költözni akarnék, akkor kurva gayorsan el kell döntenem, és lefoglalni a 260-asat (meg szerezni egy matracot, amin alszok, mer ágy nincs benne), vagy pedig ittmaradni. Jövő héten cselekedni kell.

Na ez van most.

Hogy mér? Na sorolom: először is ma a csak kétszer basztam be. Először egy pint Butcombe ale sörtől, másodszor egy deci bortól. Így jár az aki nem edz: jól. Másodszor meg a mai napon csak 5 állásinterjút sikerült összegyűjtenem a hétre. Harmadszor meg megtaláltam a vliág legjobb ár-érték arányú albérletét. Innen lesz majd szép pofára esni.

Az úgy volt, hogy ma bementem a Broadmeadre (bevásárlónegyed meg városközpont egyben) CV-ket osztogatni. Szépen végigcirkáltam a boltokat, osztogattam a cuccot meg minden. Aztán hazafelé menet beültem a Full Moon pubba és kértem valami English special-t. Butcombe-ot kóstoltattak velem, jó volt, kértem egy pintet. Bath-ban főzik, ale, és jó, mint minden sör Angliában. Közben hívtak a Marriot Hotelbe szobatakarítós állásinterjúra, mondom jó, megyek. A sörtől kicsit sikerült becsiccsenteni, elindultam haza, menetközben megint hívtak, mondom miafasz. Még egy állásinterjú pénteken egy cipőboltba eladónak. Kb 1,5 órával azelőtt adtam a shop manager kezébe a CV-t. Ez már tetszik. Egyébként lesz még interjúm holnap is, a Bhs ruhaáruház étterem részébe valami akárminek, tök mindegy, meló.

Na, aztán hazaértem, így egyből három interjúval zárni a napot délután háromkor az nem rossz, gondoltam megírom. Elkezdtem nektek írni a blogot, ami összefosta magát és elveszett az bejegyzés, szóval most megint írom, és remélem nem járok így.

Na aztán délután elmentem gyurodába, ahol millió ember volt, biztos érzik a tavaszt, azt ilyenkor előjönnek a tavaszi gyúrósok. Edzés után nézem a telefonom, megint egy nem fogadott hívás, hívom vissza, aszondja Dragon Grill állásinterjú. Jó mondom persze, megyek oda is. Nemtom mi van a levegőben, de valami történik. Lehet vége a válságnak?

Na aztán ezután közvetlenül mentem föl rentet nézni. Na az valami gecijó helyen van, 10 perc gyalog a városközpont, tiszta, renben van, van kis kert, ami inkább patio, lévén le van kövezve a faszba, de legalább rendben van. Megismerkedtem John-nal, akivel már találkoztam korábban is, mer ahonnan átköltözött én oda akartam beköltözni, mikor Bristolba jöttem, szóval John ismerős arc volt már. Aztán ott lakik még Marriott, ő egy francia csaj, aki mérnök, de projektet menedzel. Meg van valami ír srác, aki nem volt ott, de ha ír, akkor biztos olvas is (höhö), meg gondolom alkoholista is, szóval biztos jóban leszünk. Na szóval lakás teljesen oké, kurva jó árban van, kurva jó helyen, ittunk egy kevés bort a többiekkel, szépen megkerestem mindkettőjüknél a közös nevezőt, beszélgettünk (ilyenkor jó, ha az ember a BKF-re járt és ott megtanítottak neki minden faszságot a kommunikációról). Ja és becsíptem másodszorra.

Na most ez van, meg az, hogy még azért szeretném bemutatni nektek az új barátnőmet, hogy legyen végre valami pina meg csöcs is ezen a blogon, mer egyeseknek ez kell. Valamelyik kirakatban találkoztunk, egy szórólapon lakik, tök helyes meg minden, intelligens ugyan, de kicsit hallgatag, viszont egy baj van vele: nemtom hol kell megdugni mert egyelőre nem találom rajta az ismert helyeken a lyukakat, pedig kerestem.

Visszajött 3 kg, maradt 2 kg.

Írok nektek, mer a Balu itt sírt, hogy írjak má, szóval írok.

Igazából a múlt hét óta sok érdekes dolog nem történ, azon kívül, hogy megszereltem Deni biciklijét, meg a szauna is működik mostmár a gyurodában (valami okos meglocsolta vízzel, és az elektromos szauna azt nem szereti). Próbálok valami második állást találni meg albérletet, de ezekke la köcsög britekkel nem olyan egyszerű ám fölvenni a kapcsolatot.

Rent ügyben az van - azon kívül, hogy szerintem kicsit följebb mentek az árak -, hogy ha írsz nekik ímélt, vagy fölhívod őket és nem veszik föl, akkor bazsnak visszaírni vagy visszahívni. Van akire ráküldtem 3 ímélt és semmi válasz nem jött. Meg volt olyan is, hogy egy nap kétszer írtam SMS-t a landlordnak, hogy írja már meg, mennyi az albérlet meg a kaució, és az a köcsög csak másnab bírt válaszolni. Én nem tudom mi a fasz van ezekkel, de kb. 50% százalékos a válaszadási ráta. Van egy ilyen okos excel táblázatom, amibe beleírkálom a renteket. Az első részben azok vannak, amikkel föl kell venni a kapcsolatot vagy már meglátogattam őket, a második részben azok ,amik elkeltek vagy nem jönnek be, meg vagn egy olyan rész is, aminek az a címe, hogy "GECIRE NEM VÁLASZOL". Na most már ezt is tudjátok, hogy tartok rendet a rentvadászat közben.

Állás ügyben meg az van, hogy ugye ezerrel spammelek mindenkit és mindent CV-kel meg jelentkezésekkel, persze eddig nulla sikerrel. Ja, voltam a Bristol Airporton kedden 11:00-kor állásinterjún. Aszonták a check-in hall bal oldalán keressem Jackie-t. Mondom milyen cég ez vagy bolt vagy miafaszt keressek, aszondja a fickó, ennyi elég, ha Jackie-t keresem. Na kerestem, persze kurvára senki nem tudott semmit, szóval 9 fontot buktam a buszozás miatt.

Ma az volt a project, hogy Niki nyomtatott nekem CV-ket, aztán körbejártam a városközpontban az egy kupacban lécő állásközvetítő cégeket, osztogattam jelentkezgettem, meg minden. Volt gey gyönyörű sztori. Bemegyek az x-edik ügynökséghez, mondom "helógeci munkakell". Jön a kis helyes, fiatal szöszi csinos kis kosztümben, mondom vessél egy look-ot a CV-mre, föltolja a kis pornós-titkárnős fekete műanyagkeretes szemüvegét az orrára (akkor láttam, hogy egy kis pillangó is van a lábfejére varrva), átfutja a CV-t, aztán közli, hogy mi főleg office munkákkal foglalkozunk, neked meg hospitality (vendéglátás) experienced van főleg, próbáld a Blue Arrow-t (catering recruitment agency). Visszakérdeztem, hogy "do you think bazmeg?", és elraktam a CV-met amibe bele volt írva 2 év iroda meg behazudva 1 év hospitality és megköszöntem röhögve. Mikor kiléptem akkor gondoltam, hogy jó lett volna mondjuk együtt megszámolni azokat az éveket, aztán rákérdezni a valós indokra, hogy mér vagyok elküldve, de mindig utólag nagypofájú az ember.

Mostani melóval meg egybként az van, hogy mondtam a shop managernek, hogy figyejjé kéne apának több meló, mer ez így nem lesz jó. Másnap mondta, hogy elküldött két embert, szóval lesz több meló. Ebből az a tanulság, hogy én vagyok a főnök a vállalatnál, ettől még viszont kurvára nem tudom, hogy lesz-e elég melóm, mert szerintem nem, de majd meglátjuk.

Lassan megyek gyúrni, holnap meg meló délelőtt, aztán még a City Center boltjait bejárom valamikor CV-t osztogatni.

Ennyi van.

Kitaláltam egy új csapatjátékot, az a neve, hogy black counting. A pálya a Grosvernor Road és a Wilder Street vonala. Két csapat van: a fehérek és mindenki aki nem fehér, szóval valami egzotikus színben pompázik. A szabályok kurva egyszerűek, pontosabban csak egy van: aki többen van, az nyer.

Ma reggel valamivel 7:30 után, munkába menet a két csapat lejátszotta az első barátságos mérkőzését. Az állás folyamatosan kiegyenlített volt a fehérek javára, végül elég durván, 29-8-ra elgyepálták a feketéket. Tanulság: a néger (meg minden kevert) lusta fölkelni és dolgozni menni.

A délutáni, második mérkőzés sokkal izgalmasabb volt. A fehérek erőteljes fölénnyel nyitottak, lévén kurva sok fehérember dolgozik bagózik a Wilder Street elején lévő irodaház tövében. Aztán az árja faj igencsak kezdett elhúzni. Olyan 30-8 tájékán, és a Brigstocke Roadig szarul állt az egzotikus csapat, már majdnem föladták a játékot, de titkon bíztak a Brighton Streetben, valamint az annak a sarkán álló dílerkocsmában (hátha már fölkeltek a dílerek). A számításaik bejöttek, négerek hada erősítette őket mind a fent említett utcában, mind a kocsma előtt. Innentől kezdve ütemesen elkezdtek felzárkózni a feketék a Grosvernor Road mentén, majd át is vették a vezetést. Ugyan volt egy építkezés, ahol a fehér munkások megpróbáltak ledarálni valamit az addigra elszenvedett hátrányból, de végül a néger vezetést megerősítette a díler taxisok hada, meg a haverjaik az utcán. A szoros meccs végül a mindenféle színűek győzelmével zárult 78-66-os végeredménnyel.

Köszönjük, hogy velünk szurkoltak!

Gondoltam írok valamit, bár nem érdemlitek meg, mert nem kommenteltek. Megint összegyűlt néhány érdekesség, szóval jól megosztom veletek.

- Az angoloknál nem igazán szokás köszönni, ha mondjuk bemész egy boltba, vagy találkozol valakivel, akivel egy házban laksz. Egy darabig köszöngettem itt a fekáknak a házban, de aztán rájöttem, hogy kurvára semmi értelme, mert az is csoda, ha visszaköszönnek.

- Ha esetleg köszönnek, akkor van egy ilyen érdekes köszönésük, mikor az mondják "you're right". Képzeld el, hogy bemész a kisboltba, és mielőtt kikérnéd a 10 deka parizert, odamondod Lenke néninek köszönés gyanánt, hogy "jól vagy".

-Egy péntek vagy szombat esti buli után ezek annyi sültkrumplit, hamburgert meg egyéb szart fogyasztanak el az utcán, hogy az hihetetlen, és telibasszák szeméttel az egész várost. Hegyekben áll a maradék meg a csomagolóanyag.

- Kis gasztronómia: van egy olyan szavuk, hogy pudding, de azt kb a véres hurkától elkezdve a vaníliapudingos sütin át az aszaltgyümölcsös sütiig mindenre használják. Ezek mindent puddingnak hívnak. Tehát ha valamelyik kajának nem tudod a nevét, mondd azt rá hogy pudding, és akkor van kb 10% esélyed, hogy eltaláltad.

- Igazi gyönyörű brit szokás, hogy itt minden fordítva van. Azt ugye tudjuk, hogy a verdák jobbról jönnek, de a villanykapcsolót meg a konnektoron az áramtalanító kapcsolót úgy kapcsolod fel, hogy a lenti részét nyomod le. Tehát pont fordítva, mint ahogy normális nemzeteknél szokás. De az, hogy van itt egy TV, és a hangerőgombok az előlapon úgy vannak, hogy a fölső lehalkít, az alsó meg fölhangosít, na az igazán gyönyörű brit megoldás.

- Másik a számok: ma Deni ilyet szól nekem, hogy "twelve hundred". Mondom, most ezt mér nem lehet normálisan "one thousand and two hundrednek" mondani. Há csak úgy, persze. :) A másik ilyen, amin beszartam, mikor jöttem visszafelé Bath-ból még a melós tréningről, és a vonatállomáson a hangosbemondó aszondja a 17:00-ás vonatra, hogy "seventeen hundred hours". Hülyék.

Gyerekek ma szépen elindultam gyurodába, végig a szokásos Grosvernor Road és Wild Street útvonalon, a kertek alatt a gettóban, ahol a fehér ember se jár, és olyan kultúrszeletet kaptam a fekáktól, hogy gondoltam megosztom.

Odafelé dzsalok a járdán, aztán látom hogy kisfekák csoportban lézengenek, meg futkároznak. Na az egyik az dühös lehetett a másikra, aztán elkezdte szidni, hogy "fuck somalian, you fuck somalian". Ez majdnem olyan mintha cigány cigányozna cigányt, de azért nem teljesen. Az itteni fekákról azt kell tudni, hogy alapvetően kétféle van. Az egyik Szomáliából jött és iszlám vallásúak. Többnyire rendesebbek is emiatt, őrzik a tradícióikat, nem jaszkariznak az utcán. Nőket könnyő felismerni, mert bebugyolált fejjel járnak meg ilyen jellegzetes lepedőkbe. Tudjátok, na. Mondjuk a szomáliai arcok között is vannak érdekesek. Van nekik egy tradicionális drogjuk ami legális itt (szép nagy adóbevétele van belőle az államnak), valami levél, amit elrágcsálnak egész nap. Na ettől aztán atom nincsenek képben meg pörögnek tőle.

Aztán a fekák másik csoportja a Közép-Amerikai szigetvilágból jött, úgy mint Jamaica (ahogy Seal is) meg a többi, és őket hívják itt West-Indians-nek vagy röviden West-Indies-nek. Hogy mér az ne kérdezzétek de ez van. Na ők aztán az igazán gizdák, sok-sok rasztafari meg drogdíler meg utcakirálya van közöttük.

Aztán gyúrtam, hazafelé menet meg a dílerkocsmánál megint kint álltak a dílerek szokás szerint az utcasarkon, és látom, hogy valami fehér gyerek így telitorokból üvölti, hogy "fuckin Africa, fuckin Africa." Na ott akkor egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy lelövik a faszba, de aztán láttam, hogy le se szarják és meg se mozdulnak. Gondolom egy ilyen szarjankó miatt nem éri meg a balhé.

Na aztán ez nem volt elég, már majdnem hazaértem, aztán a taxis cég előtt (az is egy ilyen alibi biznisz, ők is csak dílerek) áll a feka az utcán, hesszel, látom hogy ez már akar valamit tőlem. Rámköszön: "you're right", mondom "yeah thanks", dugja az orrom alá a füves zacskót, "some weed", mondom "no, thanks", "smell it, proper, smell it", "no thanks", aztán otthagytam.

Na ezek voltak a kalandjaim a getóban. Egyébként akarok olyat játszani, hogy útközben megszámolom a fekákat és a fehéreket, aztán lesz egy csinos villámstatisztikám amit megmutathatok nektek, hogy lássátok, mennyire kurva kemény vagyok, hogy a gettóban fehér seggel életben tudok maradni.