Kedden ugye megvolt az első óránk, ma peig a második. Kedden és csütörtökön nyömöm 18-20 között, 5 héten keresztül. Hatfős csoport van, meg a tanár ugye, Kat. Van egy lengyel srác, Tom, aki 3 éve él it a feleségével és hotelben rendezvényeken felszolgál. Van egy brazil csaj, Marie, aki single mom (Balu látom az arcod:)), aztán van egy nem jó spanyol csaj, aki házas, biokémián phd-zett, és van egy gecijó spanyol csaj, Rebecca, meg van egy szlovák csaj, aki tud magyarul meg németül is. Namost nyelvileg az van, hogy sajnos én tudok a legjobban angolul, a többiek többé-kevésbé. Az óra az végülis jó, meg úgy elvagyunk csak kicsit a szintem alatt van, úgy érzem. Feladatokat töltögetünk, meg beszélünk is, meg ilyesmi, de mondjuk nekem erre a felaatkitöltősdire annyira nem lenne szükségem, csak pofázásra, de elviselem.

Hátfőn délután a szlovák csajjal sétáltam hazafelé egy darabig. Mondjuk magyarul beszéltünk, mer neki az volt a könnyebb, szegény kicsit gyötrődik, meg állandóan mentegetőzik, hogy neki ez az angol beszéd nem megy. Abban maradtunk, hogy kéne összehozni egy csoportos kocsmázást, úgyhogy a mai órán ezt szépen meg is beszéltük a csoporttal, szóval jövő hét kedden, óra után irány a pub. Királyság.

Ma pedig Marie-vel mentem haza egy darabig aztán jól kibeszéltük vele is a briteket, csakúgy mint kedden a szlovák csajjal. Még csak azt sem mondhatom, hogy kelet-európai módjára ment a panaszkodás, mert Marie ugye brazil. Viszont azt kell mondjam, hogy nem csak én szopok itt a britekkel. A szlovák csaj is mondta, hogy a férje egy éve itt van, angolokkal dolgozik, és igazából melón kívül nem sokra mentek egymással, meg hogy nem érdeklődőek egyáltalán. Aztán ma pedig Marie mondta ugyanezt, hogy vanna kitt valami barátai, akik kb minden este lemennek a pubba, és még 5 hónap alatt egyetlen angol barátot sem sikerült szerezniük. Meg személyes tapasztalata neki is az, hogy úgy kedvesen mosolyogva megkérdezik, hogy honnan van, mikor megtudják hogy brazil, látványosan megörülnek, de itt meg is áll az egész. Szóval ős is találkozott ezzel a brit érdektelenséggel. Najó mindegy, nem sírok itt tovább. Inkább elmondom, hogy ma kicsit más útvonalon sétáltam hazafelé, és útközben három kurvát láttam, szóval ha valaki jönni akar, akkor már tudom hova viszem el kurvázni, mert azt is lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.