Mondom mi van, jó? Semmi. A genyamarketing céghez nem mentem el agyat mosatni, így is elég tiszta vagyok, mert - figyelem! Ma van a napja, hogy NÉGY HETE NEM ITTAM! Valószínűleg főiskola másodéve óta nem volt ilyen. Szóval nagy nap ez a mai.

Ezen kívül mondom milyen morzsákat sikerült itt összeszednem, hogy megoszthassam veletek. Nem lesz benne macskadugás se pina, lányoknak fallosz, de talán így is élvezni fogjátok.

Egyik kemény dolog, hogy ma bevásároltam a gulyásleveshez, amit hétvégén fogok főzni, hogy végre megtapasztalják, milyen az, mikor egy ételnek van íze. Rájöttemm mi itt a kemény. Minden kaja ugyanolyan ízű: semmilyen. Mert egy kaptafára készül: borsó-kukorica-répa szentháromság, emellé bele lehet aprítani valami húst vagy darálthúst esetleg, paradicsompürét meg valami bizonytalan eredetű növényeket, leveleket még, ezt összesütni vagy összebuggyantani a gyorsfőzőbe és kész a kaja kb. Na majd kapnak ezek jó magyar gulyást, ami meg lesz sózva, hogy legyen íze.

Na de visszakanyarodva a Tescóra. Reggel voltam, 9 előtt nincsenek nyitva a pénztárak. Nézem, hogy most akkor hogy fogok fizetni: állok még egy darabig, vagy elfutok a cuccal. Aztán észrevettem, hogy vannak önkiszolgáló pénztáregységek. Nagyon állat. Odamész, leolvassa a vonalkódot, ha valamit le kell mérned, rárakod a pultra és megnyomod az érintőképernyőn, hogy mi a cuc, szépen összeadogatja, fizethetsz kártyával, készpénzzel, bedughatod a pontgyűjtőkártyádat, Attila a farkát is, meg kupont is használhatsz. Jó magyar ember módjára elsőre az fordult meg a fejemben, hogy hogy lehet itt lopni-csalni, de aztán persze egyből elszégyelltem magam.

A másik jó hír? a postás ma meghozta az NI-számomat, úgyhogy most már csak egyvalami választ el a munkától: hogy nincs. Spammelek mindenkit CV-vel meg referencialevéllel, semmi válasz, regisztrálok ilyen CV-feltöltős oldalakra, küldözgetem a munkaerőközvetítőknek a CV-t, hátha. Azt hiszem most már nem szarozok. Pénteken bemegyek Bristolba, és gyalogosan fogok munkát szerezni. Van egy autómosó a kinézett albérlet tövében, oda is benézek, hogy helló, jönnék autótmosni fakjúbazmeg, és gondolom egyből fölvesznek majd. Meg vannak címeim hotelekhez, hogy hova keresnek recepcióst meg bar staffot, de ahova meg nincs, oda is bemegyek, hogy heló, jönnék dolgozni fakjúbazmeg. Meg burgeres, meg boltos, meg minden. Szóval valami kéne.

Hogy legyen gyerek is a posztban. Hétfőn meg kedden először kimentünk a kertbe trambulinozni. Mondjuk ezt már mondtam. De a lényeg az, hogy kedden ugye megint, és persze megint nem tudtam mit játszunk, de most valami verekedős volt, semi-finallal meg finall-al, meg minden szarral. A lényeg hogy csináltam amit mondott, azt csá. Már amennyire tudtam. Mer most képzeljétek el azt, hogy míg ő ül a trambulinon, neked folyamatosan pumpálnod kell, hogy földobja a trambulin, és akkor ő ezt élvezi. És mikor már fél órája csak ezt nyomod, és lihegsz és sajog a combot, és abbahagyod, és mondja, hogy bounce, na akkor fákjúbazmeg. Persze nyomtam, nade mennyire örültem, mikor végre befejeztük a harcot. Még az a szerencse, hogy a szöcskelábam erős. A Judit anyukája is megmondta, ő meg ért hozzá, szóval nincs vita.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.