Sok érdekes dolog nem történt a Stonhenge óta. Hétfőn-kedden dolgoztam, aztán a keddi nyelvsuli után hazajöttem, összefutottam Roccóval, az olasz szakáccsal, aki épen a pubba indult. Kérdezte megyek-e vele. Mondom, ja why not? Kérdezte szoktam-e drogozni, há mondom néha fű, párszor kokain, ennyi. Aszondja, na gyere. Fölmentünk a szobájába azt ott állt az asztalon a kokó, betoltunk két csíkot azt irány a pub. Jó helyre kerültem. :)

Na aztán másnap reggel frankón belázasodtam, fájt a torkom, azt azóta beteg vagyok. Itt jojózik bennem ez a szar baci. A láz elmúlt, a torokfájást majdnem legyűrtem már teljesen, de most kicsit köhécselek, este meg már a szemem is be volt gyulladva, de most nappal jobb volt. Most már jó lenne végre meggyógyiééni mert ki kellett hagynom pénteken egy durva bulit. Spanyol búcsúbuli volt ugyanis, merthogy szállingóznak haza a gráciák egyesével. Mr Wolf-sban volt megint valami hepaj, előtte it bebaszott a fél bristoli spanyol kolónia, aztán letakarodtak a buliba. Én itthon maradtam gyógyulni meg aludni, meg másnap dolgoznom is kellett korán, szóval sajna szkippeltem a bulit, pedig megígértem, hogy megyek, dehát nem. Nade az afterparty is itt volt, beállított ide nemtomhány, de valszeg kurvasok spanyol éjjel háromkor, és egészen délután háromig nyomták az aftert. Gitároztak, énekeltek, doboltak, meg tapsikoltak. Mindezt nyitott ablaknál, reggel még a landlord is idejött, hogy miafasz van itt, végül abban maradtak, hogy jól van gyerekek, bulizzatok, csak ne menjetek ki az utcára, meg a tetőre, mer az nem jó. Aludni annyira nem lehetett jól tőlük, dehát leszarom, ez ilyen.

Na aztán most hétvégén Bhs-eztem, remek volt, bár most már asszem megszoktam. Elmondom milyen ez a munkahely. Olyan, hogy a levest azt nap végén elrakjuk másnapra, reggel meg elővesszük a hűtőből, hogy újra felmelegísük. Na Helen az csont nélkül beletöltötte abba a kék vödörbe a levest melegíteni, amibe előző nap a konyhát takarítottam. A másik ilyen viccs dolog, hogy ugye csekolni kell a kaják hőmérsékletét és írogatni helyes kis lapra, hogy bizonyítható legyen, hogy nem azért halt meg az angol öregasszony, mert hideg volt a fish and chips with peas és elszaporodtak benne a bacik, hanem akármi másért. 68 fok fölött kéne lennie, egyszer beírtam ilyen 65-öket, Helen jön, átnézni, azt kijavítja őket 70 valahányra. Na ennyit a méricskélésről. Következő alkalommal kb hasra beírtam a számokat, azt csá. Egy másik elegáns dolog, mikor visszük le a szemetet, és elegánsan végigtoljuk a fél áruházon a csattogó, zörgő kocsikat teli szeméttel, mert az áruház másik oldalán van a lift...

Ja, és ma így emlékeztünk Jacko-ra a mosogatószobában:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.