Na, hogy valami jót is írjak végre erről a szánalmas szar országról, elmesélek egy pénteki sztorit. Pasty shopban dolgoztam és délelőtt jött két góré tárgyalni a boltba valami harmadikkal. Csak helyszín kellett nekik, nem velünk volt dolguk igazából. Persze kicsit kitakarítottunk meg minden, ahogy azt ilyenkor szokás, na de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy szépen megtárgyalták a dolgot hármasban a másodikon, a shop manager meg én közben meg tettük a dolgunkat, eladtunk, pörögtünk, minden, Aztán mikor befejezték, lejöttek a földszintre, ott kicsit beszélgettek Christophe-fal erről-arról, én meg tettem a dolgomat. Egyszercsak jövök le föntről, hozom az elmosott edényeket, megyek be a pultba, és azt látom, hogy az öltönyös fickó, konkrétan a londoni area manager áll a pultban, fogja a kezébe a fogót és szépen pakolja bele a pasty-t a take away zacsiba. Mivel éppen nem volt senki a pultban, de jött egy vevő, fogta magát és beállt kiszolgálni. Na ez az a dolog, ami Magyarországon tuti nem így nézne ki. A manager csak állna tovább, és várna a személyzetre. Itt kicsit máshogy állnak a magasabb beosztásban lévők a melóhoz. Legalábbis a psty shopban ezt látom. Christophe például, aki ugye shop manager, ugyanúgy mosogat, leszedi az asztalt, vevőt szolgál ki, cipeli föl a delivery-t a harmadikra, mint ahogy én is, a szutykos sales assistant. Csak ő mellette még adminisztrál is, meg vezetget. Ugyanazt a melót végzi mint én, csak mellette ő dirigál. Nem dolgoztam még otthon hasonló munkakörben, de gyanítom, hogy otthon aki shop manager lenne, abban a pillanatban esne ki a kezéből partvis, és onnantól kezdve csak dirigálna és derogálna neki ugyanazt a munkát végezni, mint az alatta beosztásban lévők. Szóval talán ebben más itt a munkahelyi kultúra. Vagy nem. A kutatás közel sem reprezentatív.

Na de hogy anyázzak is, kicsit most tele van már a faszom ezzel a számolgatással, hogy éppen mikor mennyit keresek, mire elég a pénzem, meg mire nem, ha egyáltalán elég. És a héten elgondolkoztam az ittlétről is, és rájöttem, hogy azon a zsinten, amin most vagyok, kurvára nem éri meg tovább maradni. Ez a szint azt jelenti, hogy keresek x pénzt, amiből mondjuk kijövök nullára vagy egy picivel többre hónap végén, de nyelvsulira nincsen pénzem. Mert attól nem leszek okosabb angolból, ha pasty shopban meg Bhs-ben eladok. egy darabig jó volt, sokat fejlődtem, meg minden, de tovább kell lépni.

Elmondom mi a terv. Jó hír, hogy augusztus 12-én repülök haza, 26-án meg vissza. Ugyan a jegy még nincs meg, de pénteken lesz annyi pénz a számlámon, hogy meg tudjam venni... Remélem az ár lefelé megy, nem pedig fölfelé, mint az utóbbi pár napban. Szóval végre láthat, akinek hiányoztam. Ugye tudjátok, hogy ez azt jelenti, hogy egy hétig a Szigeten iszok mindenkivel, egy hétig meg akárhol mindenkivel. Szóval készítsétek a májatokat a legszarabb szeszekre, mert ülnöm kell a pénzemen, mert nemtom konkrétan, hogy a következő hónapokban mennyit fogok keresni. Na szóval a terv az, azon túl, hogy hazamegyek és bebaszunk, hogy abban a két hétben megpróbálok magamnak valami állásinterjúkat összeszervezni. Ha azoknak lesz pozitív következménye, akkor itt felégetek mindent és hazajövök szeptember-október környékén. Ha ezekből nem lesz semmi, akkor szeptembertől lesz több melóm, mert nyitunk egy take away kioszkot, és oda számítanak rám, szóval lesz több zsém, amiből itt beiratkozok egy Cambridge Advanced English nyelvtanfolyamra, ami decemberben ér véget, akkor jól letszem a nyelvvizsgát, és végleg visszamegyek Magyarországra, mert egy év az bőven elég lesz nekem itt. Hiszen csak az angol tart itt. Ti meg ott vagytok, baszod.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.