Balu azt mondta, hogyha írok megint a blogra, akkor meghív egy McJutka menüre (Ászok+kommersz millió ízben) a Jutka Presszóba a Sziget előtt, én meg olcsó ribanc vagyok, és persze hogy elfogadtam. Kérdeztem lehet-e Super Size, aszonta igen, szóval Balu itt is közlöm veled, hogy ez egy Ászok és két kommersz lesz, köszi.

Na és akkor ugye, hogy mi történt. Múlt héten is voltam Propagandán, de valahogy akkor nem ütött igazán. Keveset ittunk, az a helyzet, szóval erre ma igazán illik majd rágyúrni, mert ugye ma is megyünk, ráadásul ez Ricardo welcome partyja, szóval meg kéne adni a módját. Na de ki is az a Ricardo? Rocardo egy brazil srác, aki langyi, van egy angol pasija, és saját bevallása szerint szereti az alkoholt, tehát rossz ember nem lehet. Velem szembe költözött be, az ajtóm az ő ajtajára nyílik, szóval csak óvatosan bebaszva. Ma közölte velem, hogy kéne vennie egy új ágyat, merthogy ami most van neki az nagyon nyikorog... Hálistennek még nem ébredtem éjjel ágynyikorgásra és dupla férfihörgésre, de asszem ami késik nem múlik. Egyébként jó arc a srác, de ezt majd csak akkor merem biztosan kijelenteni, ha megbizonyosodtam róla, hogy tud eleget inni.

Na meg egy kis Bhs, hogy legyen valami panaszkodás is, mert mégiscsak magyarok vagyunk, nem? A múlt hét szombat volt a legmegrázóbb. Két olyan balfaszgeci idiótával is együtt kellett aznap dolgoznom, mint Lue és Clive. Namost Lou az a besavanyodott, 30-as életundorral megáldott nő, aki simán elmehetne káeurópába is. Ha kérek tőle valamit, vágja a pofát. Egyszer megkérdeztem, hogy mi a probléma, mondta semmi, süti a krumplit amit kértem, mondom jóvan. Szóval a pofavágást megszoktam. Na aztán szombaton megyünk be, már tudtam hogy Lou lesz ott a konyhában, Patrikkal a néger sráccal késtünk 6 percet. Nyitom az ajtót, mondom "good morning", ő meg úgy fogad, hogy "You are late." Igen, neked is jó reggelt, bazmeg. Na aztán ő dolgozott mögöttem a konyhábam, és szolgáltam ki a vendégeket, és még Clive is segített nekem. Na az meg a másik fele. Ő is tiszta káeurópa. Demjén Rózsi haj, szandálzokni, fakósárga műszálas ing, ez a civil szerkó. mikor meg uniformban van, akkor meg olyan hátulról, mint a hóember: egy hurka a segge, jön az öv, egy hurka a csípője, jön a kötény madzagja a derekán, és afölött még egy hurka. Aranyos, hogy olvadna el a napon, bazmeg. Ráadásul Lou-nak meg neki is olyan kemény parasztakcentusa van, hogy csak találgatok, hogy éppen mit mondanak. Aztán Clive-tól tanultam egy kis customer service-t is. Jött a szerencsétlen vevő, akart kávét a gépből. Nem értette, hogy működik, kérdezett, Clive válaszolt, hogy melyik gombot kell nyomnia: "Left hand side!" Nő még mindig nem érti, Clive ismétel hangosabban: "Left hand side!!!!!". Nő még mindig csak néz, Cliveveszi a lapot, és hogy biztosan megértse a vásárló, hogy mit akar, biztos ami biztos alapon elismételte mégegyszer ugyanazt, de most már ordítva: "LEFT HAND SIDE!". Customer besértődött, elviharzott kávé nélkül, Clive pedig meggyötörve dörmögött egy "oh god"-ot és gondolom elkönyvelte magában, hogy mennyi gecihülye ember van a földön. Na ezek között dolgozok.

Volt péntektől vasárnapig egyébként Bristol Harbour Festival négy színpaddal, az egész tök ingyen. Elég jó volt, délután-este kimentünk, söröztünk, belenéztünk pár koncertbe, azt hazamentünk. Semmi extra nem volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.