Ma volt az első napom a Bhs-ben. Hát te atyaúristen, ez valami nagyon kemény kultursokk. Az egész nap gyönyörűen indult: szakadó esőben elgyalogolni munkába, úgy hogy már reggel úgy keltem föl, hogy atom fáradt voltam. Bementem, összegyűlt a kis új csapat, introduction, papírozás, minden, átöltözés, aztán ki a küzdőtérre melózni.

Nem hittem el, hogy 2009-ben, az Egyesült Királyságban, a Primarkon kívül létezik szocializmus, pedig de. Ez a Bhs már akkor gyanús volt, mikor először bementem beszélni a restaurant managerrel, de persze kellett a meló. Ez a shop egy teljes időutazás, ha a staff részébe is belelát az ember: 20 évet vissza és mondjuk a Skála Metroban vagy a Corvin Áruházban találod magadat. Igazi kopott, szutykos folyosók, régi konyhai berendezések, műszál kosztümös restaurant manager meg ilyen szerencsétlen sorsú dolgozók. Kiállsz a pultba, jönnek az alsó-középosztálybeli angolok, és kérik a fish and chipset borsóval meg paradicsomos babbal. Meg sütöd nekik reggelire a tojást meg a bacont a szutykos, 20 éves lapon, ami köré oda van égve a múlt nyári zsír, hús meg minden. Közben az ott dolgozó 40-et verdeső nő folyamatosan mondja hogy mi hogy merre, de kurvára nem értesz belőle semmit, mer össze-vissza térül fordul, meg közbe zúg a koszos rácsokon keresztül a 20 éves légkondi is, plusz az akcentus ugye. Aztán van a másik, akinek valami eszelős mosoly van folyamatosan az arcán, és minden második mondata az "órááájt". Aztán van a harmadik srác, aki vagy 150 kiló, van neki összesen van 40 dioptriája a szeme előtt. Ja meg van a 40-es, kopasz, buzi shop manager, aki néha feltűnik, gesztikulál egy sort, meg beszél is, de arra nem tudsz figyelni a sikkes mozdulatok miatt.

Na most oda beálltam a pultba reggel és mint akinél a redőny le. Az agyam védekező pozícióba kapcsolt, semmi információt nem akart befogadni, csak így bambultam és így próbáltam mímelni a munkát. Úgy örültem az egyórás ebédszünetnek mint nemtommi. Húztam kia rákba kajálni egyet. A délutáni műszakban már kicsit fölócsúdtam, de iagzából olyan szinten nem érzem magaménak ezt a zegészet, hogy az hihetetlen. Igaz, hogy szerencsétlen sorsú emberekkel vagy körülvéve egy ilyen igénytelenségben konzervált helyen, de mondjuk legalább nem köcsögök akikkel dolgozol, mert segítőkészek, meg minden. Csak olyan szinten nyomasztó az egész, hogy egyszerűen nem lehet kibírni és azonosulni vele. Annyira 20 évet vissza Magyarországra, a szocialista nagyáruházba fíling, hogy az nem vicces, hanem mellbevágó élmény. Egyszerűen nem tudom hova tenni. Már délben azon gondolkoztam, hogy mit hazudjak, hogy holnap ne kelljen mennem dolgozni, de végül kibírtam a nap végéig. És holnap is megyek. Gyilkos lesz. Amint kerítek valami másik melót, nem fogok habozni a fölmondással.

Viszont ami jó, hogy ma este megnéztem egy rentet. Tökre a város központba van, kb 5 perc onnan a meló gyalog, mindezt csak havi 300-ért, amiben benne van minden számla. (Ez igazából egy kurva jó ajánlat.) Ehhez adnak 2 angol, 2 spanyol és 2 olasz huszonéves lakótársat meg két fürdőszobát egy igényes, tiszta lakásban. Kurva jó ajánlat, és nagyjából holnap reggel kellene rábólintanom, hogy költöznék befelé. Kicsit neccesen fog kijönni így nagy hirtelen a havi albérlet meg a deposit, ami 600 font, de igazából kivitelezhető. És ha ez a két állásom meg lesz, akkor simán megélek és bebaszni is lesz pénzem. Csak kell egy kicsit trükköznöm a cash-flow-val az elején.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.