Ma megvolt a túra Bath-ba. Hoztam finom képeket meg van egy videó is.

Szóval a 10:55-ös vonattal gurultam volna át, de úgy fest, hogy itt sem 100%-os a vonat mint szolgáltatás, mert nem járt ma 14-ig, viszont volt helyette busz. A buszút zsír volt, végigment a countryside-on, szóval láttam a vidéket nappal is. Rájöttem miért van minden telek határán sövény meg kőkerítés: mert ezek itt birkákat tartanak/tartottak, és az megakadályozza, hogy átkolbászoljon a jószág a szomszédos telekre.

Nemtom mikor értem be Bath-ba, de aztán elkeveredtem a Jane Austen túrám indulópontjához, fülhallgató a fülbe, fényképező a jobbkézben, térkép a balban, tökéletesen beleolvadtam a turistatömegbe. Az audiotúra tökéletesen végigkalauzolt a nevezetességeken. Először az Abbey-t néztük meg, ami egy templom. (Mondjuk volt rajta kívül még jópár.) Aztán a termálfürdő jött, majd Sally Lunn néni háza, aki valami pék volt, ha jól emlékszem, ebben a házban élt meg sütött, és ez ma a legidősebb ház ma Bath-ban: az 1400-as évekből maradt fönn. Aztán egy pár szó a Huntsmann Pub-ról, és irány az Avon folyó mellett a Pulteney Bridge, ami annyit tud azon kívül, hogy át lehet rajta kelni a folyó egyik oldaláról a másikra, hogy a híd két oldalán végig kis házak vannak, bennük meg boltok. Szóval ha végigmész a hídon, teljesen olyan, mintha egy utcán mászkálnál. Csak akkor látod, hogy ez egy híd, ha benézel a bolt ablakán, és a szemközti ablakon meg rálátsz a folyóra. Ezután irány a Laura Place, ami egy nagy tér egy nem működő szökőkúttal, és a tér túloldalán van egy jó széles út, a GT Pulteney Street. Ettől nem messze van az a ház, ahol Jane Austen lakott asszem 4 éven keresztül. Ezután a következő pillantás a Royal mineral Water Hospitalra esett, ami nem egy nagy szám, kicsit rendbe szedhetnék. Majd megnéztem a Theatre Royal-t. Aztán egy fölfelé vezető séta erre-arra, mire végre kilukadsz a Royal Crescenthez. Ez egy hatalmas, félkör alakú épület 30 lakással. A félkör területén belül van az ingatlanhoz tartozó magángyep, oda mai napig nem lehet fölmenni senkinek, csak a tulajoknak. Ennek a határán van egy kb. 1,5 méter szintkülönbség lefelé, amit kőfallal raktak ki, aztán folytatódik tovább a gyep. Ez a kőfalas trükk két dolgot tud: egyrészt a birkák anno nem mentek föl a magángyepre, csak a legeltetésre használatos területen bóklásztak, másrészt, ha a lakásokból kinéznek a kőgazdag tulajok, akkor nem látják a szintkülönbséget, hanem ez optikai trükk miatt egy egybefüggő gyepet látnak. Már akkor is tudták, hogy kell élni. Royal Crescent után jött a Circus, ami valahogy régiesen, talán latinul kört jelentett. Ennek megfelelően az egész egy kör alakú tér, kör alakú épülettel körbevéve. Jellegzetes, háromszintes házak, és minden emeleten más-más ókori görög oszlopfajtát használtak díszítésül (dór, ión, korinthoszi). Ez is elég faszán néz ki. Aztán rövid pillantás az Assembly Room-ra, ami a társasági élet központja volt egykor: kártyáztak, sakkoztak, ittak, ilyenek, és pontban 11-kor mindig bezárt. Cirkálás erre-arra, és a végállomás a Milsom Street, ami a leghíresebb bevásárlóutca. Rengeteg, kisebb-nagyobb üzlet, sok ember. Meg a környező utcákban is még több üzlet és még több ember. Van hol shoppingolni. Egyébként az egész városban az a különleges, hogy minden egyes ház különböző, de mindegyik ugyanabból a mészkőből van fölépítve, amit Corshamban bányásztak ki anno. (De ez érvényes nagyjából az egész környékre is. Rengeteg mindent csinálnak itt mészkőből.) Itt nincs beton, tégla, meg ilyenek. Itt minden kőből van. És most építenek egy új plázát, amit már betonból húznak, viszont kívül kővel burkolják, így az is maximálisan beleillik a városképbe majd. Odafigyelnek a városképre. Ez jó.

Csináltam sok képet, lehet nézegetni:

Meg van videóm a Royal Crescentről:

A túra végeztével betoltam két pitét vagy mit, ami meg volt töltve ilyen hülyeségekkel. Az egyik valami hagymás-sajtos-csirkés meg nem tudom milyen volt, a másik meg valami marhás-curry-s. Összesen 4.60-at kóstált, nem voltak rosszak, de olyan nagy számok sem. Pedig valami díjnyertes pités bolt volt.

Benéztem egy Office Shoes-ba is, mert kéne majd valami új lépőt vennem rövid határidőn belül. Leemeltem egy Adidas csukát, majd hirtelen meglepődtem, hogy úh bazmeg, ez 59 font, merthogy korábban néztem csukát chippenhamben és ott ilyen 10-20 fontok voltak (Burton, vászon). Aztán szoroztam egyet, és rájöttem, hogy ez kb. 19 ezer HUF, otthon meg simán adnák 25-ért a Subvive-ban meg a White Labelben, szóval egyáltalán nem drága, sőt. És akkor most jön az a lemez, hogy az itteni bérek ugye...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.