Na írok mer sírás van.

A héten voltam állásinterjún megint. Most nyitnak egy új baguett shopot a mostani dolgozótól kb 100 méterre, oszt kell nekik részmunkaidős eladó. A fickó angol, elbeszélgettünk, mondta hogy magyar vagyok, ez jó. Kérdeztem, ugyan miért? Mert már dolgozott magyarokkal és azok hardworkingek meg minden. Abban maradtunk, hogy kedd körül hív, mert addigra derül ki, hogy mikorra sikerül összeraknia az új boltot, és akko megyek próbamunkára, ami 2 óra, és akkor majd jól eldönti, hogy kellek neki, mer úgyis. Szóval szerintem ez bejövős lesz, nagyon remélem. És akkor nem kell az éttermes cuccot csinálnom, hanem dogozok a pasty boltban meg a baguette shopban oszt csá. Nade majd kiderül.

A mostani helyen meg az van, hogy hullanak az angolok, mer mind puhapöcs, hiába a jó munkaerő az akárhonnan jöhet a bolygórol, csak ne angol legyen. Úgy indult, hogy voltunk heten: 1 francia shop manager, 1 marokkói meg 1 angol shop supervisor, 4 angol, 1 szlovák meg 1 magyar sales assistant. Na ebból maradt a francia, a marokkói, a szlovák, a magyar, egy angol shop supervisor, meg elfekvőben egy angol sales assistant, aki nem minden héten dolgozik. Szóval ennyivan, a briteknek annyi, a külföldi munkaerő lerohanja őket. Bazmeg azér szánalmas, hogy a saját országukban a szutykos külföldi jobb teljesítményt nyújt mint egy helyi. Ennek az országnak lőttek.

Na aztán ma este hazajön Josh, Deni fia. Ma délelőtt itt volt a barátnője, Anna (szigorúan két n-nel ;)) bemutatkoztunk, tök jó arcnak tűnik, beszélgettünk pár szót, mondta, hogy na majd lesz vasárnap valami dárenbéz buli, arra dudoroghatnánk. Há mondom jó persze, de hát meglátjuk, a múlt heti sörözésből se lett semmi, kezdem egyre inkább biztosra venni, hogy ez a brit ilyen kétszínű, szaros, felszínen vigyorgós, de azalatt mindenkit leszarós népség. Szóval nem kiabálom el, kiderül. Mindenesetre világ legjobb dolga lenne itt maradni ebben az olcsó lakásban oszt jól összehaverkodni Josh-sal meg a holdudvarával, aztán belemenni az éccakába.

Meg az is jó dolog, hogy brutálmennyiségű pasty-t hozok haza minden nap, ha én zárok. Kitapasztaltam, akár 16 is belefér két carrier bagbe, de 12 alatt sosem állok meg. Már nem fér be a fridge freezerbe a cucc, szóval mondtam Deninek, hogy találhatna mégegyet az út szélén, mert a mostanit is úgy szerezte. Kajára sem kell költeni annyit, tolom az arcomba a mexikói babot pasty-val aztán jön vissza az izom, ahogy kell: 78 kiló vagyok, szóval visszajött 4, maradt 1. És ez volt az első nap, hogy kabát nélkül ki lehetett menni az utcára, mer eddig még sosem volt meleg. Ez ilyen szarország, múlt héten 4 napon keresztül úgy nézet ki az idő, hogy 10 perc eső, 10 perc szélvihar, 10 perc jégeső, 10 perc szélvihar, 10 perc eső...

Ja ez meg egy olyan ország, hogy itt kb minden hónapban van egy bank holiday (most hétfőn van az aktuális), azaz munkaszüneti nap, de senki sem tudja, hogy miért munkaszüneti, csak úgy nem kell dolgozni azt kész. Ebből is látszik, hogy Anglia a világ legjobb országa.

Na majd írok valamit pár nap múlva, hogy milyen ember ez a Josh, meg végre sikerült-e eljutni egy buliba vagy legalább kocsmába, netán összeszedni valami társaságot vagy nem. Esetleg bebaszni, minden csajnak megmutatni a seggemet hazafelé (mooning, itt így hívják, ezért már érdemes volt idejönni), megcsavargatni az összes drogdíler jobb mellbimbóját az utcában, aztán kihányni a negyedikről.

U.I.: Az utolsó mondat csak _egyesek_ miatt volt benne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.