Tegnan megint volt egy 8 órás tréningem. Rotációban voltunk beosztva 2 másik angol csajjal. Vagy kávétfőztél és asztalt takarítottál, vagy pénztárnál álltál a pultban és vendéget szolgáltál ki, vagy pedig sütöttél. A kávéfőzés nem para, csak bele kell jönni, a sütés sem, csak meg kell tanulni, hogy mit hogyan, a customer service az húzósabb, mert ha ebédidő van, akkor nagy a pörgés, meg baszkodni kell a pénztárgéppel is. Jó fárasztó nap volt, de igazából ne maz a nehéz, amit csinálni kell, mert azt gyakorlat alapján szépen meg lehet tanulni. A nehéz az, hogy angolok között kell mindent csinálnod, fölfögni minél gyorsabban a szitu, megérteni az infókat, reagálni, ilyesmi. Szóval föl kell kötni a gatyát, mert ha jól nézem az új staffot, akkor rajtam kívül max. egy idegenajkú van még a csapatban. Ezt vehetjük megtisztelésnek is, hogy külföldi létemre felvettek, viszont ha nem tudok rendesen akklimatizálódni, akkor baszhatom. Szóval hajtunk, holnap megint tréning.

Egyébként a shop managerem az nemtom, hogy jó arc-e vagy sem. Kicsit olyan kétszinűnek tűnik, meg úgy nemtom milyen véleménnyel van rólam, remélem ez majd kiderül időközben, mert eddig mondjuk csak két tréningen voltam. Majd vasárnap, amikor az utolsó kiképzést lenyomtam, rákédezek, hogy mit gondol rólam. Arra kíváncsi leszek.

Egyébként ma délre megsütöttem a maradék kolbászt, nem volt sokkal jobb, de a ketchup elnyomta az ízét. Csináltam rizst is, már alig várom, hogy betoljam este gyurodából hazaérve finom, nagy, sült csirkecombbal. Az lesz a napom csúcspontja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.