Szóval az úgy volt, hogy tegnap kb. egész nap itthon voltam a gyerekkel, aki már kicsit halálba idegesített. Mikor így beindul az agya, tök nehéz követni, hogy éppen milyen orkokról, démonokról, csapatokról beszél miközben föl-alá járkál. Ha kérdezel tőle valamit, nem válaszol, mer annyira belelendül a monológjába. Kicsit azt mondtam, hogy faszom, akkor mászkáljon föl-alá, aztán mondja magában, és hagytam, nem igazán foglalkoztam vele sokat aktívan.

Ma reggel azzal kezdte az anyuka, hogy döntsem el, mit akarok: au pairnek lenni, vagy menni és csinálni a dolgaimat, hogy elmegyek dolgozni, nyelviskolába, meg ilyenek. Mert azt látja, hogy nem mindig vagyok proaktív a gyerekkel és ez nem jó, ellenben a saját dolgaimat meg úgy intézgetem. Mondta, hogyha haza akarok menni kifizeti a repjegyet, meg hogy nem akar kirakni persze, ha időre van szükségem, akkor ad, csak döntsek, hogy nekem mi a jobb. Ez nem volt ultimátum, tök intelligensen kezeli a dolgokat, nem haragszik, meg ilyenek. Akkor mondtam, hogy jó, akkor ezek szerint mennem kell, fölhívom egy ismerősömet Bristolban (Niki), nézek munkát, szállást, ilyesmi. Kérdeztem mennyi időm van, mondta, hogy 1-4 hét, mire tud szerezni új au pair-t, addig nyilván szüksége van rám.

Ezután bementem a Job Centerbe, ott mondták, hogy online is ugyanaz az adatbázis, mint ami ott van, szóval neten tudok keresni munkát, plusz gumtree. Délután próbáltam kicsit odatenni magam, jobban figyelni a gyerekre, kicsit proaktívkodni, ilyenek. Aztán este beszéltünk megint, és mondtam, hogy ez új szituáció nekem, még nem voltam au pair, néha nehéz megérteni meg követni a gyereket, mert elég gyorsan jár az agya, stb. Mondtam, hogy minden attól függ, hogy az Alex-szel való kapcsolatom milyen lesz, hogy mennyire tudok hozzáidomulni. Ő úgy van vele, hogy döntsek én. Szóval abban maradtunk, hogy következő héten beszélünk, hogy mi lesz. Időközben egyébként talált egy spanyol srácot, aki jönne a helyemre, de csak kb. márciusban tudna ideérni.

Szóval döntenem kell. Igazából tökre szívesen pattannék, mert most már érzek magamban annyi önbizalmat nyelvileg, hogy elboldoguljak. Mert látom azt, hogyha kell, el tudok intézni dolgokat (bankkártya, nyelviskola, SIM-kártya, munka, stb.). Azonban ott a másik fele, hogy azért még van hova fejlesztenem a nyelvtudást, hogy kicsit gördülékenyebb legyen, plusz átmenni Bristolba mégiscsak úgy kéne, hogy van szállásom meg munkám. Szóval a tutiba. Beszéltem Nikivel is, ő is ezt mondta. Merthogy most itt nehéz melót találni. Hát nemtom. Úgy vagyok vele hogy faszom, ha akarok, találok melót, mert nem hiszem, hogy nem tudok.

Most kicsi kivárás van. A rövidtávú terv az, hogy jövő héten szombattól elkezdhetek részmunkaidőben dolgozni hétvégén. Ez elég lesz arra, hogy elrendezzem a Home Office regisztrációmat, meg kerítsek magamnak National Insurance számot, és akkor ezzel is beljebb vagyok, később már tényleg csak a szállás és munkakereséssel kell majd foglalkoznom. De szerintem a legoptimálisabb megoldás az lenne, ha azt mondanám jövő héten, hogy itt maradok még egy hónapot, addig keressen egy új au pair-t, és utána lelépek Bristolba úgy, hogy addigra összehozok magamnak valami állást meg szállást, és tudok egy keveset gyűjteni a pénzemhez a hamburgerezéssel, plusz az angolom is jobb lesz.

Persze jövő hétig még van időm átgondolni. Még az is lehet, hogy maradok, bár nem látom sok értelmét egy hónapnál tovább maradni, hamár ilyen a helyzet, és nem zárkózik el a nő attól, hogy menjek. Amúgy is csak ugródeszkának tekintem ezt az au pairkedést, egészen addig, míg jól bele nem jövök a nyelvbe. Amint ez meglenne, szerintem tűkön ülnék, hogy menjünk már dolgozni meg élni full-time-ba. Kicsit el vagy azért zárva a külvilágtól, ha au pair vagy. Talán a munka, a nyelviskola meg az uszi-gyúroda miatt kicsit kinyílna a világ, de ezt még nemtom. Utóbbi kettőt tutira jegelem, mivel nincs kedvem fölöslegesen pénzt kiadni amíg bizonytalan a helyzet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.