Na, hát ugye ez egy single parent family (bocs Viktor :) ), azaz van egy anyuka, meg van neki egy sráca egy amerikai fickótól.

Az anyuka (Geraldine) az nem MILF a várakozásaitokkal ellentétben, viszont teljesen jó fej. Halál rendes, nem tekint szolgának. Még welcome-csomagot is készített be a szobába (mandarin, alma, csoki). Főzni viszont nagyon nem tud. Első nap bent hagyot a hűtőben nekem egy stew-t, aminek kb semmi köze a pörkölthoz és még a hugom is jobbat csinál simán. Kb olyan, hogy nagy darab répák, krumplik meg húsok vannak benne, meg valami egyéb zöldséges massza, és mindez valami lében áll. Íze az nem sok van. Mikor másodszorra ettem belőle, akkor rájöttem, hogy sok kenyérrel kell tolni, és akkor elviselhető. A másik ilyen agymenése, amit ő bolognainak nevez, az gyakorlatilag bolognai, de szerintem paradicsom nélkül, vagy legalábbis nagyon kevéssel, viszont van benne borsó, répa és még karfiol is hálistennek. Só viszont nincs, sem a tésztának, amire rárakod, szóval semmi íze neki. Nemtom eldönteni, hogy mitől szar a gyomrom, mióta itt vagyok, de asszem valami vírus lehet, ami tegnap estére csúcsosodott ki, és ma már kevesebbet járok a vécére, szóval nagyon-nagyon bízom benne, hogy nem az itteni kajától van, mert akkor nagy szarban (höhö) lennék nyárig.

A gyerkőcöt Alex-nek hívják (Sanyi) nem egy problémás alkat, szépen eljátszik a számítógépen az ilyen harcolós-lövöldözős-gyilkolós-robbantós online flash-játékokkal (úgy látszik a Mortal Kombat meg a Street Fighter örök műfaj). Ajtót nem csapkod, nem hisztizik, cserébe aktív meg jó a képzelőereje meg ilyenek. Már amennyire értem, mit hadovál, mer megérteni elég nehezen megy. Külsőre egyébként meg ilyen vérbrit: vörös, göndör haj, fehér bőr, zöld szem. Mehetne a Harry Potterbe is akár.

A hétköznapokon annyi a dolgom, hogy elviszem reggel a suliba, ami 3 percre van gyalog, utána meg ki- és bepakolom a mosogatógépet, meg kidzsuvázom a konyhát, mert hihetetlen mennyi koszt képesek otthagyni. Ha ez megvan, akkor szabad vagyok 14:30-ig, amikor megyek a srácért a suliba, hazahozom, vigyázok rá, asszisztálok a számítógépes játékaihoz, vagy próbálok játszani vele valamit. Múltkor azért kemény volt: most képzeljetek el engem, ahogy játékkatonákkal, tankokkal és ágyúkkal játszok vele háborúsat a földön csúszva-mászva. Volt a sztoriban mindenféle varázstorony, meg légitámadás, meg ilyenek is. Azért kurva büszke vagyok magamra.

Szóval este 18-ig a gyerekel szüttyögök, aztán vacsi, és megint azt csinálok, amit akarok. Hétvégék szabadok, szóval nem vagyok megerőltetve.

Breaking News: Ma volt itt takarítónő, nagyon durva. Elég jól kitakarított, bár azért még bőven lenne mit csinálni. Úgy látszik a koszban élés brit hagyomány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.