Itt ülök a szobámban összepakolva. Ez az utolsó estém itt. 11 hónapot töltöttem itt az elejétől kezdve egészen mostanáig.

Emlékszem még mikor ültem Ferihegyen február 11-én, és vártam a beszállásra. Még fölhívtam Alexát meg Jakabot meg Viktort. Paráztam mert kirepültem a faszba az ismeretlenbe, hogy eltöltsek 6 hónapot Alex-szel meg Geraldine-nal au pairként Chippenhamben. Mindezt azért, hogy föltornásszam magam angolból, és kipróbáljam azt, hogy milyen Angliában élni. Aztán 1 hónap múlva kiderült, hogy az au pairség annyira nem nekem való, így abban maradtunk az anyukával, hogy lelépek Bristolba, hogy önálló életet éljek. Onnantól kezdődött az igazi kaland. Laktam hippi nővel olcsón, találtam egy nagyon jó munkát nagyon gyorsan a pasty shopban, meg találtam szarabbat is a Bhs-ben, amikor kellett a pénz. Aztán átköltöztem egy hétszobás nagy házba csupa spanyol szenyorita közé, de időközben ahogy cserélődtek az emberek, úgy forrósodott a hangulat Ricardo és Inaki érkeztével. Belekóstoltam a melegek világába, jártam velük bulizni, de nem lettem megdugva, akármennyire is szurkoltatok. :) Voltam a Stonehenge-nél a nyári napéjegyenlőség idején még a spanyolokkal. Voltak nagy bulijaink és bejártam Bristol. Időközben megismertem az embereket és rámragadt a nyelv is: lett egy használható angoltudásom.

Bristol egy jó város, az angolok meg olyanok, amilyenek. Emlékszem, mikor először sétáltam be a chippenhami városközpontba majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor arra gondolta, hogy itt vagyok bazmeg, kijöttem, megcsinálam. Itt élek a tuti toleráns, nyitott, trendi nyugati kultúrában ahol minden jobb. Aztán időközben megismertem az embereket. Beláttam a felszín alá és akkor elkezdtem utálni az angolokat, mert minden kedvességük ellenére igazából kurvára leszarják a másikat. Ugyanakkor mégiscsak van egy olyan dolog ebben a kultúrában, ami miatt sokkal jobb élni itt, mint Magyarországon. Az utcák és közterek sokkal rendezettebbek, az emberek ha dolgoznak össze tudnak keresni tisztességes mennyiségű pénzt, amiből el lehet élni jól. És igenis ha rádmosolyognak a boltban vagy a raszta néger vigyorogva énekel az aluljáróban, akkor jobb napod lesz és visszamosolyogsz. Van itt rengeteg féle náció és nyilván az angolok egy része rühelli őket, de valahogy mégis meg tudnak férni egymás mellett a pakisztániak, a jamaicaiak, a szomáliaiak, az indiaiak, a spanyolok, a lengyelek. Ez egy sokszínű város, annak ellenére, hogy első blikkre kurva unalmasnak tűnik. de az emberek azzá teszik, meg ha belemész az éjszakába, igazából lehet itt találni sokféle helyet, sokféle zenével. Imádom, hogy nem lehet dohányozni a zárt helyeken és buliból hazaérve nem vagy bagószagú. Rühellem viszont, hogy minden helyen hajnali 3-kor lekapcsolják a zenét, fölbasszák a villanyt és elkezdik kifelé nyomni az embereket a szórakozóhelyről. Nem szeretem, hogy nincs az utcákon élet éjszaka, mint Budapesten, mert az angolok csak a pubokban és a szórakozóhelyeken isznak. Szeretem viszont, hogy akármelyik szar pubban is 3-4 féle csapolt sörből lehet választani és mindig van közte ale sör, ami itt zseniális. Sőt van olyan pub, ahová bemész és nem győzöl válogatni a jobbnál-jobb csapolt sörökből, amik ugyanolyan árban vannak mint egy Heineken vagy egy Beck's. Nem szeretem az angolokat, ha bebasznak, mert gyakran idióta agresszív köcsög válik ilyenkor belőlük. Szeretem viszont azt, hogy itt nem ciki biciklivel közlekedni és a bringás közlekedés igenis alternatíva. Szeretem, hogy nincsenek kurva magas épületek, és sok a zöldterület: ettől lesz élhető egy város.

Még sorolhatnám a pro és kontra érveket. Mikor először idejöttem, naiv elképzeléseim voltak az angolokról, és csodáltam őket. Aztán ahogy beleláttam a dolgok mélyére megutáltam ezt az egész ótvar kultúrát és az unalmas Bristolt. Azonban most, hogy eltöltöttem itt majdnem egy évet Bristolban, azt kell hogy mondjam, hogy egyáltalán nem utálom, de nem is rajongok érte. Egész egyszerűen van ami itt jobb és van ami otthon jobb. Van ami itt rosszabb és van ami otthon rosszabb. Nem lehet egyértelműen eldönteni. A helyzet az, hogy alapvetően jó itt élni, ha az ember kiismeri az angolokat, megszokja a dolgok működésést, fölveszi a ritmust és jobban megismeri Bristolt. Bristol egy jó hely, és az angol kultúra sem egy alapvetően elbaszott dolog, csak más. Most már megbékéltem vele és szeretem. Hiányozni fog Bristol hangulata, hiányozni fognak azok az emberek, akiket itt megismertem (akik főleg spanyolok, lengyelek, de van brazil és guyanai is köztük, és csak pár angol).

Ugyan el lehetne itt pöcsölgetni, dolgozgatni, lépkedni a ranglétrán, de minek? Egyszerűen haza kell mennem, nekem ott van dolgom: oda köt a magyarságom, oda kötnek a barátaim és oda köt a szakmém és a kultúra, amiben felnőttem. Annak ellenére, hogy Magyarország büdös, koszos, az emberek készen vanank, az egész ország esik szét, nekem ott a helyem. Sokkal nagyobb küzdelem ott élni, de mégis, nekem haza kell mennem. Jó volt itt lenni, de tovább kell lépni: holnap felülök a repülőre és hazamegyek Magyarországra.

Ezen a héten még elintéztem ezt-azt, megvettem a karácsonyi ajándékokat otthonra, készülődtem a hazamenetelre. Kedd este Noureddine-nel és Daviddel, a volt kollégáimmal lementünk a full Moon pubba inni egy utolsót a távozásomra. Kicsit biliárdoztunk aztán szépen kezdtek hatni a sörök. Mikor már jól voltunk elindultunk valami partyzósabb helyre, és végül a Start the Bus-ban kötöttünk ki, ami egy igen jó hely, voltam ott egyszer egy fasza bulin Greggel, egy lengyel sráccal meg még az itteni magyar párral, Zsolttal meg Edinával, meg Niki öccsével, Krisszel. Ezen a napon éppen nem volt party, lévén kedd volt, viszont ott még betoltunk pár sört, aztán David elkezdte hordani a feleseket. Noreddine nem bírta a tempót, le volt maradva pár sörrel meg felessel, de nem is nagyon stresszelte magát rajta, ő már jól volt így is. Aztán ő hazament, David meg ezerrel clubbingolni akart. Na ebből az lett, hogy kb félórát járkáltunk ugyanazokon az utcákon a városközpontban hóesésben, mert kurvára nem találtuk a Timbuk2-t, ahová menni akartunk, aztán a harmadik körnél mégiscsak meglett, és kiderült, hogy majdnem kétszer elmentünk mellette, csak nem láttuk, hogy ott van, mert be volt zárva és nem világított. Végül lementünk a Mr Wolfsba, ahol valami nagyon fasza törtütem parádé volt, és olyan négerek MC-ztek, amilyeneket csak a tévében láttok. David nyomatta a söröket, olyannyira jól, hogy hamarosan a kidobók vitték kifelé a zsórakozóhelyről, mert megtalálták a wc-ben rossz állapotban. Na akkor irány hazafelé, mert David már lekéste a vonatot, szóval mondtam, hogy aludjon nálunk a kanapén. Nagy nehezen hazavonszoltam, az elején mág tudott járni aztán egyre kevésbé. Aztán otthon letolt gatyával majdnem egy szál faszban kicsit leborult a lépcsőnkön, de túlélte, kemény gyerek. Aztán lefeküdt aludni, míg én a Lick 'n Chicken-ből hozott zseniális Combo menüt majszoltam 3 fontért, ami egy halom sültkrumpli, két csípős csirkeszárny, egy csirkecomb, meg valami fél csirke, szóval kurva nagy adag, olcsó, és ez kell a részeg gyomornak. Na aztán reggel 8-kor gondoltam jó lesz fölébreszteni David-et, mert akkor kilence előtt ki tudja nyitni a pasty Shopot (merthogy ő nyitott aznap). Böködtem reggel, mondtam jó reggelt, 8 óra, azongya miafasz, 8-kor kellett volna kinyitnia, szóval aznap kicsit csúszott a nyitás, de van ilyen. :) Egyébként sikeresen otthagyta a lakásban a telóját, az ipodját meg a vaseline-jét és a vonatjegyét, szóval azt még délután bedobtam neki a boltba. Fönt aludt az emeleten a kanapén. :)

Szerdán volt itt egy kis iszogatás sok spanyollal, mert Pablonak szülinapja volt, meg átjött még Greg, oszt ennyi, nem volt egy nagy happening. Ma még elintéztem egy-két dolgot és most itt vagyok. Minden összepakolva és várom a holnap reggeli kiköltözést meg indulást.

Balu sír, hogy írjak már, és igaza van, tehát szót fogadok, és írok. Legutóbb ott hagytam abba, hogy szóbelizni készültem éppen. Na, az is megvolt, igazából nem volt para, beszélgettünk Monicával meg szépen toltuk a bullshitet a kérdésekre, szóval remélem ez meg lesz. Összességében talán átcsúszósra állok, de majd kiderül január 27-én.

Na azóta meg ledolgoztam az összes hátralévő műszakomat a pasty shopban, az utolsó január elsején volt, azóta szabad vagyok, szóval most kicsit utazni tervezünk Angliában Alex-szel meg Migue-val. Meg kéne nézni ugye Londont, Brightont, Wells-t, Oxfordot és persze Cornwallt mert ott meg van tenger, amit én még sosem láttam, szóval itt lenne az ideje.

Egyébként karácsonykor őrület volt itt a boltokban, nyilván mindenki vásárolt, de ami még durvább, hogy 25-én a tévében minden második reklám arról szólt, hogy 26-ától 50-70%-os leértékelések vannak, és 26-án az összes idióta beszabadult a városba, mer muszáj vennie valami szart, ahelyett, hogy a családjával büfögne csendben a tévé előtt. Ez még most is tart, de szerintem hétfőtől végre beáll a halál és újra nyugi lesz. Egyébként ez a vásárlás izé még valamilyen szinten megérthető lenne, mer a sales az sales, értem én, de a bibi ott van, hogy ezek az év maradék 364 napján is pontosan ugyanennyit vásárolnak, mert a boltok állandóan tömve vannak és sales is állandóan van. Milyen lehetett ez a recesszió előtt?!

Na és akkor a bulik. Voltam erre-arra, ezzel-azzal, kocsmába, bulizni meg ilyenek, most így hirtelen semmi extrára nem emlékszem. Flamingos-ban már régen nem jártam, szerdán el kéne menni utoljára, egy búcsú melegpartyra, mert azért jó az. Csak utána vigyázni kell, hogy Ricardo le ne szopjon egészen véletlenül, de majd résen leszek. Résen, értitek, höhö. Ricardo-t egyébként elhalmozták pár érdekes ajándékkal karácsonyra. últkor bementem a szobájába és egy lila motoros dildó hevert a földön, kérdeztem, mi a vihar ez, aszongya Rafaeltől kapta karácsonyra, ki szeretnéd próbálni? Mondom, nem köszi, rendben vagyok így is. Meg volt valami műanyag kabalafigura is a földön, gondoltam viccesre veszem a figurát és megkérdeztem, hogy na és ez volt-e már a seggedben, pajti? Aszongya minden volt már a seggemben csak te nem. Ja ez hálistenenk így van és így is marad. :) Ja meg kapott valami makkstimulátort is, annak csak a csomagolását láttam, de elég is volt. Egyébként imádom ezt a kis cockmunchert, kábé ő a legnagyobb bitch egész Bristolban.

A szilveszteri buli az annyi volt, hogy elmentünk Ainhoa házába (a lakótársam, Inaki nővére) egy zsák piával melegíteni, hogy aztán éjfélkor megtekintsük a tűzijátékot a központban, aztán elmenjünk Nailor pubjába, ahol privát party volt. Na ebből annyi lett, hogy mindenki jól bebaszott és reggel nyolcig nyomtuk a partyt, akkor hazamentünk, aludtam másfél órát aztán bementem dolgozni és délutánra kijózanodtam. Egyébként zsír volt a party sok spanyollal, volt három német, pár angol, szerintem olasz is. Ott volt Ricardo férje is meg pár meleg spanja, akiket természetesen már barátomként ismertem mert már találkoztam minddel, ki tudja hol és mikor, de nem is ez a lényeg. Ja és egy litván csajtól (Egle) Magyarország megkapta történelme legnagyobb bókját, aszonta, hogy Magyarország az nem Kelet-Európa, mert azok mi vagyunk. Magyarország az Közép-Európa. Szóval most örüljetek, ti barbár népek, hogy egy nálatokk barbárabb nép szerint ugyan ti nem vagytok Kelet-Európa, hanem Közép-Európa, ami majdnem Nyugat-Európa, de azért azt persze érzitek, hogy mégsem, és sosem lesztek az igazi fejlett nyugati civilizáció részesei. Ti barbárok. :)

Ja és megyek vissza barbárországba 15-én, azaz két hét múlva pénteken, szóval lehet magatokat szabaddá tenni aznapra, meg készíteni a májatokat, mert ugye csak megünneplitek, hogy hazajön egy igazi nyugati kultúrában nevelkedet vérbrit cimbora.

100 éve nem írtam, úgyhogy most akkor idehányok mindent, ami azóta történt és eszembe jut.

Az első az, hogy időközben leszerveztem a hazajövetelemet, ami azt jelenti, hogy január 15-én érkezem. Ennek egyértelmű folyománya, hogy 15-én vagy 16-án iszunk, szóval készítsétek a májatokat.

A nyelvvizsga írásbeli részát lenyomtam múlt héten kedden, 6 óra volt, utána a levegővételhez is erősen koncentrálni kellett, annyira lezsibbadt az agyam. Összességében szerintem talán átcsúszósra állok. Ma még lesz egy szóbeli, mai egy vicces sztori, merthogy kedd este lett volna, de két órával a vizsga előtt hívtak, hogy a tanár nem tud eljönni, mert nem járnak a vonatok, szóval majd valamikor hívnak, hogy mikor lesz a következő alkalom. Hát hívtak, és megyek ma.

Pár hete Niki öccse beköltöztetett hozzánk egy magyar párt, Edinát meg Zsoltot, szóval most már kilencen vagyunk. Az ügynökség meg kapja be a faszt, mert kb leszarják, hogy mikor milyen hibával telefonálunk a házzal kapcsolatban, mindig azt mondják, hgy küldenek valakit, aztán persze azóta is küldik. A tűzriasztó be van szarva, állandóan vakon riaszt, gyakorlatilag augusztus óta folyamatosan tüzet jelez, csak le van némítva a rákba, ezért nem zavar a légiriadó, ami lenne egyébként a házban. Ja meg be is ázik a ház. Nyáron a plafonon lévő valami műanyag tűzriasztó egységből folyt befelé a víz, mintha kinyitottad volna  a csapot, most meg szabályos vízesésünk van a bejáratnál a gázóra meg a központi elektromos kapcsolószekrény környékén. Tök jó, mert szabályos zuhatag, csobog is, meg minden. Nevet kéne adni neki.

Joe, az angol lakótárs is elkezdett aggódni a vízmennyiség miatt, mikor látta, hogy tönkrebaszhatja a ház áramellátását, és bár szarik mindenre és mindenkire, aki és ami a házban van, de ha nem lesz áramja, az azért mégiscsak túlmegy egy bizonyos ponton, szóval fölhívta az ügynökséget ezzel kapcsolatban. Persze azóta sem jöt senki megjavítan ia házat, de a sztori lányege az, ahogyan ezt tálalata nekem. Este pakoljuk össze magunknak a vacsit a konyhában, Joe meg én. Persze kussban, a you're right meg a how are you meg volt, mélyebben nem szokása kommunikálni. Egyszercsak megszólal, hogy jajj, de szar idő van kint. Nézek rá, hogy most mi a fasz van, beszélgetést kezdeményezett a jött-ment bevándorlóval? Válaszolok, hogy ja persze, kicsit elcsvegtünk a magyarországi és az angol klíma közötti különbségekről, ilyesmi, aztán 5 perc után rátért a lényegre, hogy egyéként beázik a lakás és hogy hívta az ügynökséget. na akkor már értettem miért állt szóba velem: közölni akart valamit, de ehhez kellett 5 perc bemelegítés. Britek...

Bulizni is voltunk, egyszer a nyelvsulisokkal benéztünk kurzus után egy Apple nevű hajóra, ami ott áll az Avon folyón. Csak házi cidereket mérnek, a legerősebb 8 százalékos és kb olyan mint az almalé, azt leszámítva, hogy kissé rothadt íze van, de a cider az ilyen műfaj. nem szénsavas, mint a bolti szarok, az alkoholt nem érzed benne, úgy lehet inni, mint a vizet. Tehát jó. Először azt hittem, hogy most akkor almalevet fogunk szürcsölgetni egész este, merthogy sört nem árulnak, de aztán a második half pint után rájöttem, hogy ez működik frankón. Szóval kicsit bebasztunk, a csajok nagyon. Egy másik este ugyanezt úgy nyomtam, hogy sörrel kevertem még 3 másik helyen, na aztán másnap aszittem szétszakadok, szóval sört meg házi cidert egyszerre soha többet.

Asszem Flamingos-ban régen nem jártam, kicsit hiányoznak is már a cicafiúk. Mellesleg Ricardo mikor megtudta, hogy hazamegyek, azt mondta, hogy oké, 1 hónapja van arra, hogy megdugjon. Szóval indul a játék, kicsit félek is őszintén szólva, szurkoljatok gyerekek, akár fogadhattok is nagyobb összegben (amit persze majd nekem adtok, ha anál szűzen jövök haza), hogy Szofi meg lesz-e baszva Ricardo által vagy nem? Egyébként mocskos nagy cockmuncher ez a Ricardo. Képzeljétek el, mikor azt ecseteli nekem, hogy imádja, mikor bevesz ia faszt a szájába, és érzi, hogy duzzad. Meg hasonlók. Meg imádja a hetero fiúkat, akik tiltakoznak ellene, aztán másnap az ágyában ébrednek föl. Mondtam neki, hogy jól van öregem, én nem fogok ott fölkelni, abban biztos lehetsz, legalábbis nagyon remélem. :)

Megkaptam az álommelót Magyarországon, tehát megyek haza, gyerekek! Január első vagy második hetében érkezem, konkrétat még nem tudok, de az biztos hogy iszunk, mert van mire!

Köszi mindenkinek, aki ott volt a pénteki akácfás sörözésen. Jó volt titeket újra látni, annak ellenére, hogy büdös kelet-európaiak vagytok mind, McDonaldsotok ugyan van pár éve, de Starbucksotok sosem lesz. Ebben mérik a civilizációt, ugye.

Na lényeg a lényeg, ugye azért jöttem haza, hogy igyak veletek, meg legyen két állásinterjúm, amiket sikeresen meg is ejtettem pénteken meg vasárnap. Mindekttő jól sikerült, igazából szerintem szarrá meg vannak győzve, hogy én kellek nekik, 99% az egész, és nagyon remélem, hogy az az 1% is bejön majd. Eredményt a héten ígértek. Ha kellek, január első hetében jövök haza végelegesen, ha nem, akkor nemtom mi a fasz lesz, esetleg február, de legkésőbb március eleje, mert talán bepróbálok még egy nyelvvizsgát itt, ha a jövő heti nem sikerült. Vagy az is lehet, hogy azt már otthon, fogalmam sincs. Kapjam meg az állást és menjek haza januárban, az a tuti szerintem.

A másik meg, hogy most kicsit szarul érzem magam, elmondom miért. Nyáron kurva jó volt hazamenni, mert egyrészt 6 hónap után mentem, másrészt Budapest mégiscsak nyáron az igazi, ráadásul Sziget is volt, miegymás. Most meg visszamentem a télbe, és a levegő érezhetően büdös volt, mindenki depis, a város szürke, szét van tegelve, az épületek rohadnak, minden esik szét. Egyszerűen sehol nincs az a rend, amit itt Bristolban megszoktam: hogy minden rendezett, jobban takarítják az utcákat, az embereknek jobb hangulata van. Ez az egész város valahogy élhetőbb, sajnos azt kell hogy mondjam. Valahogy sokkal pozitívabb hangulata van. Itt nincs bunkó buszsöfőr, aki lebasz, mert még nem tudtál bérletet venni, nincs arrogáns banki ügyintéző, a csövesek nem kotorásznak a kukában. És ráadásul furcsa volt hazamenni a családhoz, együtt lakni velük megint, mikor itt saját, önálló életem van. Az egész olyan volt, mintha visszalépés lenne. Furcsa kimondani, de valahogy nem találtam a helyem most otthon. Azt hiszem nagyon megszoktam már ezt a várost, meg az itteni életemet. Ha pedig visszamegyek, ezekkel a dolgokkal mind meg kell birkóznom, és nem tudom hogy fog menni, de valahogy majd biztosan ugye.

Szóval most szar, mert ugye lehetne itt élni, egy jobb hangulatú, jobban szervezett, élhetőbb környezetben, városban és ugyan kicsit más, de egyáltalán nem rossz kultúrában. Lehetne dolgozni tovább a pasty shopban, megkapni a fizetést, amiből teljesen jól meg lehet élni, lehetne fölfelé mászni a vállalati ranglistán, vagy előbb-utóbb keríteni jobb melót jobb fizetésért, csak az a kérdés, hogy minek? Mert itt én külföldi vagyok, és még nagyon sokáig az is maradnék. És nem hiszem, hogy megéri több évet beleölni. Viszont otthon meg a depi van és a teljesen szétbaszott ország teljesen kész emberekkel. Bizonytalanság mind szakmailag, mind gazdaságilag, mind politikailag, mindenhogyan. De mégis az a szaros ország a hazám, és ott vagytok benne ti. Van ott elég minden, hogy ne érje meg nulláról kezdeni, és eldobni azt a teljes 24 évet és belemenni a semmibe.

Balunak pina és csöcs.

Röviden, gyorsan annyit, hogy péntektől hétfőig Budapesten vagyok, mert személyesen is kell egy utolsót interjúznom a végső döntés előtt. Egyrészt lehet szurkolni péntek délután, aztán meg meg lehet kérdezni, hogy hogy sikerült, mert találkozunk péntek este 21:00-kor az Akácfa Sörözőben. Aztán felőlem szombaton is meg vasárnap is.

Balunak meg leírom azokat a szavakat, hogy pina, meg csöcs, és akkor talán kibírja élve a következő bejegyzésig.

Most szombaton volt itt egy kis Halloween party-val egybekötött születésnap ünneplés, merthogy Naki-nak volt olyanja éppen. Állítólag rengeteg ember volt itt idővel (szerintem pont jó volt, a konyha meg a nappali zsúfolásig), merthogy valahogy az ajtó időközben nyitvamaradt, aztán beszivárgott néhány akárki is az utcáról. Szóval együtt bebasztunk a lakáson, aztán valami hajnal 3 felé elindultunk a Dojo-ba. Ott valami széttört alternatív hip-hop ment, nekem kurvára bejött végre valami underground a sok langyibuli után. Volt lufi is, 1,50-ért, de csak ilyen kis szar volt, ráadásul sokat kellett rá várni, szóval az első után nem mentem újért. Volt valami két spanyol sister, az egyik baszod hazavitt egy lufit magával a batyujára kötve. Nade mikor kiraktak minket a Dojo-ból hajnalban, akkor Neilor, az egyik srác mondta, hogy menjünk át a Shipp Inn-be, ami egy pub, és ugye kurvára be van zárva ilyenkor, dehát nem para, mert ő a menedzser, szóval kinyitotta nekünk a pubot, betolt egy kis zenét, aztán még tízen ott afteroztunk egy kicsit. Mondjuk inni már senki nem igazán tudott. Aztán valahogy 7 óra körül a lelépés mellett döntöttünk, valahogy 7:15 után kerültem ágyba, és 8:30-kor keltem, hogy menjek dolgozni. Az volt a mák, hogy nagyon csendes vasárnap volt, szóval nem kellett megerőltetni magamat.

Na és a másik a meló. Az van, hogy volt egy Skype-os állásinterjúm ma reggel, jó volt, jó cég, jó munka Budapesten. Jók az esélyeim, de nem akarom elkiabálni. Részleteket nem írok direkt, akit érdekel privátban beszélek róla. Ja, és ez azt jelenti, hogyha megkapom a munkát, karácsony előt jövök haza.

Olvassa valaki ezt  blogot a Balun kívül?

Most tudom, hogy Balu felszisszent, Viktornak fölállt, Jakab meg kétszer elment. Attila, te meg vedd ki a gatyádból a kezed. Persze nem az van, amit hisztek, de kell a show. Arról van szó, hogy a mai legutolsó napon a Bhs-ben egy kis 16 évest tanítottam be (fölszisszentek, opcionálisan föláll az össze farkatok), mert kellenek új emberek nekik a karácsonyi szezonra. Lucidiának hívják és hát ilyen tipikus kis brit. Fél tonna smink az arcán, a szempilláján csimbókokban van a szempillafesték (vagy mi). Turizmust tanul, kérdeztem, hogy Bsc-e (akkor még nem tudtam, hogy csak 16 éves), aztán nézett rám bambán, hogy mi a faszról beszélek. Mondom, tudod, az A-level vizsgáid után mehetsz egyetemre, van a Bsc, utána meg az Msc. De nem tudta. Na mondom fasza, fogalma nincs az oktatási rendszerükről. Aztán sütöttünk tojást is. És ekkor derült ki hogy szűz: ez volt ez első alkalom. Mondta, hogy a mom az megcsinálja neki. Szegény azt sem tudta hogy kell feltörni a tojást, lapát (vagy mi) meg még életében nem volt a kezében. 16 év alatt nemhogy egy tükörtojást nem sütött még magának de tojást sem tört fel soha. Satnya egy népség. Világ legjobb országa, az.

A héten fölmondtam a Bhs-ben, a mai nap lesz az utólso munkanapom. És mennyire nem fog hiányozni. Ezentúl csak a pasty shopban melózom, heti legalább 30 órát, ami simán jó. Most elkezdtem szervezni a hazalátogatásomat télen, még nem tudom mikor engednek haza, de remélem vagy karácsonyra vagy szilveszterre sikerül kiharcolni egy 1-3 hetes periódust. Decemberben enyomom a nyelvvizsgát, anna kmevárom az eredményét januárban. Ha sikerült, hazatakarodok februárban valamikor, ha nem, akkor elképzelhető, hogy maradok márciusig, hogy akkor megint megpróbáljam a vizsgát, de ebben még nem vagyok teljesen biztos.

Egyébként itt már karácsony van majdnem. Múltkor végigmentem a Mark & Spenceren - mert keresztülmenni az épületen gyorsabb, mint megkerülni az egészet - és tele volt fenyőfákkal meg minden szarral. A Bhs-ben is már két hete tolják a karácsonyi pulykás menüt és az emberek 50%-a azt tolja magába.

Végre találtam egy jó fodrászt is. MacDaddy's a szalon neve, van három üzletük Bristolban. Most voltam ott másodszor, Danielle-nél, ő vágja a hajamat. Az a durva, hogy "csak" 22 font, de összehasonlíthatatlanul jobb az előző két próbálkozással. Először ugye a kínaiaknál vágattam a hajamat, az valami 20 font volt. Igaz, jól megcsinálta a srác, meg úgy foglalkozott is vele, hogy mit vág a hajamból, de kicsit új volt neki az európai haj, de összességében jól megcsinálta. Aztán bepróbáltam egy ilyen instant fodrászt, ahová csak beülsz, nincs időpontkérés, azt levágja a hajadat 15 fontésrt. Na olyan is lett. aztán végre megnőtt, rátaláltam egyik nap az utcán barangolva erre a MacDaddy's szalonra. Itt 22 font a hajvágás, de ez igazi szolgáltatás. Egyrészt fasza a dizájn, olyan igazi stokes croftos, graffitis, bristoli undergroundos. Meg minden. Másrészt bemész, fogad a fodrász, elveszi és elrakja a kabátodat, leültet a székbe, megkérdezi, hogy mit akarok, megbeszéljük, hogy akkor itt ennyit és annyit vágunk, azt így és úgy. Aztán átad a hajmosó lánynak, meg megkérdezik azt is, hogy kérek-e inni valamit. Aztán odafigylve faszán levágja a hajadat. Nem 20 perc alatt, hanem elszöszöl vele 45 percet. És a végén még jó is lesz. Asszem ez a 22 font nevetséges ár a benne foglalt szolgáltatásokkal, meg az eredménnyel együtt a 15 fonthoz képest. Igen, ez Anglia, a világ legjobb országa, ahogy Jakab is megmondta.

Ja meg ami durva történt a héten, hogy dolgoztam Bath-ban, mert a shop managerem most ott is dolgozik, mióta kirúgták az ottani shop managert mert sikkasztott. szóval hív néha oda dolgozni. Szerdán ott dolgoztam és délután bejött az egyik ott dolgozó srác, Olie anyja, hogy itt van Olie? Dolgozik ma? Miért nem dolgozik? Régen többet dolgozott. Szegény nem tudja fizetni az elbérletét, hát miért nem kap több műszakot? Hát azért bazmeg, mert Olie szarul dolgozik, és pont azért lettem én odahívva, mert én meg jól dolgozom. Szociális alapon osszunk munkát, baszod? Ha valaki nem dolgozik jól, ne lepődjön már meg azon, hogy nem kap elég munkát. És bazmeg bejön az anyja, hogy sírjon a shop managernek, hogy az ő kicsi fia nem tudja fizetni az albérletét, adjanak már neki töb munkát. Hát bazd meg, dolgozni kell jól, lesz munka, lesz albérlet. Elkényeztetett, köcsög angolok. A shop managerem annyit mondott, hogy Olie welcome-olva van, hogy bejöjjön és beszéljenek személyesen.

Na megyek dolgozni.

Van újság a melóval kapcsolatban úgyhogy végre nem csak buzulásról lesz szó. Szóval az van, hogy ma felhívott a shop manager a pasty shopból, és mondta, hogy a másik Sales Assistant Londonba megy két hét núlva, szóval tud garantálni heti 30 óra melót legalább. Ez pont ara lesz jó, hogy fölmondjak a rákba a Bhs-ben, és csak egy helyen dolgozzak. Szóval a héten fölmondok és pár hét múlva már csak rossz emlékként őrzöm Anglia legszocializmusosabb áruházának éttermét.

Tegnap volt Ricardo szülinapi bulija, itt volt vagy 40 ember, szépen lassan mindenki félelmetesen bebaszott. Kb. a társaság fele volt hetero, dehát nincsen ezzel ugye baj. Naki is akciózott az egyik bum-bum boy-jal Ricardo szobájában, aztán meg ki tudja hányan, aztán reggel közölte, hogy miafasz történt tegnap este mer semmire sem emlékszik. Az igaz, hogy a kanapén aludt el és úgy kellett hajnalban fölvinni a szobájába mer járni nem tudott, de azért arra csak emlékszel ha megdugnak. Az nyilvánvaló hogy Ricardo szobájában orgia volt, a kérdés viszont csak reggel merült fel bennem, hogy miafasz volt az én szobámban, ami Ricardo szobájával szemben volt, és nyitva, merhogy én nem dugtam benne, de Ricardo látom csapatokban kijönni bum-bum boyokat a szobámból, szóval nemtom. Semmi nyomát nem láttam hancúrnak. Azért legközelebb bezárom, mert nem akarok úgy járni, mint Ricardo, hogy az egyik olasz beájult az ágyába és nem lehetett kirobbantani onnan reggelig, a haverja meg a földön aludt, szóval ő fogta a kis párnáját meg takaróját és fölment Pablóhoz aludni a kanapéjára, az a szerencsétlen meg tiszta pánikba volt, hogy éjjel titokban meg lesz baszva, de aztán perszehogy nem lett.

A buli egyik fénypontja az volt, mikor Rafael angoltanárra itta magát és az alábbi példamondattal érzékeltetette Pablonak az angol nyelvben fellelhető árnyalatnyi különbségeket: "I like to cook, but I love cock". Na meg megtanultam azt is olaszul a helyi ellenállástól, hogy "Viva la figa", azaz éljen a pina, szóval most már baj nem lehet, ha Olaszba megyek.

Na aztán reggel eltakarítottuk az iszonyatos romokat Ricardo-val. Mondjuk Rocco úgy kezdte a regelét, hogy bekopogott Ricardohoz és közölte hogy 10 perce van kitakarítani a lakást, mert megy az ügynökséghez és megmutogatja a fotókat, amiket a szarrá bulizott nappaliról csinált. Aztán beszéltem Rocco-val, hogy most akkor mi a para vagy mi van, aztán mondott ilyeneket, hogy hangosak voltunk, ha buli van szóljunk, meg mittomén, mondtam ja oké, igazad van, de mondjuk az igazi problémája azzal van, hogy sok a köcsög.

Most 10 perce meg volt egy kellemes beszélgetésem Ricardoval meg Rafaellel, amiből kiderült, hogy Rafael szerint a csöcs az undorító, Ricardo szerint meg a pina meg úgy néz ki mint a rántotta babbal. Ja és Ricardo-nak volt egy rémálma, amiben egy órisi punci kergette, ő meg nem győzött menekülni, és végül a pina utolérte a klitorisz meg mint egy nyelv kinyúlt és beszippantotta a pinába.

Ja és Ricardo megint meg akart dugni de nem hagytam magam.

Az a baj, hogy nincs miről írni csak a melegpartykról, szóval megint arról fogok. Merthogy tegnap már megint a kibaszott melegbárba kötöttünk ki édibédi langyik között. Namost az a jó dolog abban, ha melegbárba jársz, hogy megérted a csajokat, hogy milyen idegesítő ha a seggedet paskolják idegenek. A másik jó dolog, hogy 10 fontért all you can drink van, viszont ez ugye nincs mindenhol. Tegnap is jól beittunk, de mondjuk most már elég lesz ezekből a melegpartykból, mert most már unalmasak. Szerelmes se lettem leszbókba, az egyik köcsög csapos is ráadásul állandóan magyarázott valamit hogy mér nem tud nekem piát adni, de semmit nem értettem belőle mert hangzavar volt. Szóval azután a másikhoz mentem. Na otthon meg volt szokás szerint valami afterparty Ricardo szobájában. Gondolom Lady Gagát hallgattunk meg ilyenek, meg arra emlékszem hogy meg akart dugni de nem hagytam magam, mert van bennem tartás.

Minden szerdán melegpartyba járunk, de már a múltkor se oda akartam menni, hanem Propagandára, de aztán csak a Flamingo-ban kötöttünk ki, mer sok buzi heterót győz. Ami igen zsír, hogy most már van student card-om, szóval 15 helyett már 10 fontért ihatom szárazra a pultot egész este és közbe stírölhetem a sok cicafiút meg a maréknyi leszbó csajt. Merhogy az a tucat csaj, aki odajár az vagy langyi vagy a barátjával jön. Múltkor csak kicsit lettem szerelmes egy szőke csajba, beszélgetünk kicsit, erre odajön egy másik csak és telibe smárolja. Mondom ez mi volt? Aszongya a barátnője. Pászmekk! Ezen a héten meg szerdán nagyon durván szerelmes lettem egy gyönyörű csajba, Mayának hívják, dobol és úgy néz ki mint Penélope Cruz és az egész estét átdumáltuk, de persze ő is leszbó a rohadt életbe. Szóval az a misszióm, hogy megtérítsem. Most már szükségem van valami heteró partyra mer ez nem frankó, hogy a jó csajok mind langyik. Szóval ma irány az Mbargo, ahol 6 fontér mérik az üveg bort.

Erre a student cardra visszatérve meg annyit, hogy ez valami gecijó dolog. Majdnem az összes party-ra olcsóbb valamivel a beugró vele, a boltokban meg 10-20 százalékos kedvezményeket adogatnak vele. Látszik, ez itt a világ legjobb országa.

Najó, eljött az ideje, hogy meggyónjak, és elmeséljem mi történt szerda este. Annál is inkább, hogy legyen hely a következő szerda esti Propagandás élményeknek.

Szóval az úgy volt, hogy megbeszéltük Ricardoval és Nakival (az új spanyol srác), hogy szerda este meglátogatjuk a Flamingo nevű melegbárt, mert 15 fontért all you can drink van egész este, az meg ugye nem rossz. Az este úgy indult, hogy elkezdtünk italozni, átjött Shelia is, aki ausztrál csaj és Ricado-val dolgozik, de aztán ő végül nem jött el velünk bulizni, szóval mentünk hárman, Ricardo, Naki meg én. Viszonylag korán értünk a helyre, még éjfél előtt. Majdnem nem engedett be minket a szekus, mondván, hogy még nem látott itt minket, de hálistennek előkerült a másik szekus is, valami nagy kopasz, az meg ismerte Ricardo-t mert már párszor össze akart vele jönni, de nem sikerült neki. Szóval ennek köszönhetően bejuthattunk. Igazából állítólag úgy volt meghirdetve a buli, hogy student party lesz sok-sok egyetemistával, ehhez képest volt 80% meleg, 10% hetero, meg 10% csaj, de azok meg a hetero pasijaikkal voltak. Szóval ez volt a felállás. Még a pultosok is melegek voltak, bár ez egy melegbárban valószínűleg nem meglepő. Nem voltak egyébként sokan, voltak harsány meg kevésbé harsány édibédi fiúcskák. Most így nem részletezném milyen egy melegparty, de ne rózsaszín tollakba bugyolált bőrtangás férfiakat képzeljetek el (Balu, tudom, hogy föláll), hanem "normális" vagy metroszexuális férfiakat, akik egy része tünci módon illegeti magát, másik része pedig konszolidáltabban gesztikulál, beszél és mozog. Azon pedig nem kell meglepődni, ha két pasi erotikus táncot lejt a táncparketten, mert hát az természetes.

Lényeg a lényeg, egyből betámadtuk a bárt, 5 perc alat megittunk 10 piát, hogy aztán csak szinten kelljen tartani a dolgokat. Ittam red bull vodkát, cidert, whiskey kólát, rum kólát, ami jött. A zene az teljes mértékben változatos volt, blokkokban jött az indie rész, a 90-es évek slágerei, a pop, a rock, meg minden. Igazából teljesen jó party volt. Ricardo össze is szedett valami raszta négert, arra emlékszem, hogy együtt elindultunk haza, aztán arra, hogy a körforgalomnál vagyunk, aztán meg arra, hogy Ricardo szobájában hárman és majdnem belementem abba, amit hallani akartok, de hálistennek időben közöltem a srácokkal, hogy gyerekek ez nekem nem fog menni, szóval magukra hagytam őket. A legközelebbi emlékkép, hogy valami miatt vissza mentem a szobába, már nemtom mér, és éppen kutyában ment az akció. Másnap mondta Ricardo, hogy kurva fáradt, mert egész este nem tudott aludni, mer a néger nem hagyta.

Na, erre emlékszem. Legözelebb szerdán vagy Propaganda, vagy Mr. Wolf's-ban spanyol party. Homoerotikus élményekkel valószínűleg nem fogok tudni szolgálni, nem is szándékozom, helyette lopok mondjuk kindertojást vagy valami.

Na tegnap sikerült kirúgni a hámból. Az úgy volt, hogy találkoztam egy nyelvsulis ismerőssel és a férjével beültünk egy kocsmába, megittunk két sört, beszélgettünk, aztán kilenckor hazamentünk. Otthon Alex meg Migue - az új spanyol arcok - azzal fogadott hogy mennek Mbargo-ba, ami egy szórakozóhely, megyek-e? Há mondom ja, szóval még itthon is söröztünk, ezerrel toltuk az arcunkba a szotyit, merr nem csak én hoztam otthonról, hanem ők is. Na aztán valamikor szépen elindultunk az Mbargo-ba, ott találkoztunk sok spanyol arccal, meg volt valami dél-afrikai gyerek is, aki egyébként fehér, és úgy iszik, hogy ott helyben elszégyelltem magam. Aztán persze később eljött a róka ideje is, meg a kezét is megmosta a piszoárban, szóval jógyerek. Láttunk chic fight-ot is, két kis brit csaj egymásnak eset, tépték egymás haját a szórakozóhely közepén a földön fetrengve. Alex szét akarta őket választani, de szóltam neki, hogy ezt felejtse el, mer egyrészt szórakoztató az ingyen cirkusz, másrészt meg nem kár értük. Az királyság volt, hogy az egyik spanyol srác is dolgozott a pultban és röhejes árakon mérte nekünk a piát, szóval jó arc volt. Egyébként meg nagy zsírság, hogy vasárnaponként happy hour van egész éjjel az Mbargo-ban, és egy üveg bor 6 font valamennyi, szóval bepörcsízeltem egyet, aztán betoltam az arcomba az este folyamán. A party nem volt annyira nagy szám, de elvoltunk. Valamikor elindultunk haza, útközben sikerült begyűjtenem egy útépítést jelző vastáblát, mer ugye az kell. Erre az egészre akkor jöttem rá, mikor ma reggel megláttam az ajtónk előtt a táblát. Na szóval, hazaértünk, aztán Ricardo is hazakeveredett az Mbargo-ból, elkezdtünk dumálni a szobájában, aztán mondta hogy igyunk má, pedig nekem már kurvára nem kellett volna, de aszonta hogy kokaint tolt, szóval nem tud aludni ezért inni kell. Na elővettem a maradék páleszt, amit hoztam otthonról, abból megittunk aszem 3 felest fejenként, aztán mikor elfogyott még 1-1 vodka is lecsúszott. Mindeközben olyan durva dolgokról beszélgettünk mint hogy miért szop jobban egy férfi, meg még ki tudja mi került még szóba, mutatott melegpornót is amin két férfi rakott segbe egy harmadikat. Szóval igazán sokat tanultam az este folyamán.

Reggel aztán - pontosabban délben - fölkeltem hogy elcsámborogjak szintfelmérőre a nyelviskolába, kicsit még be voltam baszva, így sikerült magamat felméretni upper intermediatnek, ami középfok, szóval középfokú kurzusra akartak berakni, de mondtam, hogy én az advace-ot szeretném ennek ellenére, szóval oda fogok beiratkozni. Csak még nemtom melyik iskolába meg mennyiért, attól függ miylen lesz a cashflow, mer most keresek új munkát, meg nemtom kapok-e lakhatási támogatást, remélem ez egy héten belül kiderül, és akkor elválik hova fogok járni angolra.

Kicsit elkapott a britbeteség, szóval én is elkezdtem shoppingolni, vettem ezt-azt a héten. Úgy látszik kezdek asszimilálódni. Most már csak a partyzásra kéne visszaszokni, mer amit ezen a héten műveltem az egy szégyen. A sztori az, hogy múlt héten moindtam Ricardo-nak, hogy na majd ezen a héten fucking drunkok leszünk, meg elmegyünk bulizni meg minden, ehhez képest kurvára miattam nem ment el bulizni tegnap, mert én nem akartam. Ma meg hívott valami melegbuliba, de helyete inkább elmentem a Motion skateparkba Migue-val meg Alex-szel, mer Migue görkorizni akart kicsit, a barátnője meg unatkozott volna egyedül, szóval együtt mentünk. A Motion skatepark az egy jó hely. Igaz, hogy kicsi, de fasza zene szól benne. Nade visszatérve a bulizára, most kicsit éga pofám, hogy ennyire puhapöcs vagyok és ha jívnak se megyek, szóval jövő héten aztán télleg bebaszok Ricardo-val és elmegyek vele akárhová.

Ami még történt, hogy megkérdeztem milyen segélyeket kaphatok és úgy fest, hogy lakhatási támogatást azt valószínűleg igen. Szóval kitöltöttem a 30 oldalas dokumentumot, amin minden szart megkérdeztek, csatoltam a mit kellett, ma szépen benyújtottam a kérvyént, mindent rendben találtak, szóval most várom az eredményt. Azt mondták, hogy maximum 260 fontot fizethetnek havonta, a lakbérem meg 300 font, és havi kb. 550 fontból élek nagyon hatékonyan, szóval ha megadnák mindet, az elég nagy királyság lenne, de ha csak valamennyit adnak, már az is jó ugye. Szóval most várok, hogy mi van, aztán meglátjuk.

Az egyik nagy különbség Magyarország és Anglia között, hogy az utóbbiban működik a fogyasztói társadalom, mert van elég pénzük ahhoz, hogy elbasszák minden szarra. Ez több dologban nyilvánul meg. Egyrészt elég gyakori reakció az, hogyha valami háztatrtási kütyü elromlik, akkor azt nem megjavítják, vagy ha már nem kell, akkor nem eladják, hanem kirakják az utcára és vesznek egy újat. Ezért van az, hogy az utcán lehet találni működő mélyhűtőt (Deni így tett szert egyre), ágyat, kanapét, matracot, tévét és hasonló nyalánkságokat. Még Deni mesélt egy történetet, hogy egyszer valamelyik szomszédjának már olyan koszos volt a hűtője, hogy ideje lett volna kitakarítani. Namost ő nem kitakarította, hanem levitte a tárolóba, és vett inkább egy vadiújat, mert az egyszerűbb volt.

A másik dolog, hogy itt szabadidős tevékenység a vásárlás. Egyrészt ha bemész akármelyik boltba, azok többnyire tele vannak a nap bármely szakában, legyen hétköznap vagy hétvége, reggel, dél vagy délután. Másrészt pedig itt rengetegszer lehet látni hordákban közlekedő tiniket vagy nem tiniket mindenféle bevásárlószatyrokkal végig portyázni a városközpontban. A mostani sláger például a Primark. Nyitottak itt egy baszomnagy üzletet, és azóta mindenki primarkos szatyrokkal mászkál. Ebben az a vicces, hogy Primark eddig is volt, csak kisebb, és ugyanúgy tömve volt állandóan emberrel, viszont most hogy megnyitották a háromemeletes baszomnagyot, azóta valahogy mindenki késztetést érez arra, hogy vegyen valami szart az új Primarkban.

Onnan is látni, hogy ez az ország egy shopping nagyhatalom, hogy rohadtul pörög az árukészlet. Hetente-havonta folyamatosan érkeznek az új ruhák, folyamatosan változnak a kirakatok. Ami meg rajtuk marad, azt kb júniusban már elkezdik kiárusítani féláron, de van ahol 70%-kal is lejjebb mennek. És nem ám csak pár cucc, hanem kb. a fél áruház olyankor 50% sale-ben van, és ezek a britek jönnek és vásárolnak, mint a disznó.

Ezért van az, hogy az emberek nagy része az utcán nagyon trendi, mert kb az egész szabadidejüket arra áldozzák, hogy jól nézzenek ki. Találni itt nagyon finom csajokat, akik nagyon jól összerakták magukat, de csávókat is ugyanúgy. Viszont az van, hogy a magyar csajokban sokkal jobb az alapanyag, szóval ha az otthoniaknak is annyi szórnivaló pénze meg szabadideje lenne, mint az ittenieknek, valszeg Magyarország csajnagyhatalom lenne.

Elmondom a sztorit mert tanulságos. Az volt, hogy akartam venni egy lépőt, de a Size?-ban nem volt a méretemben, ezért gondoltam megrendelem a webshopukról. Beregisztráltam, rendelést föladtam. Hamarosan jön az ímél, hogy a regisztrációt töröltük, alább az infók. Alább természetesen semmi infó nem volt, így nekem kellett fölívni az ügyfélszolgálatot, hogy ugyan, mondják már meg mi a bajuk. Aszongyák, hogy a számlázási címnek ugyanannak kell lennie, mint ami a bankszámlámhoz meg lett adva a bankban. Persze ez nem volt odaírva a webshopba rendelésnél.

Oké, második kör, kitöltök mindent, számlázási cím azonos a banknál megadot címemmel. Jön az ímél, hogy rendelés törölve. Ismét nekem kellett hívni az ügyfélszolgáltatot. Aszongyák nem adtam meg érvényes vonalas telefonszámot. 2009-ben, Angliában bazmeg, vezetékes telefon nélkül nem lehet webshopból rendelni. Hát gratulálok.

Jó, harmadszorra rendelés. Beírtam Steve itteni vezetékes számát. jön az ímél, hogy rendelés törölve. Megint telefon, mondják, hogy nem jó a telefonszám, amit megadtam. Kipróbáltam, télleg nem volt érvényes, mer Steve szerződése időközben megszűnt. Oké, ez az én hibám volt.

Negyedik rendelésnél beírtam a pasty shop vonalas számát. Végre jön az ímél, hogy lépjek kapcsolatba az ügyfélszolgálattal, hogy egyeztessük a rendelést. Felhívom őket, megerősítjük a számlázási címet, meg a szállítási címet, amik különbözőek, lévén, hogy a bankomnál még a chippenhami címem szerepelt, azóta pedig már Bristolban lakom. Jön egy automatikus ímél, ahol a chippenhami szállítási cím szerepel. Visszahívom a csajt, hogy ez most mi, világosan lefixáltuk szállítási címnek Bristolt. aszongya ne aggódjak, Bristolba fogják szállítani. Na, nem hittem nekik, fölhívtam a másik ügyfélszolgálati számot is, megkérdeztem, hogy most akkor hova fogják vinni a csukát. Aszongya a fickó, hogy hát azt bizony Chippenhambe, merthogy a policy-juk szerint csak a számlázási címre szállíthatnak. Há mondom kurva jó, akkor hogy a faszba kaphatom meg azt a szájbarúgott cipőt. Ne mvolt ötlete, javasoltam, hogy szállítsa le a Size shopba Bristolba. Azt nem lehet, mert csak számlázási címre szállíthatnak. Jó akkor megkértem hogy törölje szépen ki a rendelésemet. Elmentem a legközelebbi Lloyd's bankfiókba, ahol kettő perc alat megváltoztatták a címemet a rendszerben mindenféle fasz papírozgatás nélkül. Pedig készültem útlevéllel, albérleti szerződéssel meg minden szarral, a legnagyobb magyar bürokráciát várva, de nem volt rá szükség. Mondtam, hogy címet szeretnék változtatni, kértek egy bankkártyát, megkérdezték az új címet, kis pötyögés a gépben, nem volt az egész kettő perc és azonnal élt a rendzserben az új cím. Anglia, banki szolgáltatások, 2009.

Na ezután ötödszörre is feladtam a rendelést. Jó volt a számlázási cím, a vezetékes telefon, a szállítási cím, és végre valahára jött az ímél, hogy oké, hamarosan küldik.

Namost ebből az egészből az a tanulság, hogy 2009-ben Angliában sikerült összehozni egy olyan szar webshopot és hozzá tartozó supportot, ami miatt ötször kellett megrendelnem egy kibaszott pár cipőt, holott ha már a rendelésnél ellátott volna a rendszer a megfelelő információkkal, akkor ez az egész elkerülhető lett volna. Plusz extrémnek tartom, hogy nekem kell hívogatnom az ügyfélszolgáltatot, mert semmit nem írnak le az ímélben a fölmerült problémáról, az meg a jéghegy csúcsa, hogy vezetékes telefonszám nélkül nem lehet rendelni. Na meg az, hogy az ügyfélszolgálaton két ember két különböző dolgot mond a szállításról. Ja, és miután ezt leírtam nekik ímélben péntek este, hétfő estig basztak válaszolni. Akkor rájuk írtam, hogy várom az azonnali választ, na akkor hajlandóak voltak írni pár sort. Anglia, a világ legjobb országa, 2009.

Csak írni kéne már valamit, hogy visszajöttem meg ilyenek, igaz, kurva unalmas lesz, mert nem lesz benne nyolcéves hülyegyerek akivel katonásat kell játszani se british konyha, mert mióta magam élem az életem, azt csinálok amit akarok, azt eszek, amit csinálok.

Nade lényeg az, hogy vasárnap este hazajöttem, másnap végig depressziós voltam, hogy már megint itt vagyok ebben a kurva országban és fogalmam sincsen hogy minek, pedig igazából van. A cél a nyelvtanfolyam és egy Cambridge Advanced nyelvvizsga. Ezt kell decemberig abszolválni. Holnap-holnapután kiválasztom a sulit meg elintézem a beiratkozást. A pénz itt van szépen félrerakva borítékban. Szóval most már lesz értelme is az itt tartózkodásomnak, ez tart kint. Hétfőn kb. egész nap tök kómás voltam, ki sem mozdultam itthonról, még gyúrni se mentem le. Roccoval összefutottam a nappaliban, ahogy ott ültem és buzergáltam a laptopomat, egyből bekínált Szicíliából hozott háziborral, amiből megittam két pohárral, azt jól is lettem. Egész este American Guy-t meg Dragon's Den-t néztem, hogy úgy érezzem tudok angolul, azt jól lefeküdtem a faszba aludni, mert ma dolgoztam.

Ma reggel viszont azt hiszem helyreálltam, beletörődtem a sorsomba, elmúlt a depresszió. Elmentem szépen dolgozni, ott dolgoztam, adtam a pastykat meg minden. Meló után meg lementem a gyurodába. Azt hiszem visszabillentem, már csak valami party-t kéne összehozni. Most beszéltem Ricardo-val kérdezte mikor party-zunk, mondom holnap Propaganda, de aszonta beteg, viszont mondta, hogy attól még ihatunk valamit, szóval holnap szerintem betoljuk a nemolcsó Zwack kajszi páleszt, amit direkt azé hoztam, hogy igyanak már valami rendes töményet is. Nem is baj, hogy nem partyzunk, kicsit még úgy is aszsimilálódni kell ide meg minden, szóval jövő hét szerdán egy Propaganda az ideális lesz, remélem dolgoznom sem kell másnap.

Namindegy, ez eddig biztos kibaszott izgalmas volt, úgyhogy most jöjjön pár olyan észrevétel, ami tutira nem érdekel senkit Lacikán kívül. Szóval egyik az, hogy itt nemtom hogy csinálják, de nem nő gaz a járda repedésein meg a padka szélén. Valószínűleg mondjuk azért mert nincs repedés a járdán, ha meg nőne akkor kiszedik. A másik az, hogy itt a fodrásznál alapból nem mossák meg a hajadat, csak ha kéred, azt is felárért. A harmadik meg az, hogy itt Angliában, a világ legjobb országában a legszutykabb típusú bankszámlámhoz adott bankkártyámat úgy használtam Magyarországon, hogy elköltöttem róla 171,37 fontot amiben volt kártyás vásárlás és pénzfelvétel is, és ezen felül, mint ilyen-olyan díj, fizettem a bankomnak összesen 4 szaros fontot. Namost az OTP fordított helyzetben biztos még jelzálogot is baszott volna rám. A negyedik dolog meg az lesz, hogy most nyitottak itt egy új Primarkot, ami a második legnagyobb az egész Szigeten, és ennek kettő eredménye van. Kéthete mindenki Primarkos szatyrokkal mászkál, azaz basszák el a pénzüket, csak azért, mert most nyílt egy új bolt. A másik hozománya, hogy ettől 30%-ot nőtt a pasty shop forgalma, tehát ha már vásárolnak is, akkor zabálnak/kávéznak/teáznak is. Itt működik olyan, hogy fogyasztói társadalom, és ennek baromi egyszerű oka van: az emberek 3-4-szeresét megkeresik a magyarországi béreknek, miközben az árszínvonal csak egy picivel magasabb. Van mit elkölteni.

Egyébként meg aki akar, az jöhet, decemberig lehet élni utoljára a lehetőséggel. A szobámban simán elfér 2-3 ember a földön, csak hálózsákot hozzatok, de van egy nappalink is két kanapéval. Az odavissza kijöhet 20-40-ből, plusz a pálesz meg a szotyi, amit nekem hoztok.

Gyerekek, 12-én, szerdán este repülök haza, szóval aki Szigetel, azt csütörtökön várom szeretettel 15 órára a Jutka presszóba a Kaszásra egy kis melegítésre.

Aki pedig nem, azzal 19-én este 20-kor az Akácfa sörözőben isszuk asztal alá magunkat.

Balu azt mondta, hogyha írok megint a blogra, akkor meghív egy McJutka menüre (Ászok+kommersz millió ízben) a Jutka Presszóba a Sziget előtt, én meg olcsó ribanc vagyok, és persze hogy elfogadtam. Kérdeztem lehet-e Super Size, aszonta igen, szóval Balu itt is közlöm veled, hogy ez egy Ászok és két kommersz lesz, köszi.

Na és akkor ugye, hogy mi történt. Múlt héten is voltam Propagandán, de valahogy akkor nem ütött igazán. Keveset ittunk, az a helyzet, szóval erre ma igazán illik majd rágyúrni, mert ugye ma is megyünk, ráadásul ez Ricardo welcome partyja, szóval meg kéne adni a módját. Na de ki is az a Ricardo? Rocardo egy brazil srác, aki langyi, van egy angol pasija, és saját bevallása szerint szereti az alkoholt, tehát rossz ember nem lehet. Velem szembe költözött be, az ajtóm az ő ajtajára nyílik, szóval csak óvatosan bebaszva. Ma közölte velem, hogy kéne vennie egy új ágyat, merthogy ami most van neki az nagyon nyikorog... Hálistennek még nem ébredtem éjjel ágynyikorgásra és dupla férfihörgésre, de asszem ami késik nem múlik. Egyébként jó arc a srác, de ezt majd csak akkor merem biztosan kijelenteni, ha megbizonyosodtam róla, hogy tud eleget inni.

Na meg egy kis Bhs, hogy legyen valami panaszkodás is, mert mégiscsak magyarok vagyunk, nem? A múlt hét szombat volt a legmegrázóbb. Két olyan balfaszgeci idiótával is együtt kellett aznap dolgoznom, mint Lue és Clive. Namost Lou az a besavanyodott, 30-as életundorral megáldott nő, aki simán elmehetne káeurópába is. Ha kérek tőle valamit, vágja a pofát. Egyszer megkérdeztem, hogy mi a probléma, mondta semmi, süti a krumplit amit kértem, mondom jóvan. Szóval a pofavágást megszoktam. Na aztán szombaton megyünk be, már tudtam hogy Lou lesz ott a konyhában, Patrikkal a néger sráccal késtünk 6 percet. Nyitom az ajtót, mondom "good morning", ő meg úgy fogad, hogy "You are late." Igen, neked is jó reggelt, bazmeg. Na aztán ő dolgozott mögöttem a konyhábam, és szolgáltam ki a vendégeket, és még Clive is segített nekem. Na az meg a másik fele. Ő is tiszta káeurópa. Demjén Rózsi haj, szandálzokni, fakósárga műszálas ing, ez a civil szerkó. mikor meg uniformban van, akkor meg olyan hátulról, mint a hóember: egy hurka a segge, jön az öv, egy hurka a csípője, jön a kötény madzagja a derekán, és afölött még egy hurka. Aranyos, hogy olvadna el a napon, bazmeg. Ráadásul Lou-nak meg neki is olyan kemény parasztakcentusa van, hogy csak találgatok, hogy éppen mit mondanak. Aztán Clive-tól tanultam egy kis customer service-t is. Jött a szerencsétlen vevő, akart kávét a gépből. Nem értette, hogy működik, kérdezett, Clive válaszolt, hogy melyik gombot kell nyomnia: "Left hand side!" Nő még mindig nem érti, Clive ismétel hangosabban: "Left hand side!!!!!". Nő még mindig csak néz, Cliveveszi a lapot, és hogy biztosan megértse a vásárló, hogy mit akar, biztos ami biztos alapon elismételte mégegyszer ugyanazt, de most már ordítva: "LEFT HAND SIDE!". Customer besértődött, elviharzott kávé nélkül, Clive pedig meggyötörve dörmögött egy "oh god"-ot és gondolom elkönyvelte magában, hogy mennyi gecihülye ember van a földön. Na ezek között dolgozok.

Volt péntektől vasárnapig egyébként Bristol Harbour Festival négy színpaddal, az egész tök ingyen. Elég jó volt, délután-este kimentünk, söröztünk, belenéztünk pár koncertbe, azt hazamentünk. Semmi extra nem volt.

A szombati majdnem party után kedden volt egy lájtos spanish party. Egy ismerős zenekar meg dj rakta össze a partyt, ott ahol már korábban is voltunk. Lévén, nem vagyok oda a regggie-s hip-hop-os dolgokért spanyol beütéssel, ezért csak finoman sörözős esemény volt.

Nade aztán a szerda az adta. Végre eljutottunk Propagandára, ami egy kurva nagy indie-party sorozat (Kollár úr kedvéért britpop) Anglia szerte és minden szerdán van party Bristolban is a Syndicate-ben. Na szóval otthon low-budget bebaszás, aztán irány a hely. Valahogy 1 órakor sikerült odaérni, mikor fizetném a 3 fontos beugrót, akkor realizááltam, hogy elfelejtettem pénzt kivenni, szóval némi alkudozás után, hogy öt perc alatt visszajövök, még beengedtek. Én voltam aznap az utolsó. Kicsit mák.

Na szóval aztán bent meg szembesültünk azzal, amit kb úgy lehet leírni, hogy aztaakuuurvaaa. Képzeljetek el egy majdnem akkora valamit, mint az Events Hall, mindenféle fényekkel, meg jó hanggal, és csak az indie szól (Kollár úr kedvéért britpop). Najó, tudom, hogy senkit nem hoz lázba az indie(Kollár úr kedvéért britpop), mert nem vagytok elég britek, mint én, dehát ezt elnézem nektek, kis kelet-európai senkiknek, mert én gecitoleráns brit vagyok. Lényeg az, hogy otthon az indie (Kollár úr kedvéért britpop) party az ilyen kis családias zugrendezvény, aminek mellesleg igen jó hangulata van úgy is, de hát ez itt ugye Nagy-Britannia, a világ legjobb országa, és én is csak azóta tudom, hogy ez az igazi, mióta brit lettem.

Na szóval kellően kitomboltuk magunkat, én ugye a sajnos még nem levetkőzött kelet-európai barbár kulturális nyomás miatt kettőig nem láttam a piától, de mondjuk állítólag a britek is ezt csinálják, szóval akár emiatt még nem is kéne hogy legyen lelkiismeretfurdalásom. Szóval nem is lesz. Képek vannak a Fácsebúkon, Bea jól beteggelt az összes megrázó képen, jó szórakozást.

Ja igen az már csak dereng, hogy hajnalban itt is villanyfölbaszással küldték haza az embereket, talán cápáztam is, meg állítólag fél órát beszéltem valami brit csajokkal, hogy kiderítsem, mi az a speciális ajánlat a pult fölött a kiragasztott lapra felírva, mert valami nagyon furcsa szóösszetétel volt. Na ebből két dologra emlékszem: egyrészt az a beszélgetés szerintem nem volt több 5 percnél, viszont nem derült ki mi az az izé amit 1 fontért árultak.

Na szóval hajnalban valamikor hazaküldték az embereket, aztán Alberto meg Bea Language Prpjectes spanyol spanjai mindenáron kocsmát akartak találni a városban, hiába mondtam, hogy felejtsék el, mert ez a világ legjobb országa, és mint felelős ország, nem engedik az állampolgárokat túl sokáig italozni, ezért nem is fognak kcosmát találni. Na aztán miután jól bejártuk a várost, valahgy hazakóvályogtunk. Persze hogy éjjelnappali és kaja-sör kombó. Alberto az odaúton figyelmeztetett, hogy nehogy megpróbáljak ellopni valamit a múltkori esetből kiindulva, mikoris nem sikerült, persze megígértem. Na aztán az éjjelnappaliban, képzeljétek én nem vettem sört, mert már valahogy nem kívántam, ellenben rámjött az, hogy hungarian bundáskenyeret fogok sütögetni a spanyoloknak, és az milyen jó lesz már, de szerencsére hamar meggondoltam magamat, és maradtunk a legolcsóbb pizzákból egy wide selectionnél. Amíg ők válogatták a pizzát vagy sört vagy nemtommit, a boltos is odament segíteni, na ott akkor a pillanatban becsusszant két Kindertojás a zsebembe. Egy a múltkori, egy meg a mostani, de az is lehet, hogy csak azért kettő, mert két zsebem volt, ezt már sosem tudjuk meg.

Na aztán otthon pizzasütés, szépen lassan mindenki elaludt vagy a földön, vagy a sarokban. Na akkor jöttek a játékok sorban. először a részeg puzzle, mikor a földön alvó emberre pakoltuk a lehető legtöbb tárgyat. Ezt megunva jött a mutáns katica-elefánt plüssállattal való arc-orr és szájingerlés, ami alvó emberből igen érdekes reakciókat vált ki többynire. mikor ezt is meguntuk, eljött az ébresztés ideje. A múltkor zsákmányolt, kb 1 méter 20 centi magas atomnagy bólyával szépen telibeordítan az alvó emberek arcát 10 centiről. Namost az a helyzet, hogy a gyerek nem kelt föl, de körülötte mindenki igen. Erről videó is van, viszont azt nem láthatjátok, mer Beánál van. Na szóval így telt az este. Ó ja igen. aztán másnap délután 17-ig részeg voltam, a baj csak ott volt, hogy 13-tól dolgoztam a pasty shopban, ráadásul delivery is jött és remek volt részegen cipelni a dobozokat föl a másodikra. De hálistennek nem borultam le lépcsőn.

Na tegnap volt egy év bulija a Motionben, amit meg akartunk látogatni. Szóval este itt elkezdtünk iszogatni Alberto-val és Beával, jó alaposan felittuk magunkat, aztán olyan éjjel egykor sikerült is elindulni a helyre. Persze én tudtam, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mert ugye a britek éjjel egykor már hazafelé kúsznak, nem pedig be a buliba. Hát igazam is lett, a bitonsági őrök nem engedtek be minket. Némi érveléssel próbálkoztam, miszerint ha ugye folyamatosan jönnek ki az emberek, akkor ugye bent egyre nagyobb lesz a hely, de ez nem annyira hatotta meg őket, szóval hazafelé vettük az irányt. Hazafelé menet figyelmes lettem egy fasza fényvisszaverős bólyára az út közepén, ami akadályozta a forgalmat, szóval úgy döntöttem, hogy megmentem Bristol közlekedését, és behúztam a bólyát, és szépen a vállamon hazasétáltunk vele, aholis folytattuk tovább az italozást. Szóval most van egy nagyon zsír bólyánk a nappaliban. Akármire jó lehet, például Atesz análisan közösülhet vele vagy valami.

Mikor azaértünk, Bea elment aludni, mi meg Alberto-val kb azzal töltöttük az egész estét hajnalig, hogy ültünk egymás mellett két laptoppal és mutogattuk egymásnak a zenéket. Olyan dj szettet hoztunk össze baszod, kb úgy nézhettünk ki mint a Glitch mob fele a két laptoppal.

Na aztán hajnalban egyszercsak elfogyott a sör, hát akkor ugye szerezni kell. Szóval elindultunk valami éjjelnappalit keresni az utcában, perszehogy találtunk is egy paki boltot. Namost ekkor már se beszélni se látni nem tudtam, és milyen jó, hogy mindezt megörökítettem a telefonommal, szóval ti is tanúi lehettek annak, amikor kb két értelmes mondatot nem tudok elmondani a boltosnak, viszont azt igen, hogy very-very-very fucking kurvasok sör, az kell.

Szóval végül lett sör, Kindertojást is próbáltam lopni, de nem sikerült, mert lebuktam. Hazamentünk és nyomtuk tovább a dj szettet. Legalábbis ezt gondolom, mert emlékezni azt nem annyira tudok. mikor már nagyon megfáradtam és csak lehajtott fejjel bólogatni voltam képes, akkor Alberto elment aludni, én szintén azt terveztem, hogy elmegyek a szobámig és lefekszek, de aztán valahogy ebből annyi lett, hogy elaludtam a kanapén, úgy ahogy voltam. Aztán egyszercsak fölébredtem, és megfejtettem, hogy elaludtam a kanapén, 12:30 az idő és 10:30-tól jelenésem lett volna a Bhs-ben melóra. Szóval gyorsan fölkeltem és úgy ahogy voltam szépen besétáltam dolgozni 13 órára, elegánsan, 2,5 órás késéssel. Persze nap végén magyar módra 11 órát írtam érkezési időnek a sign in sheetre a 13 helyett, mert azért mégiscsak.

Lefoglaltam a repjegyeket. Egyiket a magyar bankszámlámról, másikat az angolról, mert egyiken sem volt annyi pénz, hogy mindkettőt egyszerre ki tudjam fizetni. Az utolsó filléremet is rátok költöm! Eredetileg 26-án akartam volna hazajönni, csak elbasztam, és 23-át foglaltam... Legalább olcsóbb volt 4000 forinttal.

Szóval 12-én este jön a gépem. Másnap már húzok ki Szigetre, mert ugye akkor már menni fog egy napja, szóval aki szigetel, az nagyon komolyan készüljön arra, hogy iszok vele egy felest a Jutka presszóban. A Szigetnek vége 17-én, szóval 18-án estétől kezdve akármelyik kocsmában iszok akárkivel, mindenre nyitott vagyok, a végletekig. Ez fog tartani 22-ig, mert 23-án este repülök haza. Ha jó idő lesz, akkor remélem lesz kivel lemenni Velencei tóra sörtől bebaszni a tűző napon, mer itt most megint esik az eső.

Na, hogy valami jót is írjak végre erről a szánalmas szar országról, elmesélek egy pénteki sztorit. Pasty shopban dolgoztam és délelőtt jött két góré tárgyalni a boltba valami harmadikkal. Csak helyszín kellett nekik, nem velünk volt dolguk igazából. Persze kicsit kitakarítottunk meg minden, ahogy azt ilyenkor szokás, na de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy szépen megtárgyalták a dolgot hármasban a másodikon, a shop manager meg én közben meg tettük a dolgunkat, eladtunk, pörögtünk, minden, Aztán mikor befejezték, lejöttek a földszintre, ott kicsit beszélgettek Christophe-fal erről-arról, én meg tettem a dolgomat. Egyszercsak jövök le föntről, hozom az elmosott edényeket, megyek be a pultba, és azt látom, hogy az öltönyös fickó, konkrétan a londoni area manager áll a pultban, fogja a kezébe a fogót és szépen pakolja bele a pasty-t a take away zacsiba. Mivel éppen nem volt senki a pultban, de jött egy vevő, fogta magát és beállt kiszolgálni. Na ez az a dolog, ami Magyarországon tuti nem így nézne ki. A manager csak állna tovább, és várna a személyzetre. Itt kicsit máshogy állnak a magasabb beosztásban lévők a melóhoz. Legalábbis a psty shopban ezt látom. Christophe például, aki ugye shop manager, ugyanúgy mosogat, leszedi az asztalt, vevőt szolgál ki, cipeli föl a delivery-t a harmadikra, mint ahogy én is, a szutykos sales assistant. Csak ő mellette még adminisztrál is, meg vezetget. Ugyanazt a melót végzi mint én, csak mellette ő dirigál. Nem dolgoztam még otthon hasonló munkakörben, de gyanítom, hogy otthon aki shop manager lenne, abban a pillanatban esne ki a kezéből partvis, és onnantól kezdve csak dirigálna és derogálna neki ugyanazt a munkát végezni, mint az alatta beosztásban lévők. Szóval talán ebben más itt a munkahelyi kultúra. Vagy nem. A kutatás közel sem reprezentatív.

Na de hogy anyázzak is, kicsit most tele van már a faszom ezzel a számolgatással, hogy éppen mikor mennyit keresek, mire elég a pénzem, meg mire nem, ha egyáltalán elég. És a héten elgondolkoztam az ittlétről is, és rájöttem, hogy azon a zsinten, amin most vagyok, kurvára nem éri meg tovább maradni. Ez a szint azt jelenti, hogy keresek x pénzt, amiből mondjuk kijövök nullára vagy egy picivel többre hónap végén, de nyelvsulira nincsen pénzem. Mert attól nem leszek okosabb angolból, ha pasty shopban meg Bhs-ben eladok. egy darabig jó volt, sokat fejlődtem, meg minden, de tovább kell lépni.

Elmondom mi a terv. Jó hír, hogy augusztus 12-én repülök haza, 26-án meg vissza. Ugyan a jegy még nincs meg, de pénteken lesz annyi pénz a számlámon, hogy meg tudjam venni... Remélem az ár lefelé megy, nem pedig fölfelé, mint az utóbbi pár napban. Szóval végre láthat, akinek hiányoztam. Ugye tudjátok, hogy ez azt jelenti, hogy egy hétig a Szigeten iszok mindenkivel, egy hétig meg akárhol mindenkivel. Szóval készítsétek a májatokat a legszarabb szeszekre, mert ülnöm kell a pénzemen, mert nemtom konkrétan, hogy a következő hónapokban mennyit fogok keresni. Na szóval a terv az, azon túl, hogy hazamegyek és bebaszunk, hogy abban a két hétben megpróbálok magamnak valami állásinterjúkat összeszervezni. Ha azoknak lesz pozitív következménye, akkor itt felégetek mindent és hazajövök szeptember-október környékén. Ha ezekből nem lesz semmi, akkor szeptembertől lesz több melóm, mert nyitunk egy take away kioszkot, és oda számítanak rám, szóval lesz több zsém, amiből itt beiratkozok egy Cambridge Advanced English nyelvtanfolyamra, ami decemberben ér véget, akkor jól letszem a nyelvvizsgát, és végleg visszamegyek Magyarországra, mert egy év az bőven elég lesz nekem itt. Hiszen csak az angol tart itt. Ti meg ott vagytok, baszod.