Itt ülök a szobámban összepakolva. Ez az utolsó estém itt. 11 hónapot töltöttem itt az elejétől kezdve egészen mostanáig.

Emlékszem még mikor ültem Ferihegyen február 11-én, és vártam a beszállásra. Még fölhívtam Alexát meg Jakabot meg Viktort. Paráztam mert kirepültem a faszba az ismeretlenbe, hogy eltöltsek 6 hónapot Alex-szel meg Geraldine-nal au pairként Chippenhamben. Mindezt azért, hogy föltornásszam magam angolból, és kipróbáljam azt, hogy milyen Angliában élni. Aztán 1 hónap múlva kiderült, hogy az au pairség annyira nem nekem való, így abban maradtunk az anyukával, hogy lelépek Bristolba, hogy önálló életet éljek. Onnantól kezdődött az igazi kaland. Laktam hippi nővel olcsón, találtam egy nagyon jó munkát nagyon gyorsan a pasty shopban, meg találtam szarabbat is a Bhs-ben, amikor kellett a pénz. Aztán átköltöztem egy hétszobás nagy házba csupa spanyol szenyorita közé, de időközben ahogy cserélődtek az emberek, úgy forrósodott a hangulat Ricardo és Inaki érkeztével. Belekóstoltam a melegek világába, jártam velük bulizni, de nem lettem megdugva, akármennyire is szurkoltatok. :) Voltam a Stonehenge-nél a nyári napéjegyenlőség idején még a spanyolokkal. Voltak nagy bulijaink és bejártam Bristol. Időközben megismertem az embereket és rámragadt a nyelv is: lett egy használható angoltudásom.

Bristol egy jó város, az angolok meg olyanok, amilyenek. Emlékszem, mikor először sétáltam be a chippenhami városközpontba majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor arra gondolta, hogy itt vagyok bazmeg, kijöttem, megcsinálam. Itt élek a tuti toleráns, nyitott, trendi nyugati kultúrában ahol minden jobb. Aztán időközben megismertem az embereket. Beláttam a felszín alá és akkor elkezdtem utálni az angolokat, mert minden kedvességük ellenére igazából kurvára leszarják a másikat. Ugyanakkor mégiscsak van egy olyan dolog ebben a kultúrában, ami miatt sokkal jobb élni itt, mint Magyarországon. Az utcák és közterek sokkal rendezettebbek, az emberek ha dolgoznak össze tudnak keresni tisztességes mennyiségű pénzt, amiből el lehet élni jól. És igenis ha rádmosolyognak a boltban vagy a raszta néger vigyorogva énekel az aluljáróban, akkor jobb napod lesz és visszamosolyogsz. Van itt rengeteg féle náció és nyilván az angolok egy része rühelli őket, de valahogy mégis meg tudnak férni egymás mellett a pakisztániak, a jamaicaiak, a szomáliaiak, az indiaiak, a spanyolok, a lengyelek. Ez egy sokszínű város, annak ellenére, hogy első blikkre kurva unalmasnak tűnik. de az emberek azzá teszik, meg ha belemész az éjszakába, igazából lehet itt találni sokféle helyet, sokféle zenével. Imádom, hogy nem lehet dohányozni a zárt helyeken és buliból hazaérve nem vagy bagószagú. Rühellem viszont, hogy minden helyen hajnali 3-kor lekapcsolják a zenét, fölbasszák a villanyt és elkezdik kifelé nyomni az embereket a szórakozóhelyről. Nem szeretem, hogy nincs az utcákon élet éjszaka, mint Budapesten, mert az angolok csak a pubokban és a szórakozóhelyeken isznak. Szeretem viszont, hogy akármelyik szar pubban is 3-4 féle csapolt sörből lehet választani és mindig van közte ale sör, ami itt zseniális. Sőt van olyan pub, ahová bemész és nem győzöl válogatni a jobbnál-jobb csapolt sörökből, amik ugyanolyan árban vannak mint egy Heineken vagy egy Beck's. Nem szeretem az angolokat, ha bebasznak, mert gyakran idióta agresszív köcsög válik ilyenkor belőlük. Szeretem viszont azt, hogy itt nem ciki biciklivel közlekedni és a bringás közlekedés igenis alternatíva. Szeretem, hogy nincsenek kurva magas épületek, és sok a zöldterület: ettől lesz élhető egy város.

Még sorolhatnám a pro és kontra érveket. Mikor először idejöttem, naiv elképzeléseim voltak az angolokról, és csodáltam őket. Aztán ahogy beleláttam a dolgok mélyére megutáltam ezt az egész ótvar kultúrát és az unalmas Bristolt. Azonban most, hogy eltöltöttem itt majdnem egy évet Bristolban, azt kell hogy mondjam, hogy egyáltalán nem utálom, de nem is rajongok érte. Egész egyszerűen van ami itt jobb és van ami otthon jobb. Van ami itt rosszabb és van ami otthon rosszabb. Nem lehet egyértelműen eldönteni. A helyzet az, hogy alapvetően jó itt élni, ha az ember kiismeri az angolokat, megszokja a dolgok működésést, fölveszi a ritmust és jobban megismeri Bristolt. Bristol egy jó hely, és az angol kultúra sem egy alapvetően elbaszott dolog, csak más. Most már megbékéltem vele és szeretem. Hiányozni fog Bristol hangulata, hiányozni fognak azok az emberek, akiket itt megismertem (akik főleg spanyolok, lengyelek, de van brazil és guyanai is köztük, és csak pár angol).

Ugyan el lehetne itt pöcsölgetni, dolgozgatni, lépkedni a ranglétrán, de minek? Egyszerűen haza kell mennem, nekem ott van dolgom: oda köt a magyarságom, oda kötnek a barátaim és oda köt a szakmém és a kultúra, amiben felnőttem. Annak ellenére, hogy Magyarország büdös, koszos, az emberek készen vanank, az egész ország esik szét, nekem ott a helyem. Sokkal nagyobb küzdelem ott élni, de mégis, nekem haza kell mennem. Jó volt itt lenni, de tovább kell lépni: holnap felülök a repülőre és hazamegyek Magyarországra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.