Na gyerekek az van, hogy az egész napomat azzal töltöm, hogy renteket vadászok az interneten, nézegetem a térképen, rakosgatom be őket excel táblázatva, ímélezem, meg hívogatom őket. Ezzel párhuzamosan állásajánltokat nézegetek, küldözgetem a CV-met meg  a referencialeveleimet mindenhova, ahova talán van esélyem bejutni.

A konklúziók a következők:

- Ezek a köcsög angolok basznak fölvenni vagy bekapcsolni a telefonjukat, és maximum 1 nap múlva hívnak vissza, ha visszahívnak. Minek ezeknek telefon? Még hogy itt fejlett a mobilmarketing. Nem is használják a szájbarúgott mobiljukat.

- Állásajánlatra még egy pozitív visszajelzés sem érkezett, ellenben 2 negatív igen. Szóval ez a mérleg.

- Macska akarok lenni. Ezek csak egész nap fekszenek a kanapén meg esznek. Dögöljenek meg mind.

- Anglia egy szar hely, ez már biztos, mert innen nem tudom megnézni az RTLbulvar.hu-n a videókat.

Egyébként tegnap megnéztem kettő rentet. Az egyik közepes volt, semmi extra, egy single bed, három másik emberrel kéne megosztani. Csak kicsit volt koszos, szóval talán elmegy. A másik az már kicsit gettósabb helyen volt, fekák meg ázsiaiak keringtek itt-ott. A ház az nagyon kemény, igazi legénylakás: mocsok-mocsok hátán, a szobákban akkora rumli, mint a húgom szobájában régen. Földön cigipapír fűhöz, zenész közülük 1 vagy 2 srác, szóval ez nagy partikéró, ráadásul angolok, ami király lene. Csak az irdatlan mocsok, az nem szimpi.

Egyébként viszonylag közvetlenek az itteniek (kivéve, ha arab nőt szólítasz meg, mert az megijed és azt mondja, hogy "no speak"). Ha elveszetten ácsorogsz térképpel a kezedben, akkor megkérdezik, hogy mi van, és segítenek. A legkeményebb az volt, mikor jött egy 50 körüli biciklis nő pacskerral a lábán, tök fitten, trendin, fiatalosan, mosolygósan. Nem az az otthoni nagyi fajta. Kérdezte, hogy segíthet-e, segített, beszélgettünk, mondam mi a szitu, és fölajánlotta az egyik szobáját, ami szabad 2-3 hónapig, amíg vissza nem jön valamilyen ismerőse. Mondta, hogyha megszorulok, akkor hívjam föl és megadat a számát. Meg tanácsolta, hogy vegyek egy bicót, mert a busz az hopeless Bristolban. Egyébként télleg sokan tekernek.

Ja és fotóztam nektek graffitit, hogy érezzétek a Bristol feelinget (kicsit szutykok, mert mobillal készültek):

Tegnap reggel, mielőtt elindultam Bath-ba, volt egy beszélgetésem az anyukával. Arról volt szó korábban, hogy a héten beszélünk arról, hogy maradok vagy megyek. Mondta, hogy ő úgy látja, hogy én inkább csinálnám a saját dolgomat, mint az au pair-kedést, és hogy ez nem baj, mert van ilyen ember is, meg olyan is. Bólogattam, abban maradtunk, hogy 1-2 hét múlva költözöm, szóval én úgy kalkulálok, hogy jövő hét szombaton, mert addig talán megjön ide az NI-számom, meg egy csomagot is várok otthonról. Meg addig is kapok még kétszer 60 fontot. Egyébként ajánlotta, hogy keressek bristoli reklámügynökségeknél valami melót, merthogy jó a referenciám. Mondtam, hogy ja, csak nem vagyok benne biztos, hogy az angolom elég jó hozzá, de mondta, hogy csak próbáljam meg, mert nem hiszi, hogy ez kizáró ok lenne. Há mondom oké. Szóval most CV küldözgetés van mindenhová, meg albérlet keresgélés.

Ugyanez a Viktor kedvéért, hogy ő se unatkozzon nagyon (jóérzésű emberektől előre is elnézést kérek):

Miután tegnap reggel megdugtam két macskát, a harmadikat pedig élve megsütöttem forró olajban, aztán ráhúztam a farkamra még langyosan, jött az anyuka, és annyira irigy lett a macskákra, hogy azonnal el akart küldeni Bristolba, de előtte még lerágta a sült macskát a bréről. Mondtam, nyugi mutter, tegnap elfogyott fél bödön öklözőzsír, most mire vagy féltékeny? Végül belátta, hogy igazam van, és végül abban maradtunk, hogy 1-2 hét múlva elég lesz elköltöznöm, de addig is az ágyhoz kötözve fog tartani napközben, szopóálarcban. Mondtam jó, az üzlet az üzlet, és beleszartam a szemébe. Ez nagyon tetszhetett neki, mert azonnal adott egy olyan tanácsot, hogy próbáljak meg bristoli reklámügynökségeknél keresgélni, mert ezzel a referenciával amit itt művelek, van ott keresni valóm. Mondtam, hogy szerintem nem elég jó az angolom, erre kontrázott, hogy persze bazmeg, szájpöcökkel a számban én is csak nyögdécselni tudnék. Ahhoz, hogy ezt demonstrálja, végre kivette a számból a cuccot, belefingott egy üveg narancslekvárba, és ekkor rájöttem, hogy valójában kurva jól tudok angolul. El is eresztettem egy "fákjúbazmeg"-et örömömben, aztán jól arcon hánytam, és ettem egy falatot a köldökszöszéből.

Ma megvolt a túra Bath-ba. Hoztam finom képeket meg van egy videó is.

Szóval a 10:55-ös vonattal gurultam volna át, de úgy fest, hogy itt sem 100%-os a vonat mint szolgáltatás, mert nem járt ma 14-ig, viszont volt helyette busz. A buszút zsír volt, végigment a countryside-on, szóval láttam a vidéket nappal is. Rájöttem miért van minden telek határán sövény meg kőkerítés: mert ezek itt birkákat tartanak/tartottak, és az megakadályozza, hogy átkolbászoljon a jószág a szomszédos telekre.

Nemtom mikor értem be Bath-ba, de aztán elkeveredtem a Jane Austen túrám indulópontjához, fülhallgató a fülbe, fényképező a jobbkézben, térkép a balban, tökéletesen beleolvadtam a turistatömegbe. Az audiotúra tökéletesen végigkalauzolt a nevezetességeken. Először az Abbey-t néztük meg, ami egy templom. (Mondjuk volt rajta kívül még jópár.) Aztán a termálfürdő jött, majd Sally Lunn néni háza, aki valami pék volt, ha jól emlékszem, ebben a házban élt meg sütött, és ez ma a legidősebb ház ma Bath-ban: az 1400-as évekből maradt fönn. Aztán egy pár szó a Huntsmann Pub-ról, és irány az Avon folyó mellett a Pulteney Bridge, ami annyit tud azon kívül, hogy át lehet rajta kelni a folyó egyik oldaláról a másikra, hogy a híd két oldalán végig kis házak vannak, bennük meg boltok. Szóval ha végigmész a hídon, teljesen olyan, mintha egy utcán mászkálnál. Csak akkor látod, hogy ez egy híd, ha benézel a bolt ablakán, és a szemközti ablakon meg rálátsz a folyóra. Ezután irány a Laura Place, ami egy nagy tér egy nem működő szökőkúttal, és a tér túloldalán van egy jó széles út, a GT Pulteney Street. Ettől nem messze van az a ház, ahol Jane Austen lakott asszem 4 éven keresztül. Ezután a következő pillantás a Royal mineral Water Hospitalra esett, ami nem egy nagy szám, kicsit rendbe szedhetnék. Majd megnéztem a Theatre Royal-t. Aztán egy fölfelé vezető séta erre-arra, mire végre kilukadsz a Royal Crescenthez. Ez egy hatalmas, félkör alakú épület 30 lakással. A félkör területén belül van az ingatlanhoz tartozó magángyep, oda mai napig nem lehet fölmenni senkinek, csak a tulajoknak. Ennek a határán van egy kb. 1,5 méter szintkülönbség lefelé, amit kőfallal raktak ki, aztán folytatódik tovább a gyep. Ez a kőfalas trükk két dolgot tud: egyrészt a birkák anno nem mentek föl a magángyepre, csak a legeltetésre használatos területen bóklásztak, másrészt, ha a lakásokból kinéznek a kőgazdag tulajok, akkor nem látják a szintkülönbséget, hanem ez optikai trükk miatt egy egybefüggő gyepet látnak. Már akkor is tudták, hogy kell élni. Royal Crescent után jött a Circus, ami valahogy régiesen, talán latinul kört jelentett. Ennek megfelelően az egész egy kör alakú tér, kör alakú épülettel körbevéve. Jellegzetes, háromszintes házak, és minden emeleten más-más ókori görög oszlopfajtát használtak díszítésül (dór, ión, korinthoszi). Ez is elég faszán néz ki. Aztán rövid pillantás az Assembly Room-ra, ami a társasági élet központja volt egykor: kártyáztak, sakkoztak, ittak, ilyenek, és pontban 11-kor mindig bezárt. Cirkálás erre-arra, és a végállomás a Milsom Street, ami a leghíresebb bevásárlóutca. Rengeteg, kisebb-nagyobb üzlet, sok ember. Meg a környező utcákban is még több üzlet és még több ember. Van hol shoppingolni. Egyébként az egész városban az a különleges, hogy minden egyes ház különböző, de mindegyik ugyanabból a mészkőből van fölépítve, amit Corshamban bányásztak ki anno. (De ez érvényes nagyjából az egész környékre is. Rengeteg mindent csinálnak itt mészkőből.) Itt nincs beton, tégla, meg ilyenek. Itt minden kőből van. És most építenek egy új plázát, amit már betonból húznak, viszont kívül kővel burkolják, így az is maximálisan beleillik a városképbe majd. Odafigyelnek a városképre. Ez jó.

Csináltam sok képet, lehet nézegetni:

Meg van videóm a Royal Crescentről:

A túra végeztével betoltam két pitét vagy mit, ami meg volt töltve ilyen hülyeségekkel. Az egyik valami hagymás-sajtos-csirkés meg nem tudom milyen volt, a másik meg valami marhás-curry-s. Összesen 4.60-at kóstált, nem voltak rosszak, de olyan nagy számok sem. Pedig valami díjnyertes pités bolt volt.

Benéztem egy Office Shoes-ba is, mert kéne majd valami új lépőt vennem rövid határidőn belül. Leemeltem egy Adidas csukát, majd hirtelen meglepődtem, hogy úh bazmeg, ez 59 font, merthogy korábban néztem csukát chippenhamben és ott ilyen 10-20 fontok voltak (Burton, vászon). Aztán szoroztam egyet, és rájöttem, hogy ez kb. 19 ezer HUF, otthon meg simán adnák 25-ért a Subvive-ban meg a White Labelben, szóval egyáltalán nem drága, sőt. És akkor most jön az a lemez, hogy az itteni bérek ugye...

Na, ma nem volt semmi extra, azon kívül, hogy ma délre jöttek vevők megnézni a házat, mert a család Skóciába költözik majd a nyáron. Gyerekek, itt olyan bámulatos rend lett erre az időre, hogy olyat még nem láttam: konyha, fürdő kitakarítva, minden fölporszívózva, az összes szir-szar, lim-lom kacat elpakolva minden helyiségből, igaz, nemtom hova, de a lényeg, hogy nincs szem előtt. Kíváncsi vagyok medig lesz így. Ha tippelhetek, a konyha természetesen már holnap reggel pont olyan dzsuvás lesz, mint minden reggel szokott lenni, a kacatok pedig lassan visszavándorolnak a helyükre, szerintem úgy 1-2 hét alatt. Természetesen a nappali tiszta macskaszőr lesz már keddre - mert macska az ugye van -, meg opcionálisan vagy popcorn, vagy sütidarabok lesznek a földön itt-ott, attól függ mit eszik a gyerek. Már én se töröm magam egyébként a morzsa olyan módon való eltakarításával, hogy a konyhapadlóra ne kerüljön (ahogy otthon megszoktam). Őket sem érdekli, hogy fél nap alatt tiszta kosz a padló, akkor engem sem fog. Én úgy is papucsban járok, az meg, ha a gyerek zokniban rohangál, az az ő baja. Elegáns, széles mozdulattal lesöpröm a pultot, és akkor nagyobb ívben terül a morzsa, nem lesz feltűnő, mert nem egy helyre érkezik.

Egyébként ma eldöntöttem, hogy holnap meglátogatom Bath-t, ha jó idő lesz. Eredetileg buszos túrát akartam 11 fontért, de mivel eco módban vagyok pénzügyileg, ezért csak a retúr vonatjegyet fogom kifizetni, ami 5,60 lesz. Azt mondom, hogy faszom, annyit megér, hogy ne itthon rohadjak, és megnézzem az egyik leghíresebb angol várost. Mellesleg Jane Austen Audio Tourt fogok nyomni (hallod, Judit? ;)). A turisztikai hivatal (vagy valami hasonló) készítette, az a lényege, hogy van egy térkép, amit kinyomtatsz, azon bejelölve az útvonal, és letölthető mp3-fájlok vezetnek végig a túra egyes állomásain. Mindebben az az érdekes, hogy a narrátor ugye szépen elmondja, hogy most éppen hol vagy, merre menjél, mit látsz, mit kell róla tudni, és Jane Austen novellákból meg levélrészletekből ismerheted meg jobban Bath hangulatát, ahogy az író látta anno. Nem vagyok Jane Austen rajongó, de mondjuk ez egy simán kurva jó dolog, hogy ingyen letölthetsz magadnak egy audiotúrát, kapsz hozzá térképet, és szépen végigsétálhatsz Bath összes nevezetességén. Belehallgattam, és tök értheő, működő, korrekt dolognak tűnik, de majd holnap kiderül.

Bónuszként meg itt van ez a kép, amit kb. egy hete kaptam le telefonnal. A General Motors miatt a Vauxhall (az angol Opel, ami pedig a GM tulajdonában van, ők meg eléggé köhögnek mostanában) annyira szarban van, hogy ha nem ad a bank hitelt a vásárlónak, akkor adnak ők.

Van itt négy, prémes, benga nagy macska. Egy nagyon sötétbarna, aki mostanában fél tőlem: ha meglát, tartja a távolságot. Persze csak akkor, ha éppen nem döglik a kanapén, mer akkor lusta ahhoz, hogy megmozudljon a tohonya bestia. Nemtom mér rezel, igazából nem csináltam (még) vele semmi gonoszat, szóval nincs oka rá. De legalább van tekintélyem, szóval ez tetszik. Féljen csak.

Aztán van egy ilyen vajszínű-féle, barna foltokkal. Ő is egy ritka lusta dög, Ismis a neve, fonetikusan nevezve, és már láttam hányni a konyhában. Csináltam róla fotográfiát, szóval a lányok most örülhetnek, mert cukíííí:

Aztán van egy fehéres-szürkés. Aki nem jöhet be a házba, mert úgy hullik a szőre, mint ahogy Pozsonyi Ferike 32. születésnapján fizetik ki Dögös Robit és zenekarát 4:54-től (ejj, de ordítanék most egy jól elnyújtott szót a hátsó kertben). Erről is van kép, lehet örülni:

Aztán állítólag van egy fekete-fehér, akit mintha egyszer láttam volna, de erről nem vagyok meggyőződve. Nemtom mit meg hol eszik, de biztos megoldja.

Tegnap voltam NI-number interjún Wiltshire-ben, és egyben ez volt az első vonatozásom, merthogy Swindonba kellett átmennem. A vonatok jók, jó az utastéjékoztatás, szépen ki van minden írva, érkezések, késésk, de eltartott egy ideig, mire rájöttem a rendszerre. Viszont drága a jegy (7.60 a retúr összesen kb. 60-70 km-re), de legalább működik flottul. Egyébként most már biztos, hogy itt nincsenek cigányok, mert a vasútpálya mellett végig kivanank rakva síndarabok, ha esetleg javításra lenne szükség. Ha cigány lennék, tuti ide jönnék meggazdagodni. Ennyi vasat vétek itthagyni.

Az interjú egyébként sima volt, elbeszélgettem a csajjal, aki tök érthetően beszélt, szépen töltögette a lapokat, és ő is azt mondta, hogy nagyon jó az angolom, úgyhogy most már kurvára szeretném használni is valami melóban, hogy én is elhigyjem, hogy megy ez nekem élesben is. Az NI-számom 2-6 hét múlva érkezik postán, és akkor már tudom is használni, viszont a kártyára lehet, hogy akár 6 hónapot (!) is várni kell, de az mindegy, mert a szám meglesz. Szóval hamarosan teljesen munkaképes leszek, minden akadály elhárul, meg van minden szarom hozzá. A Home Office regisztráció az már csak elég akkor, ha van melóm, azaz van mit beregisztráltatnom.

A burgeres melóval nemtom mi van. A fickó tegnapra ígérte a visszahívást, ma próbáltam hívni, de nem értem el, küldtem rá egy sms-t, hogy fakjúbazmeg mivammá, de még nem reagált. Egyébként meg elküldtem még két helyre a CV-met meg a referencia leveleket, egyre jött egy automatikus válasz, na az valami kamu gyanús melónak tűnik. A másik kettőre meg várok, hátha válaszolnak. Túrom ezerrel az álláskereső oldalakat, egyelőre próbálok relatív jobb melókra jelentkezni, többnyire valamilyen asszisztensi pozícióba (project manager meg store menedzser alá például), hátha összejön. Ha nem, és szorít az idő a Bristolba költözéssel, akkor majd jöhet a csapos, recepciós, felszolgálós, szakácsos kör.

Egyébként ma halálra untam magam a gyerek mellett. Bele fogok én ebbe hülyülni hosszútávon, úgyhogy nagyon tendálok Bristol felé. Amint van ott jó melóm, lépek. Ha nincs jó melóm, akkor meg egy hónap múlva kéne. Csak úgy bele a vakvilágba az ugye rizikós. Addig viszont ilyen levegőben lógás van, merthogy várostnézni, pubozni nem akarok, mert ugye az pénzbe kerül, a pénz meg nagyon jól fog jönni, ha el kell húznom Bristolba. Szóval addig ilyen itthon ülős, besavanyodós taktika van.

Reggel gyerek szállítás, aztán mentem a Wiltshire College-be, hogy leteszteljék a nyelvtudásomat, és megmondják, milyen szintű kurzuson tudnék részt venni. Megmérték, Level2 vagyok, ami a legmagasabb szint, szóval ma annyira nagyra nőtt az arcom úgy hirtelen, hogy el mertem küldeni a CV-met meg két reference lettert egy Project Manager Assistant pozícióra egy bristoli szoftver és CRM rendszereket fejlesztő céghez. Mer mér ne. Mer hátha. Most már tényleg kezdem elhinni, hogy csak nem beszélek olyan szarul, ha mindenki azt mondja, hogy jó az angolom. Beszéd az még csak megy, de a különböző akcentusok megértésére kell gyúrni. A szintelmérős csajt simán megértettem, mert tök szépen beszélt, erre meg hazajövök, itt volt a takarítónő, na vele beszélgetni meg kb. olyan, mintha Chubakkával próbálnál meg társalogni, csak kevésbé rémisztő. De tényleg. A "what's that"-et kb így mondja, hogy "vac daaa". Nemtom hogy milyen akcentusa van, vagy mi a baja, de valahogy olyan szinten ízesen (parasztosan) beszél, hogy fogalmam sincs mit mond. Szóval eléggé rapszodikus az, hogy kit értek meg, meg kit nem. Azzal nyugtatom magam, hogy akit nem értek angolul, az valószínűleg úgy beszélheti az anyanyelvét, mint én az enyémet.

Aztán ma bevásároltam a palacsintasütéshez pár dolgot. Végigmentem a Tesco összes során, és ármustrát tartottam. Konklúzió: itt minden 1-2 fontba kerül. Ami annál több, az vagy pia, vagy műszaki cikk, vagy valami speckó kozmetikai termék. Viktor, a 7 decis Jäger ötezer valamennyi, a Glendfiddich nyolcezer valamennyi. Ja, és van Tesco sör. Az van ráírva, hogy Lager, de már nem tudom hogyé adják.

Ja, és ma megjött a csekkfüzetem is, mert itt az is jár a bankszámlához ingyé. Arról nem beszélve, hogy alapból dombornyomott bankkártyát adnak. Onnan tudom, hogy ezt is megkaptam már. Összegezve a dolgokat: itt minden második bankban a személyazonosságod igazolása (útlevél) és egy itteni lakos által kézzel írt lakcímigazolás után 0 fontért van egy bankszámlád a hozzá tartozó megtakarítási számlával, egy dombornyomott bankkártyád, amivel a készpénzfelvétel ingyenes saját automatából, semmiféle banki költség nem terheli a számládat és a pénzmozgásaidat, és kapsz csekkfüzetet is.

Este megsütöttem nekik a palacsintát, meg csináltam túrós-mazsolás tölteléket. Na, az ízlett a nőnek, úgyhogy ez egy jó pont. A gyerek csak üres palacsintát evett. Csomó mindent üresen eszik. Volt hogy egy tál tészta volt az ebédje, de tegnap mondjuk egy adag rizst evett üresen vacsorára. Egyébként a britek úgy eszik a palacsintát, hogy van ilyen speckó cukros mázuk, ami olyan állagú mint a méz, és kb vízben oldott cukor az egész. Na azzal megkenik, aztán csöpögtetnek rá lime- vagy citromlét. Megkóstoltam, nem rossz, de az én túrós töltelékem sokkal jobb volt.

Holna reggel NI szám interjú, és akkor az is meg lesz. Már csak meló (holnap kiderül, hogy meg lesz-e a burgeres vagy nem) kell és Home Office. Lassan pipálgatom kifele a dolgokat.

Ma a gyerekezésen kívül annyi történt, hogy elmentem Martin burger barjába, odaadtam neki a kitöltött jelentkezési lapot, a CV-met meg két motivációs levelet, átolvasta, mondta, hogy nagyon jó, csak a másik jelentkező egy 16 éves csaj, akinek ugye alacsonyabb minimálbért kell fizetnie törvény szerint. Szóval meggondolja, csütörtökön hív, és akkor kiderül, hogy mi van. Ha megkapom a melót, akkor még egy hónap itt meg a kötelező adminisztráció kipipálása, ha nem, akkor keresek Bristolban melót.

Más. Kaptam Iwiwen egy üzenetet valami pénzügyi tanácsadó gyökértől:

Kedves Tamás!

Elnézést, hogy levelemmel zavarom, de Sárik Esztertől, közös ismerösünktöl tudom, hogy ön egy nagyon kedves, szimpatikus, és érdeklödö ember, és érdekelheti plusz pénzkereseti lehetöség!

Eszter egyébként a kollégamnőm, és emlitette, hogy szivesen dolgozna önnel is!

Ha Eszter nem emlitette volna, akkor leirom, hogy egy Pénzügyi cégnél dolgozunk, és mivel új irodákat szeretnénk nyitni, keresünk új munkatársakat mellék ill. fő állásban!

Ha sikerült felkeltenem az érdeklödését, kérem adja meg a telefonszámát, hogy egy személyes beszélgetésre idöpontot tudjunk egyeztetni, ahol részletesen el tudom mondani, hogy ön hogyan tud ebböl profitálni!

Üdvözlettel, Koncz Balázs

Aztán visszaírtam neki, hogy szórakoztassam magamat:

Kedves Balázs!

Sárik Esztertől, közös ismerősünktől egészen biztosan nem tudja, hogy én egy nagyon kedves, szimpatikus és érdeklődő ember vagyok, lévén hogy körülbelül általános iskola ötödik osztálya óta nem láttuk egymást, de még csak nem is beszéltünk. Így valószínűleg azt sem említette, hogy kifejezetten engem érdekelne plusz pénzkereseti lehetőség. Amennyiben Eszter kolléganője valóban szívesen dolgozna velem, biztos vagyok benne, hogy már megkeresett volna, és nem Önt kéri meg erre.

Az érdeklődésemet sajnos nem sikerült fölkelteni, így nem szeretnék kapcsolatba lépni Önnel, de adnék néhány megszívlelendő jótanácsot, ha már billentyűzetet ragadtam:

1. Próbáljon meg kevésbé álságos szöveggel új ügyfeleket szerezni.
2. Az   adatlapjáról a jövőbeni üzleti siker érdekében távolítsa el az "Elemzésről hazafelé", a "the BOSS (respect)", "Mesteremmel " "A pénzügyi ügyfélelemző" és nem utolsósorban a szerény "A legjobbak" képaláírásokat, és pótolja valami olyannal, amitől kevésbé tűnik Ön agymosott corporate-katonának.
3. Haladéktalanul szüntesse meg "Mind Dugni Akarunk", "Az erekció", "Utáljuk a sulit", "Akik gumi nélkül szeretik" klubtagságait, opcionálisan pedig vizsgálja felül minden egyéb tagsági viszonyát, hátha van közöttük még olyan, ami miatt egészen biztosan nem fogják komolyan venni mint pénzügyi tanácsadót.
4. Nem célszerű drága autókat és nagyméretű házakat megjelölni teljesítendő célként, mert esetleg valamelyik ügyfelének az a gondolata támadhat, hogy a pénzügyi elemzőjét nem az ügyfele anyagi helyzetének igazgatása, hanem a saját zsebének tömése motiválja jobban.
5. Ha már spamet küld, ne csak az üzenet perszonalizálására fordítson időt, hanem arra is figyeljen oda, hogy az illető éppen melyik országban tartózkodik.
6. Nem utolsósorban, mielőtt új tagokat szeretne toborozni, a nekik küldött levelek helyesírását nézesse át valaki olyannal, aki számos hasznos tanáccsal tudja majd ellátni ezzel kapcsolatban.

Üdvözlettel:
XY

Fél percen belül jött a válasz:

Az én hibám nyelvtani, az öné viszont modorbeli!

Csak nem hagyom annyiban:

A felsorolt hat pont közül csak az utolsó szólt nyelvtani hibáról. Nem szeretném feltételezni, hogy szövegértési problémái vannak - mert azért egy pénzügyi tanácsadónak csak nincsenek -, de megkérem, hogy gondolkozzon el a maradék öt ponton is. Úgy vélem a kritikából érdemes tanulni. Ettől is kevésbé lesz önmagát - helyesírásán kívül - tökéletesnek hívő corporate-katona, hanem inkább gondolkozó, fejlődőképes ember.

Ez volt ma.

Nekem kölköm lenne, mindenhogy etetném csak így nem. Azért leírom okulásul.

- Reggeli: egy mandarin, meg kb. 10 szem szőlő. (Ez nem reggeli. Az nem baj, ha eszik gyümölcsöt, de egyen már mellé valami szénhidrátot, meg fehérjét is.)

- Tízórai: Kb. egy deci áfonyalé, vagy mi, meg egy kétdecis gyümölcslé, egy darab csokis muffin, mandarin, valami kis csomag szutykos chips. (Csupa egészséges dolog a mandarint kivéve...)

- Ebéd, amit kap a suliban. Aztán hazajön, vagy csokit eszik, vagy chipset, vagy mindkettőt.

- Vacsora: Kb. főtt tészta vagy rizs, elég sűrűn üresen (ma egy tál rizst evett). Néha eszik hozzá valami mást is. A végén egy Peperami vagy puding.

Így nevelődnek a nyámnyila brit gyerekek. Hol a hús? Meg mi ez a sok szar chips meg csoki meg süti?

Ma reggel gyerek suliba lerak, aztán otthon papíroztam, meg ügyet intéztem kicsit. Nyomtattam kérvényt Home Office-hoz, megbeszéltem a burgeres fickóval, hogy holnap viszek neki papírokat, és akkor papírozunk. Említette, hogy van másik jelentkező a hambisütésre, úgyhogy szorítsatok, hogy én kapjam meg a melót, de kurva gyorsan, mert csütörtök reggelre bejelentkeztem NI szám interjúra, amihez már kell a munkáltatói igazolás is. Csakúgy egyébként, mint a Home Office-hoz. Szóval, ha nem én nyerek, akkor úszott mindkettő, amíg nem találok más melót.

Délután hazahoztam a gyereket, szépen leült számítógépezni, azt közbe mondta a vízióit, hogy helmet, javelin, sword, imp, high possesed guardian, Lombrigde city, blacksmith, goblin, battle meg minden lófasz. Most nem mertem laptopot hozni, mer ha az anyja megjön és azt látja, hogy laptopozom, az biztos nem jó, szóval először angolt nyelvtant próbáltam tanulni, de rájöttem hogy úgy kurvára nem lehet, ha félpercenként végigdarál három mondatot valamilyen lovagról, sárkányról, vagy hogy éppen mennyire gecisok aranytallérja van. Szóval szépen letettem a könyvet, elkezdtem fekvőtámaszt nyomni, hogy addig is kihasználjam az időt. Azt hiszem ez jó tevékenység lesz a későbbiekben is, mert nem zavar, ha közben karattyol. Aztán mikor ezzel megvoltam, gondoltam, hogy tanuljunk szavakat, azt mégiscsak lehet, és ez bejött. Szóval ezentúl angol szavakat fogok tanulni két sorozat fekvőtámasz között, minden délután 3 órán keresztül. Geci okos leszek és geci izmos.

Egyébként ma rájöttem még valamire a gyerekkel kapcsolatban. addig teljesen rendben van mentálisan a kis agya, amíg egy helyben ül a számítógép előtt és mondja az izéit. Viszont mikor már föláll, és fel-alá sétálva teszi ugyanezt, na akkor kezd felpörögni, és ilyenkor kell vele elkezdeni játszani. Na, mondtam is, hogy akkor nyomjunk egy battle-t. Igazából ez nekem sokkal több agymunkával nem jár, csak egy kardot kell fogni a kezemben, néha kardozni, meg persze párszor meghalni, közbe meg ugyanúgy csak bólogatok, meg mondom, hogy "yeah, yepp, yeah, yepp", opcionálisan néha visszakérdezek vagy elmondok egy olyan mondatot, hogy "you will die", azt csá. Ő meg játssza magától a sztorit. Az sem baj, ha a monológja közben kurva látványosan unatkozok, zsebre vágom a kezem meg lóbálom a kardot, vagy éppen a macskát böködöm vele, mert metakommunikációból hálistennek még nulla a srác, szóval nem vágja mi van. Szóval asszem így néz ki a túlélési stratégiám.

Egyébként azon gondolkoztam, vagy csak mostanában kezd realizálódni bennem, hogy itt bizony én nem vagyok, és soha nem is leszek többnek tekintve, mint valaki, aki hordja-viszi a gyereket, meg asszisztál a játékaihoz. Ennek ellenére persze a csaj rendes, meg intelligensen áll a dolgokhoz, etet, minden, de igazából ennyiből áll a kapcsolatunk, nem többől. Reggel beszélünk kicsit, aztán gyerekezek, este meg hazajön, és amíg összerottyant valami kaját, meg kaja alatt beszélünk pár szót, aztán már nincs is rám szükség, mert onnantól a gyerekkel foglalkozik. "See you later." És holnaptól kezdődik minden elölről. Kb. a férjével többet beszéltem erről-arról, mint a nővel. Ha én nem kérdezek a nőtől, ő sem kérdez szinte semmit. Nemtom ez milyen irányba fog változni, de gyanítom, hogy semerre. De majd meglátjuk.

Igazából én már rájöttem, hogy innen pattanni kell. Mert amíg a gyerekkel vagy, az nyelvtanulás szempontjából időelbaszás, az anyukára meg nem nagyon lehet építeni az előbb említett okok miatt. Én azt mondom, hogy legyen meg a burgersütős meló, vele együtt a Home Office meg az NI szám, egy hónap még itt, aztán good bye Chippenham, hello Bristol! Meg a lájf.

Tegnap ugye lemostam két verdát. Este itt volt az anyuka barátnője vacsorázni, meg itt is aludt, és alaposan meg lettem dícsérve, hogy mennyire degecijól tudok is én autót mosni. Valószínűleg megirigyelhette a csillogó-villogó verdákat a ház előtt, szóval ma lemoshattam az övét is 10 fontért...

Ma egyébként nagy vendégség volt, mert ugye szülinapja volt a nőnek. Reggel fölköszöntöttem, vettem neki csokit, amibe olyannyira beletrafáltam, hogy mondta, hogy ez a kedvence.

Aztán itt volt Michael is, a srác faterja, megemlítették, hogy szeretné T-cut-olni a kocsiját, ami azt jelenti, hogy lepasztázni olyan pasztával ami színez is (el akarja adni). A sirályok ugyanis teleszarták a kocsiját, az meg nem tesz jó a fényezésnek, mert savas. Plusz állítólag a brit nap az olyan, hogy minden piros verdát megfakít. Hát így jártak: szar nap, köcsög sirályok. Én viszont jól jártam. Megbeszéltük, hogy segítek neki lemosni a kocsit meg T-cut-olni, szóval ott megint üti a markom legalább 10 font. Asszem bejött az élet.

Ma fölkeltem szépen kényelmesen 10 után, kajáltam, kicsit pakoltam a konyhában, aztán semmi extra, mivel ma szabadnap van. Volt itt a takarítónő (heti kétszer jön), meg egy srác, aki kiganézta a kertet. Most már kultúráltabban néz ki. Délután kérdezte a nő, hogy nincs-e kedvem egy kis házimunkához, mert most a holnapi szülinapi ebédjére nagy rendrakások meg takarítások vannak. Na, hát mit mondjak ilyenkor, persze hogy van. Mondta mossam le a két kocsit (egy A Merci meg egy Toyota RAV4), darabonként 5 fontért. Elkezdtem, lesikáltam, kerékcsutakolás, ablakpasztázás meg karosszéria, elvoltam velük 4 órán keresztül. Mikor végeztem mondta, hogy good job, mondtam kösz, és adott összesen 20 fontot a 10 helyett. Szerintem jó biznisz volt.

Szóval az úgy volt, hogy tegnap kb. egész nap itthon voltam a gyerekkel, aki már kicsit halálba idegesített. Mikor így beindul az agya, tök nehéz követni, hogy éppen milyen orkokról, démonokról, csapatokról beszél miközben föl-alá járkál. Ha kérdezel tőle valamit, nem válaszol, mer annyira belelendül a monológjába. Kicsit azt mondtam, hogy faszom, akkor mászkáljon föl-alá, aztán mondja magában, és hagytam, nem igazán foglalkoztam vele sokat aktívan.

Ma reggel azzal kezdte az anyuka, hogy döntsem el, mit akarok: au pairnek lenni, vagy menni és csinálni a dolgaimat, hogy elmegyek dolgozni, nyelviskolába, meg ilyenek. Mert azt látja, hogy nem mindig vagyok proaktív a gyerekkel és ez nem jó, ellenben a saját dolgaimat meg úgy intézgetem. Mondta, hogyha haza akarok menni kifizeti a repjegyet, meg hogy nem akar kirakni persze, ha időre van szükségem, akkor ad, csak döntsek, hogy nekem mi a jobb. Ez nem volt ultimátum, tök intelligensen kezeli a dolgokat, nem haragszik, meg ilyenek. Akkor mondtam, hogy jó, akkor ezek szerint mennem kell, fölhívom egy ismerősömet Bristolban (Niki), nézek munkát, szállást, ilyesmi. Kérdeztem mennyi időm van, mondta, hogy 1-4 hét, mire tud szerezni új au pair-t, addig nyilván szüksége van rám.

Ezután bementem a Job Centerbe, ott mondták, hogy online is ugyanaz az adatbázis, mint ami ott van, szóval neten tudok keresni munkát, plusz gumtree. Délután próbáltam kicsit odatenni magam, jobban figyelni a gyerekre, kicsit proaktívkodni, ilyenek. Aztán este beszéltünk megint, és mondtam, hogy ez új szituáció nekem, még nem voltam au pair, néha nehéz megérteni meg követni a gyereket, mert elég gyorsan jár az agya, stb. Mondtam, hogy minden attól függ, hogy az Alex-szel való kapcsolatom milyen lesz, hogy mennyire tudok hozzáidomulni. Ő úgy van vele, hogy döntsek én. Szóval abban maradtunk, hogy következő héten beszélünk, hogy mi lesz. Időközben egyébként talált egy spanyol srácot, aki jönne a helyemre, de csak kb. márciusban tudna ideérni.

Szóval döntenem kell. Igazából tökre szívesen pattannék, mert most már érzek magamban annyi önbizalmat nyelvileg, hogy elboldoguljak. Mert látom azt, hogyha kell, el tudok intézni dolgokat (bankkártya, nyelviskola, SIM-kártya, munka, stb.). Azonban ott a másik fele, hogy azért még van hova fejlesztenem a nyelvtudást, hogy kicsit gördülékenyebb legyen, plusz átmenni Bristolba mégiscsak úgy kéne, hogy van szállásom meg munkám. Szóval a tutiba. Beszéltem Nikivel is, ő is ezt mondta. Merthogy most itt nehéz melót találni. Hát nemtom. Úgy vagyok vele hogy faszom, ha akarok, találok melót, mert nem hiszem, hogy nem tudok.

Most kicsi kivárás van. A rövidtávú terv az, hogy jövő héten szombattól elkezdhetek részmunkaidőben dolgozni hétvégén. Ez elég lesz arra, hogy elrendezzem a Home Office regisztrációmat, meg kerítsek magamnak National Insurance számot, és akkor ezzel is beljebb vagyok, később már tényleg csak a szállás és munkakereséssel kell majd foglalkoznom. De szerintem a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha azt mondanám jövő héten, hogy itt maradok még egy hónapot, addig keressen egy új au pair-t, és utána lelépek Bristolba úgy, hogy addigra összehozok magamnak valami állást meg szállást, és tudok egy keveset gyűjteni a pénzemhez a hamburgerezéssel, plusz az angolom is jobb lesz.

Persze jövő hétig még van időm átgondolni. Még az is lehet, hogy maradok, bár nem látom sok értelmét egy hónapnál tovább maradni, hamár ilyen a helyzet, és nem zárkózik el a nő attól, hogy menjek. Amúgy is csak ugródeszkának tekintem ezt az au pairkedést, egészen addig, míg jól bele nem jövök a nyelvbe. Amint ez meglenne, szerintem tűkön ülnék, hogy menjünk már dolgozni meg élni full-time-ba. Kicsit el vagy azért zárva a külvilágtól, ha au pair vagy. Talán a munka, a nyelviskola meg az uszi-gyúroda miatt kicsit kinyílna a világ, de ezt még nemtom. Utóbbi kettőt tutira jegelem, mivel nincs kedvem fölöslegesen pénzt kiadni amíg bizonytalan a helyzet.

Van pár dolog, amin többé-kevésbé fennakadsz, ha ideérkezel:

- Itt még télen is zöld a fű, mint az állat. Szerintem az a titka, hogy ez a gusztustalan esődara, ez helyi specialitás, és sokszor jut belőle. Ezért van a nap 80%-ban nyálka.

- Tele van minden körforgalommal, még a legkisebb szutykos falusi kereszteződések is.

- Rengeteg a nyomógombos, lámpás gyalogátkelőhely, de azért ők is átmennek a piroson.

- Itt is van kutyaszar a gyepen meg a járdán, nem kevés, annak ellenére, hogy itt is tilos odaszaratni a kutyát.

- A hétéves lányok némelyike szoknyában, harisnya nélkül jár iskolába. Hogy nem fagy meg a hurkás, fehér kis térdük?

- Nincs cigány, de még nem próbáltam üvöltözni a hátsó kertben.

- Itt is vannak viszont suttyók.

- A közvélekedéssel ellentétben az angol csajok jók, legalábbis a 16-18 évesek. Azok nagyon. Bár lehet csak a mezőny többi tagjához képest feltűnőek.

A bankok. Ma nyitottam számlát, és ami otthon van, az ehhez képest a pofátlan lehúzás, bár ezt vélehtően sokan tudjátok. Lényeg a lényeg: 0 fontért nyitnak neked számlát, aminek 0 font vezetési költsége van, 0 fontot kell betenned előre, mindez 0 fontos készpénzfelvételi díjjal párosul nem csak a saját ATM-ekből, hanem néhány konkurens bank ATM-jéből is. Online bankolás szintén 0 forint. És az alapszámlák minden banknál ilyenek. Na most ugye ehhez képest otthon még azért is te fizetsz, hogy kinyíljon neked a bankfióknál a fotocellás ajtó.

Gyerekek, ma rengeteg mindent elintéztem. Először is vettem magamnak az O2-nél SIM kártyát, szóval van itteni számom. Igaz, még nemtom ki fog rajta hívni, de arra gyúrok, hogy előb utóbb szükség legyen rá.

Aztán nyitottam bankszámlát is. Először a Barclay's-nél akartam, de elkezdtek szépen beregisztráni, aztán a rendszer kidobta, hogy az én országomból kell valami hivatalos számla az én nevemmel vagy ilyesmi, ami igazolja a lakcímemet, szóval az anyuka által írt levél (meg útlevél persze) sajnos nem elég. Erre az lett volna a megoldás, hogy átíratunk valamit a nevemre egy szolgáltatónál, elküldenek a nevemre egy számlát, aztán visszaírattatjuk. Ez idő és macera, úgyhogy átmentem a Lloyd's-ba, és ott tudtak nekem nyitni egy számlát. A bankkártyám hétfő körül jön meg, úgyhogy jövő héten be tudok iratkozni a gyúrdába.

Voltam a helyi fősikolán is, hogy jelentkezzek nyelvi kurzusra. Jövő hét szerdán, reggel 10-re megyek szintfelmérőt írni, hogy tudjam, hol helyem. Egyébként a nő azt mondta, hogy pretty good english-em van, akkor persze hízott a májam. De már mondták a török büfében is pár napja. Csak az a baj, hogy én érzem úgy, hogy azért még bőven van mire gyúrni, de hát azért jöttem ide ugye.

Egyébként úgy érzem, mintha egyre jobban kezdeném érteni őket, szóval talán alakulgat ez. Az irány jó, csak maradjon így. Az mondjuk biztos sokat fog rajta dobni, ha elkezdek melózni, mert ott is majd beszélni kell, meg majd összeszocializálok magamnak valami ismerősöket valahonnan. Kezdésnek jó lesz a gyúroda.

És a meló. Voltam Martin burgeresében, és beszéltem vele. Van melója, szóval lehetek burgerszakács 5,75-ös minimálbérért szombaton 17-től 23:30-ig, meg vasárnap 17-től 22-ig. Igazából jó arc a csávó, meg brit is, úgyhogy lehet bejátszom. De  lényeg, hogy holnap irány a JOB Centre, hogy megérdeklődjem ezt az NI számot, meg meg kell ejtenem a Home Office regisztrációt is, hogy tudjak legálisan dolgozni. Meg ha már ott vagyok, körbe nézek, mi a helyzet a munkaerőpiac keresleti oldalán, hátha találok valami finomabb melót, de ha nem, az se baj. Szerintem poén hamburgert sütni.

Fölkeltem, konyhát pucoltam, aztán egészen 15-ig a gyerekre felügyeltem, Végére majd lezsibbadt az agyam. Persze ma sem úsztam meg valami jófajta csata nélkül. Fa építőelemekből mindenki fölhúzta a maga kis bázisát, aztán szépen elkezdtük lőni egymást. A baj ott van, hogy ő írja a szabályokat, azt így kurvára nem értettem, hogy mér nem használhatom fel azt a rohadt Star Wars űrhajót a támadáshoz, mikor neki van Star Wars ágyúja. Kipakolja ott nekem az upgradeket, hogy ez az űrhajó 100 font, az 300, a harmadik 600, volt két köteg dinamit, azok darabonként 1000-et értek, meg volt valami 15.000-ért is, a rák tudja. Szóval én tökre meg akartam venni azt a 300 fontos szaros Star Wars űrhajót, de csak nem tudtam megvenni. És akkor ő kezdett a támadással. Azt mondta most akkor defense-elhetek. Na én a Star Wars űrhajóval akartam defense-elni, de azt mondta, hogy azt nem lehet használni defense-re. Na mondom akkor faszom, szimuláltam pár ágyúlövést az ágyúcsövemből, kicsit megborítottam a bunkerét, de pont annyira, hogy ne fájjon nagyon. Aztán ő jött, szépen rommá ágyúzott, de aztán valahogy még én is visszatámadtam, és akkor ő is szétrobbant nagy hangefektekkel kísérve. Namost egyébként én onnantól föladtam az egészet, hogy nem használhattam a Star Wars űrhajót, mer akkor mi a faszér rakja oda ki nekem, és árazza is be őket, ha nem használhatom őket. Szóval mondtam akkor csináld, győzzé le, ha nem használhatom azt a nyomorult Star Wars űrhajót, akkor mi a rákot használjak. A visszatámadásomat is már ő csinálta helyettem. Az a jó, ha te nem találsz ki semmit, akkor lép helyetted, de ha kitalálsz akár azt is felülírhatja. Csak azt a rohadt Star Wars űrhajót használhattam volna.

Ja meg mostan is magamnak. Életemben először indítottam be mosógépet. Ezek az élet nagy pillanatai.

Ebédre tök érdekes dolgot ettem. Nemtom kajáltatok-e már olyat, amiben úgy benne vannak a hozzávalók, csak valahogy nem áll össze az egész. Olyan mintha száraz homokból akarnál körteformát csinálni a homokozó szélére, ha így értitek. Itt a kaja a következőképpen nézett ki. Gyakorlatilag főtt tészta szósszal. Namost a szósz az úgy készül, hogy borsó, répa, kukorica, majonéz összeborít, kis fűszerke bele, ez rá a tésztára, azt kész is. Instant mártás. Egyébként ehető volt.

A vacsora az már húzósabb. Mondta a csaj, így estefelé, hogy van egy kis tészta a (ezek annyit tésztát esznek, mint az állat) a tűzhelyen, ami hot, azaz csípős, merthogy én szeretem a fűszeres dolgokat. Na ez úgy nézett ki, hogy spagettitészta és rizs összeborítva, rá egy kis Uncle Ben's szósz, meg kis valamilyen fűszerke, talán volt benne borsó, kukorica, vagy valami biztos, és ez így egybe. Hiába volt fűszeres, egy tonna sót ráborítottam, akkor jöttek ki belőle az ízek (már ami volt benne). Nem mondanám, hogy megrázó élmény volt, de olyan, hogy eszel valamit, de utána olyan üresség van, szóval nem laksz jól.

Este írt nekem anyuka egy levelet, hogy hol lakom, szóval irány holnap a bank bankszámláért, és akkor elintézem a gyúroda-uszoda bérletet, amint meg van a bankkártyám. Meg holnap anyuka ajánlására benézek Martin burger barjába is, hogy legyen valami részmunkaidős melóm. És nyelviskolát is intézek holnap. Úgyhogy holnap sokmindenről fogok beszámolni, de nem lesz benne gyerek, mert ő megy az anyukájával a katonai iskolába, katonákat, tankokat, helikoptereket meg ilyenekt nézni.

Van itt ez a CBeebies nevű gyerekcsatorna a BBC-től, egész nap saját gyártású gyerekműsorok, meg mesék mennek rajta. Rengeteg sorozat, karakter, érdekes dolgok, volt alkalmam nézegetni már egy keveset. Szerintem eléggé rendben van. De ami a leginkább jó benne, hogy a négy műsorvezető egyike egy Cerrie Burnell nevű, nagyon helyes, mosolygós csaj, akinek mellesleg hiányzik a jobb alkarja.

És ez mennyire jó már. Mármint az, hogy nemhogy egyáltalán a TV-be, de egy gyerekműsorba betesznek egy fogyatékossággal élőt. Képzeljük csak el ugyanezt Magyarországon. Hát no way, asszem. És így tanulják meg azt a gyerekek, hogy azért mert valakinek hiányzik valamije, attól még kurvára ugyanúgy mosolyog, beszél, érez, mint a többi ember, sőt még a TV-ben is szerepel, mert ugye ez tök természetes. Most tudom, hogy Viktor utálni fog, de asszem ez egy olyan dolog a briteknél, ami bizony nemcsak, hogy jobb, mint Magyarországon, de egyenesen példaértékű.

Felemelő érzés újra egybefüggőt aknázni. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Ma úgy keltem 8 előtt kb 2 perccel, hogy anyuka kopog az ajtómon (nem azért srácok, nem...), hogy elmegy, a srác meg ugye itthon van, mert egész héten szünete van. Namost akkor ott egyből félálomban, hogy azt se tudtam mi van, jöttem ki, oszt pechemre a gyerek pont berántott egy jófajta Mag Warriors, überbrutál űrkatonás harcbajnokságba. Szóval így pislogok, azt közbe csak nyomom rendületlenül a selejtezőt, a középdöntőt, meg a döntőt. Hááá-dzzss, dzs-dz-dzsss-dzsáááá, hhhhssúúúúúúú-sshhá. Na, kb így kell játzsani a katonákkal, most már ezt is tudjátok. Nem nagy tudomány, csak utánozni kell azt aki nálad jobban vágja, és éppen lealáz. De há had nyerjen. A kocsmában majd én iszom az asztal alá, és akkor meg van az egyenlítés.

Szóval így keltem, azt utána jött a konyhakidzsuvázás. Olyan proaktív voltam, eltakarítottam a mosogató melletti kis fakkból a szerintem évek óta rakódó mindenféle izéket. Egész furcsa dolgok voltak ott, szerintem már éltek is. Aztán lesikáltam a tűzhelyet is, nemtom mi van velem. Nem bírtam nézni, hogy ragad a kosztól. A következő a mosogatógép lesz talán egyszer.

Aztán békésen beültem a nappaliba, míg a gyerek gyilkolta a bitkatonákat a monitoron, oszt neteztem. Főztem ebédet is: tésztát a valamilyen szószhoz, amit anyuka megfőzött ebédre (szokás szerint ízetlen, de megsózva lett neki az is). Kemény vagyok. Csak szólok, hogy van, aki már el akar venni emiatt.

Na, kb. ennyi volt a nap. Holnap nyitok bankszámlát, hogy legyen miről fizetni a sport centrumban a havidíjat. Viszont kéne vennem rövidgatyát, de ezeknél itt csak focicsapatosak vannak, és azon filózok, hogy a Manchesteresben, a Liverpoolosban, vagy a Chelsea-sben nem vernek össze itt dél-nyugaton...

Van itt ez a Mini Peperami nevű izé. Gyakorlatilag mini disznókolbász. Na mondom persze, höhö, magyar vagyok, lássuk a medvét (disznót). Aszongya 138% pork, meg is magyarázza, hogy kimegy belőle a moisture a gyárban, azér ennyi. Németek gyártják angoloknak. Na mondom akkor akár még lehet is belőle valami.

Kibontva valami aranyos kis falloszka tűnik elő egy helyes kis óvszerbe csomagolva. Ezt eszik itt a gyerekek. Szép.

És bazmeg, télleg kolbász íze van. Ha nagyon a a végét járom az ízetlen kaják miatt, ezt fogom rágcsálni mámorodottan.

(Közben meg Kollár kolléga mutatott valami prüntyi dnb-t. Gyerek aszongya: "I like this song. Cool music." Majdnem bristoli. Vérében van. :)

Ma ismét elindultam egy túrára a belvárosba, mert kikérdeztem kicsit jobban az ittenieket, hogy mit érdemes megnézni. Azt mondták a Bath-t, de hát azt majd jövő héten. :) Lényeg a lényeg, most fényképezővel indultam neki, hogy legyen mit nézegetni. Hoztam nektek haza finom fotókat még az utcából, ahol lakom, meg menetközbenről, meg a High Streetről, ami a helyi Váci utca két plázával (Emery Gate és Borough Parade), és betértem a St. Mary Streetbe is, ami a legrégebbi utcája a városnak a legrégebbi épületekkel, és a High Street és a St. Mary között van egy szép templom is. Szóval itt lehet őket megnézegetni (ha furcsa kompozíciót láttok, az azért van, mert, az álló képeket nem teljes alakban jeleníti meg valamiért ez a szutyok, azokra kattintani kell, hogy nagyban lássátok őket):

Hazafelé menet bementem valami török büfébe azt kértem egy Doner Kebap-ot, kérdezték, hogy mekkora legyen a large (mer mondom az kell): large vagy extra large. Extrát nekem, 5 font volt, de akkora adag kebapot még nem láttam, ha nem volt benne 1 kiló hús, akkor hazudok, csak így néztem mikor pakolta a csávó. Tuti kujött volna belőle 10 gyros pitában.

Egy részét megettem másik felét meg mindjárt megeszem vacsira. Mikor mondtam a nőnek, hogy vettem kebap-ot furcsán nézet és mondta, hogy az angol kormány vagy nemtom mi szerint az a legegészségtelenebb az összes gyorsbüfé közül, mer így vagdossák apránként azt a húst meg nemtommi. Hát jó, de én meg mondtam, hogy szeretem, mert legalább csípős és fűszeres, mint a magyar kaja, tehát van neki íze (nem úgy mint amiket eddig kaptam). Na aztán innentől jött a finom átvezetésem, hogy hasonló a konyha mint a magyar, mert ugye le voltunk igázva a törökök által meg ilyenek, vannak közös fűszereink, és hogy ha gondolják főzök nekik majd valami magyar kaját, gulyást, normális stew-t, de a válasz a végére egy udvarias sometime lett. Szóval ezt aszem nem erőltetem. Max. a palacsintát, mert azt ismerik, és talán vevők rá.

Egyébként a városban járva találtam ezt a remeket. Vaseline reklám, de én valahogy egyből az öklözőzsírra asszociáltam. Úgy úgy tűnik a Vaseline-hez nem kapcsolódott hozzá ebben a más kultúrában a síkosítás fogalma.

Jó hír, hogy fogok gyúrni meg úszni, mert a helyi fitness centerben (Olympiad) 34 font a havibérlet (mondjuk megér ez nekem ennyit?), és azzal úszok, gyúrok, szaunázok és még thai kurva is jár hozzá kokainnal.

Csináltam egy ilyen hejre kis térképet, hogy lássátok a lokációt. Van rajta hol lakom, iskola, meg bevásárlónegyed, ahol tegnap jártam venni pár dolgot. Úgy néz ki, hogy a High Street a helyi Váci utca sok bolttal, meg még ami fölötte van, két oldalt meg van két pláza: az Emergy Gate, ami zárt, meg egy nyitott, a Borough Parade. Tapasztalat: ruhák pofátlanul olcsók. A pólókat, pulcsikat cipőket 10-20 fontokért adogatják. Egyéb dolgok nagyjából olyan áron vannak, vagy kicsit drágábbak mint itthon. De itt ugye fontban számolunk...

Holnap bejárom a város másik felét is, ahol van egy szép nagy park, meg ilyenek, aztán csinálok fotókat, amit majd jól feltöltök ide.

Na, hát ugye ez egy single parent family (bocs Viktor :) ), azaz van egy anyuka, meg van neki egy sráca egy amerikai fickótól.

Az anyuka (Geraldine) az nem MILF a várakozásaitokkal ellentétben, viszont teljesen jó fej. Halál rendes, nem tekint szolgának. Még welcome-csomagot is készített be a szobába (mandarin, alma, csoki). Főzni viszont nagyon nem tud. Első nap bent hagyot a hűtőben nekem egy stew-t, aminek kb semmi köze a pörkölthoz és még a hugom is jobbat csinál simán. Kb olyan, hogy nagy darab répák, krumplik meg húsok vannak benne, meg valami egyéb zöldséges massza, és mindez valami lében áll. Íze az nem sok van. Mikor másodszorra ettem belőle, akkor rájöttem, hogy sok kenyérrel kell tolni, és akkor elviselhető. A másik ilyen agymenése, amit ő bolognainak nevez, az gyakorlatilag bolognai, de szerintem paradicsom nélkül, vagy legalábbis nagyon kevéssel, viszont van benne borsó, répa és még karfiol is hálistennek. Só viszont nincs, sem a tésztának, amire rárakod, szóval semmi íze neki. Nemtom eldönteni, hogy mitől szar a gyomrom, mióta itt vagyok, de asszem valami vírus lehet, ami tegnap estére csúcsosodott ki, és ma már kevesebbet járok a vécére, szóval nagyon-nagyon bízom benne, hogy nem az itteni kajától van, mert akkor nagy szarban (höhö) lennék nyárig.

A gyerkőcöt Alex-nek hívják (Sanyi) nem egy problémás alkat, szépen eljátszik a számítógépen az ilyen harcolós-lövöldözős-gyilkolós-robbantós online flash-játékokkal (úgy látszik a Mortal Kombat meg a Street Fighter örök műfaj). Ajtót nem csapkod, nem hisztizik, cserébe aktív meg jó a képzelőereje meg ilyenek. Már amennyire értem, mit hadovál, mer megérteni elég nehezen megy. Külsőre egyébként meg ilyen vérbrit: vörös, göndör haj, fehér bőr, zöld szem. Mehetne a Harry Potterbe is akár.

A hétköznapokon annyi a dolgom, hogy elviszem reggel a suliba, ami 3 percre van gyalog, utána meg ki- és bepakolom a mosogatógépet, meg kidzsuvázom a konyhát, mert hihetetlen mennyi koszt képesek otthagyni. Ha ez megvan, akkor szabad vagyok 14:30-ig, amikor megyek a srácért a suliba, hazahozom, vigyázok rá, asszisztálok a számítógépes játékaihoz, vagy próbálok játszani vele valamit. Múltkor azért kemény volt: most képzeljetek el engem, ahogy játékkatonákkal, tankokkal és ágyúkkal játszok vele háborúsat a földön csúszva-mászva. Volt a sztoriban mindenféle varázstorony, meg légitámadás, meg ilyenek is. Azért kurva büszke vagyok magamra.

Szóval este 18-ig a gyerekel szüttyögök, aztán vacsi, és megint azt csinálok, amit akarok. Hétvégék szabadok, szóval nem vagyok megerőltetve.

Breaking News: Ma volt itt takarítónő, nagyon durva. Elég jól kitakarított, bár azért még bőven lenne mit csinálni. Úgy látszik a koszban élés brit hagyomány.

Na szóval, az úgy volt, hogy fölültem a repülőre, aztán jól elrepültem Bristolba. Helyi idő szerint 23:55-kor szállt le a gép, és az anyuka volt férje várt rám, aki elvitt kocsival Bath-on keresztül Chippenhambe. Az mondjuk fasza volt, sok szűk, kanyargós út, meg mindenhol ez a jellegzetes brit sövény. Szerintem ezek ilyen sövénybuzik lehetnek, de hát mindenkinek meg van a maga hülyesége. Ja és a verdák jobbról jönnek. Durva. Sikerült is szépen belefutni a megszokásból eredő hibába. Mikor próbálsz ugye beszállni a kocsiba, és mondod, hogy zárva van, és akkor jössz rá, hogy az a sofőr oldala, nem a tiéd. Sebaj, a fickó amcsi volt, és mondta, hogy ezt még ős is eljátssza néha 7 év után.

Na szóval kb éjjel 1-re értünk oda a szállásra. Az anyuka meg a gyerek már aludt, lévén másnap suli van. A fickó körbemutogatta az alsó szintet, na és akkor jött az első pofon: ez nem a legfényesebb szállás. A ház oldalához építettek hozzá egy bővítést, félig a teraszra, na és az az au pair rezidencia. Ez még önmagában nem is lenne baj, ha a szigetelés nem lenne elég halovány, mindezt valahogy olyan fűtéssel kombinálva, hogy gyakorlatilag reggel 8-tól este 23-ig hideg van, aztán éjjel valahogy fölmelegszik, de úgy, hogy akkor meg már kurva meleg van. Nem értem én ezt. A matrac legalább elektromosan melegít, ami jól jön, csak éjjel ki kell kapcsolni, mikor arra ébredsz, hogy kezd baszom meleg lenni.

A lakrészemben van egy lounge egy heverővel, egy régi szekrénnyel, rajta két tévével (egyszer majd kipróbálom őket), asztal, szék, meg ilyen egymásra baszott padlőszőnyegek (a második réteg után nem akartam tudni mi van alatta, úgy tűnt, hogy semmi durva, így ebben a hitben próbálom meg eltölteni itt a további napjaimat), egy elektromos szekrény, szóval csak bezárkózok, és az egész házban kikapcsolom az áramot, ha energiaválságot akarok előidézni. Van egy ilyen régi fotel is, amire rá van terítve egy nem sokkal fiatalabb paplan, viszont azt telibe hugyozta valamelyik böszme nagy macska a négy közül, szóval azzal kapcsolatban két opcióm van: vagy megtanulunk békében egymás mellett élni, kerülve az érintkezést, vagy kimosom a paplant. Még nem döntöttem el. Ez a szitu:

A háló az egy kicsi szoba egy ággyal meg némi lommal a másik végében. Azt hiszem azok ott is maradnak.

Mikor bejöttem olyan porcicák vicsorogtak rám, hogy nem tudtam mitévő legyek, de aztán másnap összeszedtem magam, kitöröltem a szekrényeket, bepakoltam, meg fölporszívóztam. Még szerencse, hogy a lenti fürdőben, ami egyrészt az én részemre van, hmm, otthagyva, találtam három Dyson kb. ipari proszívót (aki használt már egyet az tudja, miről beszélek: kurva nehéz, kurva hangos, és úgy szív, mint...), és azzal úgy fölporszívóztam, mint az állat. A fürdőm egyben raktár is: van benne sok cipő, az említett géppark, oda lehet teregetni, stb.

A szobámból egy általam raktárnak nevezett helyiségen keresztül vezet az út a nappaliba. Ebben kb. minden megtalálható, ami a lakásba már nem fért el valahova, az pedig nagy szó, mert rámolnak rendesen. Mondjuk ez állításuk szerint inkább nyári rész, ahol jó idő esetén lehet dolgozni, itt van a gyereknek egy csomó játéka, meg minden szar mellette. Van egy félig beszáradt festékes tégely is a dolgozó sarokban, az a kedvencem. Kíváncsi vagyok mikor tűnik el onnan.

Na, de inkább csatolok egy videót, amit megsasolhattok. Kicsit körbeszaladtam másnap reggel a birodalmamon:

Egyébként a saját szobám után a konyhát dzsuváztam ki, na szerintem arról is születik majd egy poszt, hiteles fotókkal dokumentálva, mert ott is vannak riszató dolgok, amíg el nem tüntetem őket.