Van itt négy, prémes, benga nagy macska. Egy nagyon sötétbarna, aki mostanában fél tőlem: ha meglát, tartja a távolságot. Persze csak akkor, ha éppen nem döglik a kanapén, mer akkor lusta ahhoz, hogy megmozudljon a tohonya bestia. Nemtom mér rezel, igazából nem csináltam (még) vele semmi gonoszat, szóval nincs oka rá. De legalább van tekintélyem, szóval ez tetszik. Féljen csak.

Aztán van egy ilyen vajszínű-féle, barna foltokkal. Ő is egy ritka lusta dög, Ismis a neve, fonetikusan nevezve, és már láttam hányni a konyhában. Csináltam róla fotográfiát, szóval a lányok most örülhetnek, mert cukíííí:

Aztán van egy fehéres-szürkés. Aki nem jöhet be a házba, mert úgy hullik a szőre, mint ahogy Pozsonyi Ferike 32. születésnapján fizetik ki Dögös Robit és zenekarát 4:54-től (ejj, de ordítanék most egy jól elnyújtott szót a hátsó kertben). Erről is van kép, lehet örülni:

Aztán állítólag van egy fekete-fehér, akit mintha egyszer láttam volna, de erről nem vagyok meggyőződve. Nemtom mit meg hol eszik, de biztos megoldja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.